Arról nem is beszélve, hogy az írás nem pusztán a szubtextus, de a dialógusok és a jelenetek szintjén is hajlamos megbicsaklani. Vagy legalábbis én elég hiteltelennek érzem, amikor antiszociális fiatalok, miután egész nap egy orvos kérdezgette őket szabadidejükben azzal szórakoznak, hogy hazugságvizsgálóra kötik egymást (főleg úgy, hogy a többségük már egy jó ideje ismeri egymást. ) Kevés ennél erőltetettebb expozíciós jelenetet láttunk mostanában. Vizuálisan amúgy vannak jó ötletei, szegmensei a filmnek. Sajnos ezek hamar kifúlnak, és annyira sosem lesz egyedi és stílusos a képi világ, hogy hosszú távon is emlékezetes maradjon. Mindezek ellenére valószínűleg nem Az új mutánsok a legrosszabb X-Men film, viszont ez a leginkább csalódást keltő. Megannyi potenciál volt ebben a sztoriban, amit csak ímmel-ámmal sikerült kamatoztatni. A végeredmény így inkább olyan, mintha egy 10 évvel ezelőtti tévésorozat dupla nyitóepizódját látnánk, amelyről még az sem biztos, hogy megkapja a teljes évados berendelést.
Az új mutánsok poszterek Az új mutánsok nagy felbontású poszterek több nyelven, a posztereket akár ki is nyomtathatod a nagy felbontásnak köszönhetően, a legtöbb esetben a magyar posztert is megtalálod, de felirat nélküli posztereket is találsz.
Márpedig a különféle csoportdinamikák alakulásáról szóló X-Men sorozatban érdekes karakterek nélkül nem marad szufla. A mutánsok és az emberek egymás mellett élésének rendezése érdekében küzdő, ám élesen eltérő módszereket választó Xavier és Magneto szembenállása, vagy Logan, Jean Grey és Küklopsz tragikus szerelmi háromszöge azért tartották fent a nézői érdeklődést húsz éven át – a képregényekben pedig ennél is tovább –, mert ezek a karakterek árnyaltak és sokszínűek, kapcsolataik bonyolultak. Az új mutánsok ban hasonló rétegzettségnek nyoma sincs. Ennek hiányában pedig Boone filmje, hiába a frissnek ható horrorfilmes megoldások, végeredményben csak az X-Men tartalékcsapatának edzőmeccseként értékelhető, és a tétjei is ennek megfelelően maradnak csüggesztően alacsonyan. Az új mutánsok (The New Mutants), 2020, 94 perc. értékelés: 5/10
Amikor aztán idén év elején végre le is fixálta a dolgokat, jött a vírus. De végiggondolva az elmúlt évek alakulását és látva a kész mozit, bizony tényleg eredeti verziójához lehetünk közelebb. Valószínűleg létezik egy ennél horrorisztikusabb vágás is, elvégre az újabb trailer eleje, a film egyik plakátját is ihlető jelenet momentán pont hiányzik (pedig helye megvan), de sehol a Banderas cameo és tényleg tök jó, konzisztens hidat képez az Apokalipszis és a Logan közé (igaz kissé behatárolhatatlan évszámmal), mintegy bemutatva azoknak, akik máig hitték, hogy a Logan nem az univerzum része. Szinte érezni a Fox egyfajta "bosszúját" feléjük, csak pár év késéssel. Az univerzumhoz való hozzáállásán is megfigyelhető az eltelt 3 év. Nincs stáblistás jelenet, kerek a lezárás, és tényleg alig van a Logan kapcsolaton kívül összekötés. Az X-ek nyilván említve vannak, okosan játssza ki a Professzora való utalást (bár a tolószék még a Légió első évadában is egyértelműbb volt, de az kivette magát a kánonból az utolsó felvonással), ám nincs említve, hogy Taylor-Joy karaktere amúgy Kolosszus rokona (új idővonal révén a Deadpool ban látotté), vagy hogy Napfolt eredeti idővonalas változatát láttuk az Eljövendő múlt napjai jövőjében.
És röviden így jutottunk el csütörtökhöz, amikor is bő két évvel az eredeti megjelenési dátum után végre megnézhettük a legújabb X-Men filmet. Innen szép nyerni, nemdebár? A fentiekből következik, hogy sokan előre temették az X-Men saga legújabb (egyben a Foxos korszakot lezáró) darabját. Én azonban a forgatást kísérő baljós árnyak ellenére is bizakodtam, hogy ebből kisülhet még valami nagyon egyedi és érdekes dolog is. Noha az X-Men franchise színvonala korántsem egységes, mégis csak innen származik a szuperhősfilm műfajának néhány legkiválóbb darabja ( X-Men: Az elsők, Logan). Arról nem is beszélve, hogy az X-Men eleve egy sokszínű és gondolatgazdag, mainstream képregény, amelynek állandó témáiról (kirekesztettség, másság, coming-of-age, gyűlölet/elfogadás) remekül lehetne a horror eszközeivel is mesélni. Hiába éljük a képregény-adaptációk dömpingjének korát, egy tartalmas szuperhős-horror valóban hiánypótló lehetett volna. Ám úgy néz ki, ezt a szerepet nem Josh Boone új filmje fogja betölteni.
Reyes elmondja Daninak, hogy mutáns és azt tanácsolja, hogy maradjon a kórházban, amíg nem tudja irányítani a képességeit. Danit négy fiatal tinédzsernek mutatja be Reyes: Samuel "Sam" Guthrie, Illyana Rasputin, Roberto "Bobby" da Costa és Rahne Sinclair. Reyes mindegyiket kórházba hozta, miután mind tragédiát szenvedtek. Sam egy egész aknát szedett le az apjáról, Roberto halálra égette barátnőjét, Rahne vallásos faluban nevelkedett, ahol boszorkánynak titulálták, Illyana pedig gyermekrabszolga volt. Mindenki mutáns: Roberto manipulálni tudja a napenergiát, Sam sugársebességgel repülhet, Illyana dimenziók közötti varázserővel rendelkezik, Rahne farkassá tud válni. Reyes maga is egy mutáns.
Idővel ezeket a gondolatokat azonban felváltja más. A felismerés. Azokat a dolgokat is észrevesszük, amiket addig nem sikerült maradéktalanul. A kitaszítottságot, az üldöztetést, a félelmet, a haragot és a döntések nyomasztó súlyát. Ezek bemutatása – főleg ha kellő merészséggel párosul – igazán hálás alapanyaga lehet egy olyan mozinak, ami képes magával ragadni a nézőit és hosszú ideig velük maradni a vetítés után is. Ez járt a fejemben akkor is miután 2017 őszén először láttam a The New Mutants első trailerét. Baljós helyszín, nyomasztó hangulat és egy igazi mutáns horror ígérete – a zseniális zenei aláfestésről nem is beszélve. Aztán teltek az évek és végül – hosszú hányattatás után – idén augusztusban mozikba kerülhetett az alkotás. Mikor elkezdődött a vetítés reménykedtem, hogy ez lesz az a film, ami mer és akar is sötétebb lenni elődjeinél. Sajnos nem csak ebben kellett csalódnom. Danielle Moonstar (Blu Hunt – A sötétség kora), a fiatal cheyenne származású lány az egyetlen túlélője egy, az őslakosok rezervátumát érintő, furcsa katasztrófának.
Annak érdekében, hogy az oldal minden funkcióját teljeskörűen tudja használni, frissítse böngészőjét egy újabb verzióra! Köszönjük! P HONDA VTR 1000 F DUPLA TÁRCSAFÉK ELÖL IMMOBILISER ÖNINDÍTÓ TÁRCSAFÉK ELÖL TÁRCSAFÉK HÁTUL 3 2002/12, 1 000 cm³, 54 000 km? km-re 7 Benzin, 2003/10, 996 cm³, 72 kW, 98 LE, 92 000 km? Eladó használt HONDA VTR 1000 F , 1998/12, Fekete színű - Használtautó.hu. km-re P HONDA VTR 1000 F DUPLA TÁRCSAFÉK ELÖL FÉM FÉKCSŐ KÖZÉPSZTENDER TÁRCSAFÉK HÁTUL AZONNAL ELVIHETŐ GARÁZSBAN TARTOTT 6 1998/4, 996 cm³, 78 kW, 106 LE, 72 430 km? km-re 7 Benzin, 1997/7, 996 cm³, 72 kW, 98 LE, 45 744 km? km-re P HONDA VTR 1000 F DUPLA TÁRCSAFÉK ELÖL FORDULATSZÁMMÉRŐ IMMOBILISER ÖNINDÍTÓ PLEXI TÁRCSAFÉK HÁTUL AZONNAL ELVIHETŐ 9 Benzin, 2002, 996 cm³, 82 kW, 111 LE, 30 329 km? km-re P HONDA VTR 1000 F DUPLA TÁRCSAFÉK ELÖL FÉM FÉKCSŐ FORDULATSZÁMMÉRŐ ÖNINDÍTÓ SPORT KIPUFOGÓ AZONNAL ELVIHETŐ 5 Benzin, 1998/12, 996 cm³, 48 000 km? km-re P HONDA VTR 1000 F SC36 DUPLA TÁRCSAFÉK ELÖL FORDULATSZÁMMÉRŐ ÖNINDÍTÓ PLEXI SPORT KIPUFOGÓ TÁRCSAFÉK HÁTUL GARÁZSBAN TARTOTT 3 Benzin, 1998/6, 996 cm³, 78 kW, 106 LE, 27 000 km?
A VTR1000F sporttúrás. Az üléspozíció sportosan kényelmes, olyan, amilyennek én is szeretem a motorokat. Kicsit csuklóterhelős, de nem annyira, mint az SV-n. A tank keskeny, a hátul ülő utas két enyhe kidudorodást markolgathat, miközben hevesen fékez az elöl ülő. Az egész motor filigrán, keskeny, könnyű, 194 kg-os saját tömege vidáman csörtet nagy gázon, majd fordul egyik oldaláról a másikra, mint a varacskos disznó a dagonyában. A hasonlat azért is helytálló, mert az ilyenkor előtörő hang is meglehetősen varacskoló! Amikor mennydörög - Honda VTR1000F Firestorm. Naná! A 90 fokos V2 az SP-2- ből származik. Nyolc szelepen keresztül lélegzik és 110 lóerőt teljesít 9000-es fordulaton. Mielőtt azonban - Kedves Barátaim - a lényegre térünk, időzzünk el egy picit még a csendben álldogáló Hondán! Tekintetünket vezessük végig a japán kifinomultságot és egyben technológiát sugárzó műszereken. Vegyük észre, hogy a fordulatszámmérő középre került - egyébként az SV többet forog mintegy 1500 fordulattal -, a jobb oldalon a high-tech jegyében megszerkesztett digitális kijelzésű, informatív LCD kijelző áll rendelkezésünkre, míg a bal oldalon sűrű osztású sebességmérő mutogatja nekünk, amire konstruálták a fifikás japán elmék.
2006. 08. 11., 15:44 | Utolsó módosítás: 2006. 11., 15:44 | Mivel a hétköznapokon szoros barátságot ápolok egy Suzuki SV1000S-sel, kifejezetten örültem, mikor a VTR1000F-teszt szóba került. A V2 dübörgése és nyomatéka olyan két játékszer, amely minden alkalommal széles mosolyt csal az arcomra. A régóta meglévő Honda-Suzuki ellentétpár pedig csak fokozta bennem az örömködést, hisz' most 650 km-en keresztül bizonyíthatott egyik vagy másik nagyvas, hogy melyik legényebb a gáton. A VTR-t 1997-ben dobta piacra a Honda azzal a határozott szándékkal, hogy nagyot üt a nagy, sportos V-motorok piacán. Nos, ami a méretes balcsapottat illeti, sikerült. Azóta azonban a sportos ezres kissé megfakulni látszik. Igaz, már mások a sztárok a súlycsoportban is. A Suzuki TL-je kipusztult, de egy ügyes szervátültetéssel és egy teljesen új vázzal 2003 óta itt a nagy SV. Bár a TL-t szépen túlélte a Firestorm, egyre inkább porosnak tűnik a modernebb, dögösebb kinézetű itáliai és japán versenyzők között. Bizony-bizony, a kerekded, "amőbás" formaterv, a jellegtelen eleje és hátulja már a vadonatúj motoron is legalább öt évet öregít.
250 karakter) Autónavigátor véleménye Pozitív: Ötletes kialakítása miatt, méretéhez képest rengeteg hely van benne, remekül variálható. Könnyű vezetni, megbízható, takarékos. Negatív: Kissé érzéketlen kormányzás, a 2003 előtti darabok futóműve nem olyan kényelmes, mint a fiatalabb daraboké.