Augusztus 5-én lenne kilencvenéves Neil Alden Armstrong, az első ember, aki a Holdra lépett. Hallottátok már a nevét? Mit tudtok róla? Miért ő lehetett az, aki első emberként a Holdra lépett? Minden kiderül! A cikkben eredeti felvételeket láthattok. Az Ohio állambeli Wapakoneta városban született. „Kis lépés az embernek” – így zajlott az első holdraszállás » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. Mérnöki tanulmányait a haditengerészet ösztöndíjával kezdte meg és pilótakiképzést is kapott. A koreai háború alatt 78 harci bevetésen vett részt, leszerelése után repülőmérnöki, majd űrmérnöki diplomát szerzett a Dél-kaliforniai Egyetemen. Ezután a NACA (az űrkutatási hivatal, a NASA elődje) alkalmazta tesztpilótaként, több mint ötvenféle repülőgépet próbált ki. Az X-15 kísérleti repülőgéppel több mint hatvan kilométer magasra jutott, miközben elérte a hangsebesség 5, 74-szeresét. 1962-ben űrhajós jelölt, 1965-ben a Gemini-5 űrhajó tartalék parancsnoka lett. Egy évvel később a Gemini-8 parancsnokaként járt a világűrben, űrhajójuk elsőként kapcsolódott össze másik űrtárggyal, egy erre alkalmassá tett hordozórakétával.
Armstrong kézi vezérléssel "vadászott" biztonságos leszállóhelyre, ám közben a landolásra szánt üzemanyag vészesen fogyott, s már csak másodpercekre volt elegendő. Ha nem sikerül pillanatokon belül talajt fogniuk, jöhetnek is vissza. Végül is Armstrongnak a tervezett helytől néhány száz méterre ugyan, de még a kijelölt célkörzeten belül sikerült landolnia, és jelenthette a földi irányítóknak: "Itt a Nyugalom Tengere, a Sas leszállt". Ezt követően a houstoni központ néhány órás pihenőt rendelt el a legénységnek, majd Armstrong lemászott a holdkomp egyik lábához rögzített létrán. Húsz perccel később követte őt Aldrin. Ezen a napon » Először lépett ember a Holdra.. A két űrhajós különösebb tudományos kísérletet nem végzett, de ez nem is volt cél, hiszen az Apollo-11 küldetése az ember Holdra juttatásában és hazaszállításában ki is merült. Egy szeizmométert, egy lézertükröt helyeztek el a felszínen, kifeszítettek egy alufóliát kozmikus részecskék befogására, és összegyűjtöttek 25 kilogrammnyi holdkőzetet. Természetesen kitűzték az amerikai lobogót, majd sétálgattak, futkároztak, szökdécseltek - azaz megtapasztalták, hogy milyen érzés egy olyan égitesten mozogni, amelyen az ember saját testsúlyának az egyhatodát érzi.
Mikor is volt tulajdonképp? És melyik volt a legfontosabb pillanat? Természetesen az emberek nagy része arra a bizonyos kis és nagy lépésre emlékezik a 45 évvel ezelőtti eseménysorból, amikor Neil Armstrong az emberiség történetében először lépett egy másik bolygó felszínére. Node az igazán döntő pillanat néhány órával korábban volt, amikor az emberiség történetében először egy ember vezette földi gépezet sikeresen leszállt egy másik bolygó felszínére. És amint ez a szakmaibb jellegű visszaemlékezésekből és munkákból kiderül, az igazi nagy vívmány ez volt, a leszállás, ekkor szakadt fel igazán Houstonban az irányítóterem konzoljai mögött ülőkből a megkönnyebbült öröm. Hogy aztán Armstrong és Aldrin később ott is tipegett a finom holdporral borított talajon, az már hab volt a tortán. A lényeg, hogy sikerült leszállni, 1969 július 20-án, legalábbis houstoni idő szerint, Európában már 21-e volt. Ekkor hallgatták az irányító központban a szakszerű párbeszédet olyan 380 ezer kilométer távolságból: "Érintkezésjelző fény.
Gyakori félreértés még a csillagok hiánya a képeken. A Holdon napközben az erős napfény miatt olyan világos a felszín, hogy az emberi szem és a kamera blendéje szűkre húzódik össze, a halvány csillagok ezért nem láthatók. Hiába nincs légkör a Holdon, az űrhajósok az erős napfény miatt egyetlen csillagot sem tudtak megfigyelni az égen - a Napot kivéve. A sugárzás sem jelentett gondot az utazás idején: az űrhajók a Van Allen sugárzási-övek energikus belső részét néhány perc, a külső tartományát pedig fél óra alatt szelték át - eközben a fémfalú kabinban az űrhajósok (és a hazahozott filmtekercsek) nem kaphattak veszélyes sugárdózist. Egymás után készült felvételpárból összeállított animáció, amelyen jól látszik: a zászló nem lengett, a korábbi összecsavart állapotből maradt benne a hullám alak (NASA) A fényképekkel kapcsolatos érvek között szerepel a kérdés: miért vetnek egyenetlen alakú árnyékot a tárgyak a felszínre? A magyarázat, hogy a képeken látszó árnyékok alakját az egyenetlen futású felszín is befolyásolta - a hullámzó terepre esett árnyék oldalról nem látszok egyenesnek.
Készült belőle kisteherautó is AA néven. Galériához kattintson a képre! Forrás: Retro Mobil Búcsú a T-modell trükkös váltójától és pedáljaitól A Ford két magyarja is kivette a részét a tervezésből, Galamb József a felépítménnyel és az alvázzal foglalkozott, Farkas Jenő pedig a motorral. Óriási hírverés után, 1927. december 2-án mutatták be az A-modellnek keresztelt jövevényt. Érdekes mozzanatként az első példányt Thomas Edison, Henry régi munkaadója kapta meg ajándékba. Ford tudor 1928. Az A olcsó, modern és kényelmes konstrukció volt, a kor követelményei szerinti berendezésekkel, megmaradt viszont az ejtőtartályos üzemanyagellátás (tehát nem építettek be benzinpumpát) és a merevtengelyes, laprugós első-hátsó futómű is. Drága extra volt a csomagtartó láda, ezen egy gyári specifikációk alapján épített replika utazik Forrás: Retro Mobil Előrelépés volt, hogy az újdonság már hidraulikus lengéscsillapítókkal, négykerék-fékkel, szinkronizált sebességváltóval és vízpumpával készült. Igaz mindezt a Chevrolet-k, Plymouth-ok és társaik is tudták, de egy dologgal, a törhetetlen szélvédővel az A-modell megelőzte őket.
Bár egy első veteránosnak bármilyen húszas évekbeli autó kemény diónak tűnhet, Henry Ford népautónak szánt modelljénél keresve sem találhattak volna alkalmasabb típust. Korának megfelelő állapotban Lehet, hogy az elcsépelt jelző szinte minden rutinból megírt hirdetésben ott szerepel a "nem dohányzó hölgy tulajdonos" és a "garázsban tartott" kitételek mellett, bármilyen viccesen hangzik, a Ford esetében egészen hihető. Ha tényleg léteznek olyan kocsik, melyeket az örökkévalóságnak gyártottak, azokat ebben a korszakban is érdemes keresgélni. Az A Modell alváza még csak el sem kezdte megadni magát a rozsdának, a karosszérián kívül az alá beépített falemezek ugyancsak menthetők voltak, sőt a krómozott elemek egy része sem igényelt több törődést egy kis polírozásnál. Fellelt állapotában, szétszedve is sugárzott belőle a kiváló gyártási minőség; minden porcikáján tapintható volt, mennyire átgondolt, tartós használatra tervezett tárgy. Ford tudor 1988 relatif. Egyszerűen nagyszerű műszaki megoldásai arról árulkodnak, hogy a Ford mérnökei – köztük Galamb József – mindent a funkcionalitás jegyében terveztek, majd a futószalagon dolgozók olyan jó minőségben kiviteleztek, hogy ez a korai példány nyolcvanévesen sem szorult rá a komplett újjáépítésre, a gyakorlatilag tökéletes állapothoz elég volt az alapos felújítás.
Szintén új: egy centrifugális vízszivattyú és egy bordás radiátor. Hirdetés Az 1928-as Ford A / AA modell összegyűjthető pluszai Rajongók légiója Két erős nemzeti A-modell klub Óriási források az eredeti és a sokszorosított részekhez Mechanikusan egyszerű Könnyen visszaállítható Olcsó vásárolni Gyűjthető mínuszok az 1928-as Ford A / AA modellről Gyakorlatilag nincs befektetési érték Hajlamos a túlzott helyreállítás A közömbös vagy pontatlan helyreállítások gyakoriak További nagyszerű cikkeket és képeket az új és klasszikus teherautókról lásd: Klasszikus teherautók Ford teherautók Fogyasztói kézikönyv, automatikus vélemények és árak
A középső gombaszerűség a világítás, a leolvasni kívánt órára kell fordítani Forrás: Retro Mobil Ez a típus ma is népszerű a matuzsálemi korú autók között (hot-rodnak átépítve is), ami nem is csoda, hiszen jó ötmillió példány készült belőle. Holott aránylag rövid ideig, szűk négy évig gyártották, Henry Ford ugyanis okult a korábban történtekből, és 1932-ben a korszerűbb B-modellel váltotta le. Üzleti érzékét jellemzi, hogy még a széria kifuttatása is hasznot hozott az amerikai nagyvállalatnak: az A jelű személykocsi Retro Mobilés az AA kisteherautó-változat gyártási jogait eladták a GAZ vállalatnak. Ezzel a már évek óta futó együttműködést terjesztették ki, és megszületett a Szovjetunió első igazi szériaautója. Nagy, 241 mm a hasmagasság, mindegyik személyautó kivitel ugyanazon a tengelytávon ült. A Ford licencváltozata volt a GAZ-A (1932-36), a sztálini Szovjetunió első nagyszériás autója Forrás: Retro Mobil Műszaki adatok - Ford A Tudor (1928) Motor: oldaltszelepelt soros négyhengeres benzinmotor elöl hosszában beépítve.
Az egyeduralkodó fekete után végre többféle színben is meg lehetett rendelni. Azóta sem kísérte ekkora figyelem egy új autó bemutatóját. Amikor decemberben piacra dobták, 25 millióan rohanták meg a bemutatótermeket, hogy láthassák a friss fejlesztést, amely a bárki számára elérhető árának köszönhetően néhány hónapon belül népautó lett. 34 karosszériaváltozatából négy év alatt több mint 4, 8 millió példány talált gazdára. A siker hatására Ford letett az évtizedes modellciklusról, és már 1932-ben bemutatta a V8-as motorral szerelt B Modellt. Az A Ford azonban még az ötvenes években is az utcakép része maradt; fiatalok jártak vele, akik megvették, és elkezdték felspécizni életük első autóját. Így született meg a hot rod-építés hagyománya, és hamarosan igazi kultusztárgy vált belőle. Alkatrészek a polcról Bár több mint nyolcvan éve befejeződött a gyártása, az A Modell iránti lelkesedés töretlen, ez az egyik legnépszerűbb veteránautó. A gyűjtők kiszolgálására kiépült háttériparnak hála, szinte minden egyes alkatrész újonnan elérhető hozzá.