P. Müller Péter, Az örkényi halálkép nyomában, Jelenkor, 1987/4. Szirák Péter, A tervezhetetlen (Tatárfutás, A másik út regénye, "Rózsakiállítás") = Uő., Örkény, Budapest, 2008, Palatinus Kiadó.
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: A Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte: Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra! Tanmese az időről és a szeretetről. Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! – válaszolt aBüszkeség, – itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak! A Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! Oh, Szeretet – mondta a Bánat – én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
Egy nap egy fiú megkérdezte az édesapjától, hogy "Mi az a szerelem? " – Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzakalászt, amit csak találsz, és hozd el nekem. – válaszolta az édesapa. – A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál. Alapvető Emberi Értékekért Közhasznú Alapítvány: Tanmesék szeretetről, elfogadásról. – tette még hozzá. A fiú felkerekedett és kiment a mezőre. Az első soron haladva talált egy szép, nagy búzakalászt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől nagyobb is a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, és az tényleg még nagyobb volt, de ő még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb, a sorok között lesz majd egy hatalmas kalász, és ezért ezt sem szakította le. Telt az idő és lassan már túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények már meg sem közelítik méretben azokat, amiket előzőleg látott. Elgondolkodott ezen és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük.
Nem volt ételünk, nem volt vizünk, nem volt meleg ruhánk, nem volt semmilyen menedékünk. Egy idő múlva, a testünkben lévő vér, elkezdett megfagyni, jéggé vált bennünk. Mellettem volt a szülővárosomból, egy idős, kedves zsidó ember. Térdre volt ereszkedve, és nagyon rosszul nézett ki. Ereje elhagyta, úgyhogy átkaroltam, a karjaimmal védelmeztem, hogy felmelegítsem. Szorosan átöleltem, hogy némi meleget kapjon. Dörzsöltem a karját, a lábát, az arcát, a nyakát. Kértem, hogy próbáljon életben maradni. Bátorítottam őt. Tanmese a szeretetről | Alita ásvány ékszer. Egész éjjel, ezt az idős embert tartottam melegen. Fáradt voltam, hideg volt, nagyon hideg. Az ujjaim már zsibbadtak, de nem hagytam abba a dörzsölgetést az öregember testén. Tudtam nem hagyhatom abba… Hosszú percek vánszorogtak és még hosszabb órák következtek. Végül elérkezett a megváltó reggel, és a nap elkezdett felragyogni. Körülnéztem, hogy lássam a többieket … Rémületemre csak megfagyott testeket láttam. Nem hallottam semmilyen neszt, csak halálos csend volt. Senki más nem élt, abban a kabinban.
De szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult. A nőt már nem érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán tartsa a kalitkáját. Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor előszor meglátta boldogan repülni a felhők között. Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása és nem a külseje. A madár nélkül az ő élete is elveszítette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. – Miért jöttél? – kérdezte a halált. – Hogy újra repülhess a madaraddal – felelte a halál. Tanmese a szeretetről… | MyWay... MyFaith.... – Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele.
A cikk olvasóinak száma: 59 Vannak történetek, melyeket azért szeretünk nézni, mert egészen pontosan ragadnak meg hangulatokat. Ábrázolni képesek egy olyan világot, közeget, amit az adott pillanatban nagyon is magáénak érezhet a befogadó. Vagy azért, mert élt már át hasonlót, vagy azért, mert a színpadon látott hősök kínlódásai, egészen hétköznapi szenvedései lehetnek ismerősek. A Radnóti Színházban az Egy csepp méz című előadást Valló Péter rendezésében nem csak azért jó újra és újra megnézni, mert Kováts Adél az egyik főszereplője, és őt a Radnóti színpadán látni mindig kivételes élmény, hanem mert mindig más és más hangulatba képes hozni a nézőt is attól függően, hogy a befogadó épp milyen lélekállapotban érkezik meg az estére. Nem terheli meg a lelket, inkább merengésre, gondolkodásra, empátiára és önvizsgálatra sarkall. Egy zűrös nap után kiváló választás ez a darab! A történet szereplői hétköznapi emberek, akik – hozzánk hasonlóan – csetlenek és botladoznak, hibát hibára halmoznak, a lehető legváltozatosabban rontják el az életüket.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. - Az öcsém nagyon beteg és. egy csodát szeretnék venni neki. - Tessék? - fordult hozzá a patikus. - A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda? - Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban. - Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül. A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte: - Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége? - Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet. - Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.