A cím nem költői túlzás, hiszen tényleg új korszak kezdődött a januárban megjelent, némileg átalakult Peter Parker Pókember első számában. A 2012-ben indult széria történetében először olyan sztorik olvashatók a kéthavonta megjelenő képregény lapjain, amiket eredetileg a hetvenes években publikált a Marvel a The Amazing Spider-Man füzetekben. A Kingpin kiadó második hálószövős sorozata persze nemcsak ezért érdekes, de azért is, mert a főhős életének egy kritikus szakaszában veszi fel a fonalat. A Geek Life -on nem először foglalkozunk a Kingpin kiadó által megjelentetett Peter Parker Pókember képregénnyel, legutóbb tavaly júliusban, az 52. szám kapcsán írtunk róla. A kéthavonta megjelenő képregénysorozat közel kilenc éve, 2012 nyarán kezdte meg a pályafutását, és ha valaki még ennek ellenére sem hallott róla, az alapvetően nem meglepő, hiszen A Hihetetlen Pókember sorozattal (és más Kingpin kiadványokkal) ellentétben ez a széria nem kerül az újságárusokhoz. A kiadónál lehet előfizetni rá, képregényes rendezvényeken szerezhető be, illetve megtalálható a Kingpin frissen nyílt csepeli képregényboltjában is.
A rajzok, maguktól értetődő módon teljesen nosztalgikusak, a maiaknál egyszerűbbek, színesebbek, ugyanakkor a régi rajongóknak mégis tökéletesek: különösen Sal Buscema, és Mike Zeck rajzai, aki a veterán olvasóknak sok helyről ismerősek lehetnek – utóbbit már csak azért is, mert ő jegyezte minden idők egyik legjobb Pókember-történetét, a Kraven utolsó vadászatá t. második menete továbbra is jópofa, hiánypótló sorozat, aminek igenis van létjogosultsága, ha jobban belegondol az olvasó, több is, mint elsőre látszik. Igen, ez még mindig a "mi" Pókemberünk. Peter Parker Pókember #1-12 (2012-2013) The Amazing Spider-Man #226-227, #229, #242-243, #247-248, #264 (1982-1985) Peter Parker The Spectacular Spider-Man #73-79, #85-87, #89, #100, #113, #115-116, #118-119, #134-136 (1982-1988) Web of Spider-Man #6, #11-12, #38 (1985-1988) Marvel Team-Up #121 (1982) Secret Wars II #2 (1985)
A Peter Parker Pókember című sorozat visszahozta azt a Pókembert, akit a '80-as évek végétől, egészen a '90-es évekig bezárólag megismerhettünk. Azt a Pókembert, aki része volt a fiatalságunknak, aki nagy szerepet játszott egész gyerekkorunkban: ott volt velünk, amikor óvodába jártunk, és akkor sem hagyott el minket, mikor a suli padjait kezdtük el koptatni. És az öregebb korosztályt sem hagyta figyelmen kívül. A legtöbb generáció számára szórakoztató, és nehezen múló élményeket adott, még akkor is, ha jelen cikk írójának kamaszkorát inkább már az Ultimate Spider-Man képregények határozták meg. Azok, akik ezzel a sorozattal kapcsolatban találkoztak először a hálószövővel, azoknak bizonyára kevesebbet mond a Peter Parker Pókember, és talán nem is tudják annyira értékelni ezt a limitált szériát, legrosszabb esetben is csak egy "minek kell plusz egy Pók-sorozat a jelenleg is futó széria mellé? " kérdéssel intézik el az egészet. Öreg hiba. A képregény első szakasza, bár néhol kevésbé fontos, de mégis nagy lyukakat töltött be mind Peter, mind alteregója Pókember életében, és a folytatás is ezt volt hivatott tenni.
Stan Lee nem spórolt a szöveggel; minden egyes szereplő alaposan, bő lére eresztve fejti gondolatait, motivációit, miközben a narráció folyamatosan áttöri a negyedik falat. A történetek és a karakterek mellett talán ez a közvetlen hangnem volt Stan Lee legnagyobb titka, hogy a hősök mellett az olvasókat is kedves nagybácsiként pátyolgatta. A Fantasztikus életemben bemutatott történet szövési praktikák már itt is visszaköszönnek, jókat mosolyogtam az olyan komolynak hangzó tudományos meghatározásokon, mint a retroszkópsisak, vagy az űrspóra. Népszerű idézetek cyrussmith >! 2019. május 27., 12:17 Miss Brown!! Jöjjön ide! Hozza a jegyzetfüzetet! Diktálok egy cikket arról, milyen semmirekellőek a mai fiatalok. Aztán írok az idősebb generációról is! Hogy rohadjon meg mindenki! 37. oldal TribeBubu P >! 2018. szeptember 25., 22:58 Egyszer még biztosan kirúgnak a szuperhősszakszervezetből, amiért nem telefonfülkében öltözöm át! 21. oldal, A legzöldebb manó (Kingpin, 2014) TribeBubu P >! 2018. október 1., 21:24 Sosem értettem, ezt hogy csinálod.
Ezért is annyira elismertek. Elég csak a Jean DeWolff halála című sztorira gondolni. Egyrészt a sorozat második évadjában az ott látható dolgoknak a következményeit látjuk. Peter David arról is ismert, hogy nem szeret elvarratlan szálakat hagyni, így egy bizonyos cselekménynek az összes szeletét befejezi, itt sincs másképp. Miközben bemutatja DeWolff halálának utóhatásait, mind Pókemberre, mind a Bűnölőre nézve, aki a rendőrnő haláláért felel, olyan kérdéseket is boncolgat, minthogy mi különbözteti meg az ártatlanokat megmentő hőst attól, hogy keményöklű önbíráskodó legyen, aki a civilek megóvása érdekében embereket nyomorít meg. Közben magának, Pókembernek a léte is többször megkérdőjelezetté válik Peter számára, és egyre inkább úgy tűnik, a kettő együtt egyszerre nem létezhet, és mindenképp az álarcos hálószövő az, akinek mennie kell. Kissé felületes, ámde izgalmas, és érdekes vívódás az, amit David bemutat a képregények lapjain, miközben azt sem felejti el, hogy attól függetlenül, hogy hősünk szupererővel rendelkezik, hétköznapi emberként, és háztetők között lengedező héroszként is esendő személyiség.
Jelen történet megjelenésekor még ismeretlen volt a Manó civil énje, így biztos nagy meglepetéssel szolgálhatott az olvasóknak. A maradék három füzet egyrészt az űrt megjárt Jameson ezredes (Jonah fia) által összeszedett űrspórák, valamint az őt elrabolni akaró – és itt debütáló – Rínó körül forog. Mindegyik füzetre jellenmző a 60-as évek naív bája, a mesélők kiszólogatása az olvasóknak, meg a sok szöveg. De tényleg, a mai képregényekhez képest marha sokat dumáltak ezekben. :D John Romita rajzai szerintem szépek, bár a Rínója a későbbi változatokhoz képest egy kicsit szokatlan volt, de ez talán a korszak legtöbb ellenfelére jellemző. Várom az év végi folytatást, és remélem a sorozat hosszú életet él meg! cyrussmith >! 2019. május 27., 16:27 A kötet az Amazing Spider-Man #39-43 füzeteiből áll, amik legendás számok sok szempontból is, hiszen ezek John Romita által rajzolt első Pókemberek, olyan kultikus képregénytörténeti panelekkel, mint a Zöld Manó önleleplezése, vagy Parker első találkozása Mary Jane-nel.
Elkészítése: A tarhonyát kevés olajon aranybarnára pirítjuk, majd felöntjük 2, 5-szeres sós, forró vízzel, és készre pároljuk. A húst kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk. A paprikát, a paradicsomot és a vöröshagymát felkarikázzuk. A szalonnát apró kockára vágjuk. A szalonnát kipirítjuk, a pörcöt kiszedjük, és a visszamaradt zsiradékban átsütjük a karajszeleteket. A hússzeleteket félretesszük. Az edénybe (amiben a húst sütöttük) megdinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a paprikát, a paradicsomot, a pörcöt, sózzuk, rászórjuk a pirospaprikát, és 10-15 percig pároljuk. A húst a lecsóba rakjuk, és egyet forralunk rajta. A lecsót ne főzzük nagyon szét! Lecsós szelet darált sertés combból és karajból - YouTube. Tálalásnál a lecsót a húsra szedjük, és tarhonyával kínáljuk. Jó étvágyat kívánok hozzá!
A tarhonyát kevés olajon arany barnára pirítjuk, majd felöntjük 2, 5x-es sós forró vízzel és készre pároljuk. A húst kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk. A paprikát, paradicsomot és a vöröshagymát felkarikázzuk. A szalonnát apró kockára vágjuk. A szalonnát kipirítjuk, a pörcöt kiszedjük és a visszamaradt zsiradékban átsütjük a karajszeleteket. A hússzeleteket félre tesszük. Az edénybe /amibe a húst sütöttük/ megdinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a paprikát, paradicsomot, pörcöt, sózzuk, rászórjuk a pirospaprikát és 10-15 percig pároljuk. A húst a lecsóba rakjuk és egyet forralunk rajta. A lecsót ne főzzük nagyon szét! Lecsós szelet marhamájból | Nosalty. Tálalásnál a lecsót a húsra szedjük és tarhonyával kínáljuk.
Tálalhatjuk rizzsel, tésztával, tarhonyával, galuskával, de akár kockára vágott burgonyával is.
3 cm vastag) szelet sertéskarajt klopfolás nélkül, sózva-borsozva megsütjük a vaj és az olaj keverékén, oldalanként 3-3 percig. Vegyük ki a serpenyőből és tegyük félre, amíg elkészítjük a lecsót. A paradicsomoknak vágjuk ki a tövét, a paprikákat csumázzuk ki és kockázzuk fel. A felaprított vöröshagymát futtassuk meg a vajas olajban, amelyben a húst kisütöttük, hintsük meg pirospaprikával, keverjük el és gyorsan adjuk hozzá az előkészített paradicsomot és paprikát. Fűszerezzük, és pároljuk 5 percig saját levében, aztán helyezzük vissza az edénybe a hússzeleteket is, és fedő alatt még 25-30 percig pároljuk együtt a lecsóval, amíg minden megpuhul. Tálaláskor egy evőkanál tejfölt tegyünk minden adagra. Marton Levente cikkeit, receptjeit itt követhetik.