Ezzel még nem volt baj, de mikor gyönyörű cyma-órámat vittem be a műóráshoz, hogy fessék pirosra, az órás sokáig hallgatagon forgatta az órát, valamit súgott a segédnek, aki a telefonhoz sietett - jobbnak láttam sietve ellépni és egy ismerős órást venni rá, hogy pirosítsa ki az órámat. Hetekig tartó nehézséget a piros töltőtoll okozott, ebonitban nincs piros (szakértő lettem közben). Londonból küldött végre valaki, ajándékba. Piros (Karinthy Frigyes) – Wikiforrás. A piros zsebkés is rendkívül ritka, s mikor a kereskedő rájött a mániámra, háromszorosra taksálta az utolsó darabot, ami kapható volt. Piros radírgumit, piros manikűrkészletet aránylag könnyebben találtam, viszont rettenetes nehéz volt piros szemüvegkerethez jutni. Megjegyzem, csak a zsebben hordható tárgyakra vonatkozott rögeszmém s nem csapott át külső dolgokra: ezt úgy magyaráztam lázas estéimen, hogy a ruháim tulajdonképpen eleven állatok, s illik, hogy piros vér folydogáljon ereikben. Ezért áttértem a piros zseb-bélésekre s már majdnem keresztülvittem a pirosítást, amikor egy váratlan esemény hirtelen véget vetett betegségemnek.
És büvös emse kerül áldozatul teliből. Ezt követem tisztán, myrtuszt ráfüzve hajamra: Myrtuszlomb kobzon, myrtusz a homlokon is. Úgy tessem néktek: fegyvernek más vegye hasznát 30 Márs védelmével porba terítve vezért, Hogy nekem ó-bornál elmondja kalandjait egykor S a csatasort borral fesse az asztalomon. Mily düh fegyverrel még szorgalmazni a dögvészt? Ránk tör ugyis lassan, s csúszva eléri szivünk. 35 S ottan alant buza nincs, sem szőlőhegy, csak az ádáz Cerberus és a Styx szörnyű hajósa vagyon: Ott beesett arccal s féléstől szürke szakállal Járja a sápadt nép a zavaros tavakat, Óh mennél derekabb, kit kedves magzata mellett 40 A késő vénség kap meg a kis kalyibán! Hogyan legyek lazar -. Ő maga a juhokat, báránykáit fia nyírja S fáradt tagjainak hűs vizet a neje nyújt. Így legyek én, hajamat hadd verje derével a vénség S mint aggastyán hadd fessem a régi időt. 45 Addig a Béke a földet műveli. Úgyis a béke Volt ki a tulkot, ökört járom alá helyezé. Béke nevel szőlőt és az gyüjt bort a gerezdbe, Hogy üke termését élvezi a fiú is: Békében boronák s eke fénylik, a vad katonának 50 Kardja sötét zúgban rozsa alá kerülend... A rétről borosan fordúl haza a mi parasztunk, Asszonyt és gyereket vive kicsiny talyigán.
I. Szenvedsz? beteg vagy? vajha vágyam Vihetne szárnyakon, S hajolhatnék kebledre lágyan, Én lázas angyalom. Óh, bár veled, a szenvedővel, Tölthetnék éjt, napot S csókolhatnám varázserővel Tüzelő ajakod'. Majd mondanék regét regére, És bús egy volna csak: Egy beteg ifjuról, ki végre Meggyógyult általad... De én nem szállhatok, mi haszna Gyötör a bú, a vágy? Ápoljon hát s álmid' virassza Szerette jó anyád. Mint vagy? gyötörnek lázaid még, Te drága, szende lény? Ugy-e, ugy-e tavaszkor ismét Mosolygva jősz elém?... A tavasz is szomoruságot Érezne nélküled, Sohajtanának a virágok: Szép asszonyunk beteg! Hogyan legyek lazar ne. II. Ne okozz, ne vádolj szüntelen'! Nem vagyok én hozzád hűtelen. Mióta megláttam arczodat, Gondolatom, álmom csak te vagy! S mint a föld a nap körül forog, Ébren, alva csak rád gondolok. Napsugaram, édes szerelem, Süss szivembe hiven, melegen! Majd, ha megfagy a tüzes parázs, S ha tavaszkor is lesz hervadás: És ha délben éjszaka leszen: Akkor leszek én is hűtelen. Higyj nekem hát! A tied vagyok.
Értetlenül álltunk az eset előtt, és azt mondták ebben az esetben ők nem tehetnek mást, mint hogy nem engednek engem itt szavazni, és ezt jegyzőkönyvben is rögzítették. Nem én kérvényeztem a külképviseleti névjegyzékbe vételt, fel sem merült, életemben nem jártam Spanyolországban, néhány órával ezelőttig azt sem tudtam, pontosan hol, milyen dokumentummal lehet ezt kérvényezni. Hogyan legyek lazar dds. Ahhoz, hogy valaki a nevemben leadja a kérelmet, szüksége van a pontos címemre és a személyi azonosítómra, melyeket nem nagyon ad meg az ember hivatalos szituációkon kívül (sosem vesztettem el iratomat sem); vagy hozzá kellett férjen az ügyfélkapumhoz, és ott nyoma lenne leadott kérvénynek, de nincs. Utána lehet hivatalosan járni annak, mikor, hol és hogyan "adtam be" ezt a kérelmet? Illetve annak, hogy valaki elment-e helyettem szavazni ott, ahova elvileg kértem magam? Tehetek rendőrségi feljelentést, de a szavazatomat b*szhatom, remélem a választás kimenetele nem ezen múlik majd, de eléggé felháborító hogy ilyen megtörténhet.
De írigy emberek között vagyunk, Nem forrhat össze lázas ajakunk, A sors idegen út felé ragad, De én azért szeretlek, áldalak. Lemondani, azt írod, jobb leszen. Lemondhat-e, oh, mondd, a szerelem? Most már tudom, nem élhetek veled, S tudom, hogy nélküled sem élhetek! Én nem tehetek róla, oh te sem! Üdvünk, csapásunk volt a szerelem. X. Elégia (Dal a háborúról) – Wikiforrás. Bocsáss meg és feledj: Isten veled. Legyen örökre áldott a neved! VIII. Tudnék bár írni szenvedélylyel, Tudnék szivet szakítani; E szent szerelmet, tiszta vágyat Dehogy birnám kimondani. És ha Te lázas indulattal, Mely hosszu bánatot feled, Zokogva, sirva rám borulnál, Úgy vallanád szerelmedet: Én nem szólnék egy árva szót se, Hozzád simulva kéjesen. Mit is beszéljek angyalokkal Igy meggyalázva, vétkesen!...
Ha nem akarsz, jobb ha meghalok. Érzem is, ha elhagysz engemet, Bújában a szívem megreped. III. A mama szólt: »Édes leányom, Okos légy s győzd le már magad'! A szerelem vaksága, hidd el, Tévutra vitt már sokakat. Fontold meg jól minden dolognál, Mit szól a világ szája majd? Mert minden ugy jó csak, ha ennek Nincs semmi kifogása rajt'. Kövessed hűn az ő parancsát: Szeress, midőn megengedi, S bár szíved megszakad a bútól, Vidám mosolyt mutass neki. « Te megfogtad a tanácsot. Éber vagy, óvatos, hideg. A bókból és nyájas mosolyból Egyformán jut mindenkinek. Hogy törik magukat utánad A férfiak! És ezalatt Az, kit te is szeretni tudnál: Nem is néz rád s tovább halad. IV. A pletyka bánt?... Elhagylak imhát. (Az etikettet ki nem állhatom! Visszaélés/csalás miatt nem szavazhattam : hungary. ) Én boldogtalan legyek inkább, Mint betanított, illemes majom. Bár te vagy fényem, álmom, üdvöm, Bár kívüled mást nem szerethetek: A válás kínjait leküzdöm, De báb, de gép én sohasem leszek! Szivem taktusra nem szerethet; Inkább szerelmem' is megtagadom! Mert gyűlölöm az etikettet; Mert borzadok nevetni - magamon.
A Nader és Simin - Egy elválás története Arany Medve-nyertes családi dráma, ami két család és egy szerelmes, mégis válni készülő pár: Nader és Simin vitájáról mesél. Olyan viták ezek, melyekben nem lehet igazságot tenni, sőt: nem is érdemes. Oly könnyű lenne feladni a dacot, megölelni egymást és kibékülni a közös tragédia árnyékában. Ám hőseink emberek, akárcsak mi vagyunk. Képtelenek erre. A legutolsó Berlinálén Tarr Béla mellett egy iráni rendező filmje keltett igazán nagy feltűnést. Asghar Farhadit már 2009-ben is nagyon szerették a berlini fesztiválon ( Elly története), idei filmje azonban mindent vitt. A Nader és Simin - Egy elválás története nem csak az Arany Medvét kapta meg, hanem a színészeknek járó Ezüst Medvéket is: a két férfi (Peyman Moaadi, Shahab Hosseini) és a két női szereplő (Leila Hatami, Sareh Bayat) is megosztott díjat vihetett haza. A dráma pályafutását környékezte némi politikai botrány, hisz Teheránban a kultúráért felelős minisztérium egy rövid időre betiltotta azt, hála a rendező egy szerencsétlenül sikerült köszönőbeszédének.
Ha kicsit pikírten szeretnénk fogalmazni, akkor ez az a film, amelyik lekaszált mindent idén Berlinben Tarr Béla Torinói lova előtt… Valójában persze alig összevethető a két film, hogy mást ne mondjak, ebben a ropogósan friss iráni filmben fél perc alatt többet beszélnek, mint Tarr apokalipszisében összesen. És az sem teljesen érdektelen, hogy mit… Ashgar Farhadi A Nader és Simin – Egy elválás története című filmet a jelenkori iráni film egyik legelismertebb alkotója, Ashgar Farhadi rendezte. El lehet gondolkodni, vajon mi lehet az oka, hogy az utóbbi néhány évtizedben komoly és nívós filmfesztiválokon rendre megjelenik egy-egy iráni filmes, és az gyakran szépen végig is kaszálja filmjével a díjkiosztót. Kiarostami, Makhmalbaf és a többi, méltán híres iráni filmeshez Farhadi 2009-es Elly története című filmjével csatlakozott végérvényesen és visszavonhatatlanul, amely 11 díjat és 6 jelölést gyűjtött be a különböző szemléken, inkluzíve a berlini Ezüst Medvével. A filmet láthattuk a 2009-es Titanicon mi is, én magam nem voltam általa nagyon lenyűgözve, de ez legyen az én bajom.
Szép jelenet, amikor Termeh először szembesül azzal, hogy néha az igazmondásnál erkölcsileg elfogadhatóbb a hazugság: miután – felismerve, hogy a kimondott mondatok között taktikus válogatásra van szükség – a bíróságon apja érdekében nem az igazat mondja a bírónak, elsírja magát. A legszebb a film utolsó jelenete: Termeh a válóper végén a bíró kérdésére válaszolva fel kell, hogy fedje a döntését: melyik szülővel akar maradni? A két szülő a folyosón várja a döntést, de a lány csak nem lép elő a teremből – aztán megindul a stáblista, és elsötétül a kép. Mert a Nader és Simin csupa olyan kérdést vet fel, amelyre nincs egyértelmű – vagy talán semmilyen – válasz, és amelyeket ennek ellenére mégis muszáj valahogy megválaszolni. Nem csoda, hogy hihetetlenül hosszúnak tűnik a várakozás a gyerek döntésére: a kislány ezzel végérvényesen elhagyja a gyerekkort, ahol a jó jó, a rossz rossz, és ahol az erkölcsök és tanítások mindig iránymutatással szolgálnak, és belép abba a világba, ahol magára utaltan percenként kell az életéről döntenie.
( Családi kör Teheránból) Súlyos kérdések vonzzák a súlyosabbakat, de a feszültség ellenére is különös, konstans nyugalom uralja a vásznat. Talán a fárszi nyelv teszi, hogy a hangos szó is olyan hangtalan. A fájdalom az arcokon ül, de nem a torkokból szakad fel. Pedig az apró mozaikok lassan csordultig töltik a poharat, ami némán tűr, néha megremeg. A tizenegy éves Termeh (Sarina Farhadi) még nem döntött. Pedig neki is döntenie kell. Eleinte gyermeki őszinteséggel száll szembe mindennel, amit nem ért, vagy nem akar megérteni. Ám az ő igazi problémája az, hogy észreveszi a félelmet. Azt, ami ott ül minden tárgyalóteremben, minden lépcsőházban, sőt, még a fürdőkád mellett is. A kislányból eltűnik a racionalitás, és egyszersmind előtűnnek az érzelmek: ütős és feszített 120 percet adnak. ( Medve, nyúl) Farhadi bizonyos szempontból Nader és Simin kislányát, a tizenegy éves Termehet teszi meg a film főszereplőjévé: rajta keresztül modellezi a (nemcsak) gyermeki, naiv egyszerűség-eszmény összeomlását.
Nader banktisztviselő, Simin pedig művelt, művészi ambíciókat dédelgető, polgári családból származó nő, aki külföldre készül távozni. A férj azonban nem akarja magára hagyni súlyosan Alzheimer-kóros, kvázi magatehetetlen apját – ez a válás oka. Kettejük közötti laza, ám igen nehezen eltéphető kapocs 11 éves lányuk, aki mindkettőjükhöz ragaszkodik. Nader kényszerűségében egy bejárónőt fogad fel, aki viszont vallási indokokra hivatkozva nehezen birkózik meg a beteg öreg gondozásával. Egy nap Nader arra érkezik haza, hogy apja félholtan, félig az ágyhoz kötözve fekszik a padlón, a bejárónő pedig sehol. A férfi dühödten dobja ki a nőt a lakásból… Néhány nap múlva tudomására jut, hogy a bejárónő terhes volt, és állítólag a férfi bántalmazásának "köszönhetően" elvetélt. Nadert gyilkossággal vádolja a bejárónő családja – a felesége sem segíti, a nála maradt lányával sem tud igazán mit kezdeni és a hétköznapi teendők is megoldhatatlan feladatot jelentenek számára. Élete lassan összeomlik. A sajátos iráni viszonyoknak megfelelően minden képlékeny, mindenki csúsztatásokba, sőt hazugságokba bonyolódik, a hatalom az ügy megoldásában semmit nem segít, így a megoldás is egyre jobban a beláthatatlan messzeségbe vész… Mint a Családi körben… A filmben élesen ütközik a viszonylag szabadabb életfelfogású, a vallási előírásokat csak lazán betartó középosztálybéli miliő a bejárónő által képviselt konzervatív, vallásos szemlélettel.
A probléma áthidalására Nader felvesz egy gondozónőt, Raziehet – és itt lép be a másik család. Razieh ugyanis egyfelől áldott állapotban van, másfelől vallásos hite és a vállalt munka konfliktushelyzeteket teremt, pl. láthat-e, érinthet-e idegen férfit, még ha az egy beteg aggastyánnak a megsegítése volna is. A kislányát is naponta hozza magával, ugyanakkor lobbanékony természetű férje nem is tudja, hogy felesége a családot szorongató hitelezők miatt az ő engedélye nélkül vállalt munkát egy "egyedül élő férfinél". Razieh egyre nehezebben bír megfelelni munkájának, míg egy nap Nader arra ér haza, hogy az üres lakásban apja ájultan fekszik a földön, pénz is tűnt el a lakásból. Egy szóváltást követő dulakodásban Razieh legurul a lépcsőn, és a műtőasztalon már csak halott magzatát tudják kioperálni belőle. Az ügyből rendőrségi vizsgálat kerekedik, ami fokozatosan bontakozik ki a néző szeme előtt. A dolgok részben vannak csak úgy, ahogy gondolnánk, a szereplők céljai, szándékai állandó változásban vannak, talán még saját maguk előtt is.
Az Ezeregyéjszaka meséi nyerte el az új évezred legnagyobb vesztesének járó Arany Málnát, miután főszereplőjének nevéről már a világon senkinek nem jut eszébe a legendás perzsa királynő, és a Google is csak 26487415. találatként ad hírt erről a kötődésről, viszont addig legalább képbe kerülhetünk azt illetően, mit neveznek ma való világnak magyar és török földön. A díj kapcsán a Hungarica zenekar frontembere elmondta, hogy nagyon örül a hazai termék ilyetén elismerésének, de hát ő nem lepődött meg, hiszen a Mahasz lemezeladási listáján már évtizedek óta vezet a nemzeti rockban jeleskedő zenekar, hogy a Kárpátia, a A magyar filmet korábban is díjazta már Oscar. Romantikus Erőszak és a Sziva Balázs & the Bad Boys sikeréről már ne is beszéljünk. "Európa végre magyarul tanul" – tette hozzá Fliegauf Benedek, aki szerint csak a szél határozza meg, hogy egyes díjátadókon milyen prekoncepciók alapján osztják ki az elismeréseket, de szerinte az önostorozás mindenképp sikeresebb produkciónak bizonyul, mint a karikással mást való fenyegetés, miként azt állítólag Zagyva György Gyula Zakariás is tette a Magyar Szigeten egyszer rég, amikor még díjazták ott Fankadeli jelenlétét, és nem kellett a sajtóban magyarázkodniuk mindenféle bagatell gyűlöletkeltés miatt.