Szijjártó Péter
A külügyminiszter kikérte magának, hogy finoman jelzett volna. "Ami még a következő időszakban szerintem várható, azok a nagyon durva külföldi beavatkozások a magyar választás választási folyamatba, annak kampányába és annak reménybeli kimenetelébe" – szögezte le Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a kormányközeli Megafon Központ rendezvényén. A tárcavezető szerint "nyilvánvalóan teljesen véletlen, hogy most, talán először közvetítik az Európai Bíróság ítélethirdetését élőben, és egy magyar nyelvet nagyon-nagyon távolról ismerő, ezért aztán jól hallhatóan nem beszélő ember, a világ legszánalmasabb módján próbál felolvasni valamit magyarul, amit nyilván néhány magyar EP-képviselő meg think-thank, meg nem tudom én micsoda, fonetikusan elmondott neki, leírta, elpróbálták. Ez nyilván véletlenül történik 46 nappal a magyar választás előtt" – mondta Szijjártó. Ahogyan korábban beszámoltunk róla, a kormány szerdán elbukta a jogállamisági pert az EU Bíróságán, tehát az uniós kifizetéseket a jogállamisági kritériumokhoz kötheti a közösség.
A külügyminiszter arra is kitért, hogy a napokban elterjedt a közösségi médiában, hogy ő "finoman megfenyegette a nagyköveteket". Szijjártó azt mondta: Én nem finoman megfenyegettem őket, hanem elég keményen elmondtam, hogy mi várható. Tehát kikérem magamnak, hogy bárkit, bárkivel finoman beszéltem volna ebben a kérdésben. Kijelentését a Megafon Központ rendezvényén taps követte. A miniszter hozzátette: "Én világosan elmondtam, hogy vannak szabályok, amiket be kell tartani, meg van egy szuverén ország, ahol ők egy másik ország képviselői. " Kiemelte, hogy biztosan leváltaná a nagykövetét, ha megtudná, hogy az az adott országban a belpolitikai kérdésekben véleményt nyilvánít. A választás EBESZ-megfigyeléséről azt mondta, ő maga írta alá a meghívólevelet az EBESZ-nek, hogy jöjjenek megfigyelni Magyarországra a választást, mert az az ő dolguk. Magyarok vagyunk, és nem hülyék. És az, hogy valaki ilyen bokszzsáknak nézze Magyarországot, hogy fölkel aztán elkezdi reggel püfölni, mert éppen nincs jobb dolga, és mond mindenfajta dolgokat, ennek vége, ennek vége – fogalmazott Szijjártó Péter és hozzátette: nem leli örömömét abban, hogy minősítgesse a holland, belga, francia belpolitikai folyamatokat, mert ez nem az ő dolga és nem is érdekli.
A miniszter kijelentette: Magyarország nem blokkolja, hogy az uniós tagállamok még több fegyvert szállítsanak Ukrajnába. Hangsúlyozta viszont, hogy Magyarország nem szállít fegyvert, és nem engedélyezi halált okozó fegyverek átszállítását az ország területén. Az ilyen szállítmányok megsemmisítendő katonai célpontoknak minősülnek, és a magyar kormány sem Magyarországot, sem az Ukrajnában, köztük a Kárpátalján élő embereket nem akarja kitenni ilyen kockázatnak, indokolta az előző kijelentését. A menekültekről is beszélt a miniszter A menekültek befogadásával és megsegítésével kapcsolatban a külgazdasági és külügyminiszter azt mondta, noha mások mellett Magyarország és Lengyelország érdemeit elismerik, ettől a két országtól mégis visszafogják az uniós forrásokat. Amíg az Európai Unió nevében és részben helyett viseljük ezeket a terheket, mi vagyunk az a két ország, amelynek nem adják oda az uniós forrásokat – fogalmazott Szijjártó Péter, és hozzátette: "nem fogunk támogatni olyan szankciós intézkedéseket, amelyek Magyarország energiaellátásának biztonságát kockáztatják".
107. S hiába vágyik a magány után, Rákötve élő, eleven kinpadra, Bár ugranék már elgyötörve tán 108. A tüzes tóba, mint a szalamandra, Agyongyötörve s tehetetlenül. " S ő ennyit válaszolt csak: "Ez Salandra". 109. S láték amottan még ezenfelül Egy büszke várost, melyben jajgató Népek futottak kívül és belül. 110. És láng csapott fel, fellegig ható, Mert minden háza egy tüzes kemence, S égett a templom és lángolt a tó. 111. A tó, melyen szétfolyt s lángolt a kence, A szerterobbant tűzsóvár olaj. S én szóltam: "Mondd, e város nem Velence? " 112. De elnyelé szavát a szörnyü jaj, Mit száz meg egyszer visszavert a vár, Amelynek tornya olvadt, mint a vaj, 113. És visszaverte a komor határt, - És fent az égen fent a vár felett Uszott egy néma és sötét madár, 114. A rémület háza (2020 teljes film. Mint haldoklók fölött a Rémület, Amelyre dermedt torkukat kitátják - S én szóltam: "Mester, szörnyü bűn lehet 115. E városé, viselve néma vádját, Ó mondd, mi bűne? " És ő felelé: "Elárulá kenyéradó barátját". 116. Tovább haladtunk, másik kor felé, Hol néma és hideg homály borongott, Hogy reszketett és sírt szivem belé, 117.
Valójában azt kommunikálni, hogy ami lényegében használható a rendszerben, azt megtartjuk, nem tesz senkit sem kormányközelivé. És így uniót vonni 3 dolog alapján az ellenzéki és a kormányzati politika között felettébb felesleges. Újabb részletek Dante „Poklá”-ból – Wikiforrás. Ha az oviba új gyerek megy, játssza a régi játékot, de valószínűleg visz valami újat is magával és megmutja a többieknek. Senki nem kérdezi miért, mert frissítőleg hat mindenkire, de másnap attól még játszhatnak számháborút, bujócskát és kerítésest is.
Sok érdekes látnivaló van a bogáron. Meg kell nézni a fejét meg a lábát, hogy milyen? Amelyik bogárnak erős futó lába van, az többnyire vadászó bogár. A fülbemászó is ilyen vadász: a kártékony hernyót fogdossa. Azok az aranyos zöld futóbogarak is vadászok. Éjjel járnak és az apró bogarakat fogdossák. Három bogár az, amelyik legérdekesebb: a pók, a hangya, meg a méh. Vigyázzátok meg a pókokat, hogyan szövi a hálóját? Milyen okosan meg tudja választani, hogy hol jár a legtöbb légy? És milyen ügyesen sző oda hálót. A fecskefészek, darázsfészek mind egyforma, de a pókháló sohasem egyforma. A pók mindig a szerint készíti a hálóját, amilyen a helye hozzá s éppen ebből látszik, hogy gondolkozó az elméje. A hangya szinte értelmes állat. Nem magányosan él, mint a pók, hanem mindig társaságban. Vesztegzár a Grand Hotelben/Tizenkettedik fejezet – Wikiforrás. A föld alatt lakóhelyet ás magának, és oda helyezi el az élelmet, a tojásait meg a fejős állatait. Van olyan hangya, amelyik a föld alatt gombát is tenyészt. Épp úgy dolgozik vele, mint a kertészek, még meg is trágyázza.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom, Páris tetői fénylenek felhő telepszik asztalomra s arcomra nedves fény pereg. Házak fölött, de mélyben állok mégis itt, rámsír az esővert korom, s szégyenkezem e lomha sártól s hírektől mocskos alkonyon. Ó suhogó, feketeszárnyu háború, szomszédból szálló rémület! A propaganda még a Terror Háza ajándékboltjában is pörög : hungary. nem vetnek már, nem is aratnak és nincsen ott többé szüret. Madárfió se szól, az égből nap se tűz, anyáknak sincsen már fia, csupán véres folyóid futnak tajtékosan, Hispánia! De jönnek új hadak, ha kell a semmiből, akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. Népek kiáltják sorsodat, szabadság! ma délután is érted szállt az ének; nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcu párisi szegények.
Nincs orvossága, nincsen doktora… Hogy adjon egy seb gyermekeinek Virágot, bort, nyugalmat, kenyeret? Gyalog, hajón, vasúton, léghajón Ezért szeretnénk menni messzire, Míg remélni és dolgozni tudunk. Róla írták [ szerkesztés] Hűvös mértékben kötött versein érzékien tüzes, fojtott izzású képek, buján ragyogó hasonlatok világítanak át. Költői palettája csupa tündöklő szín, mélyvörös lángolástól a méregzöldig. Melankóliájának borongó sötétjéből úgy villan elő ez a színorgia, mint szüreti éjszakákból a rakéták sziporkázása, egy Vaszary festményen. (Kárpáti Aurél) [1] Tökéletesen apolitikus volt. A rémület háza indavideo. Ha meg akarjuk bélyegezni, úgy is mondhatjuk, hogy dekadens és l'art pour l'art poéta volt; ha elismerni akarjuk, úgyis mondhatjuk, hogy a szépség és a szerelem naiv megszállottja. (…) Voltaképpen egy túlszínezett pompával feldíszített, eltakart, de mégis mindújra kiütköző szorongás, sőt rémület költészete ez. (Hegedüs Géza) [2] Források [ szerkesztés] Nyugat című folyóirat (Szerzők "K" kezdőbetűvel) Bóka László (szerk.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Vidékies, sötét vasárnap-délután! A város alszik, lehajol a gondhoz, a szélkakas, mint vasmadár rikoltoz valami háztetőn, közönyösen, tunyán. A szélbe kóborló, vak rémület zajog, ritkán tűnik fel ember künn a járdán: papok, csuklyás parasztnők mennek árván. Vecsernyérői jövő, imádkozó anyók. A nő unatkozik s kinéz az ablakán, belemered az űrbe és magányba. A függönyök mögött a vén palánta sorvadva hal meg. Az unalomtól talán. Ne merj a függönyön át betekinteni az ősi házba, a tágas szalonba, a vén falon — aranykeretbe fogva — ott lógnak az ősök szigorú képei. Meggyszín csipkéjük ring, pompázik a zeke — a címerük a kép aljába festve — s ők bámulják, hogy csillagzik az estve, hogy alszik el puhán a város élete. És a vén fészkeken bús sejtelem suhan: beléjük fut a rég letünt Középkor! A rémület hazards. Mint amikor az éjjel árnya szétfoly s lámpákba bújik el a nap szomoruan. A virrasztó lámpák fényük búsan vetik, mint néma gyászban álló tisztes őrsök, kihúnyt tüzet, kihúnyt emléket őrzők, mint hogyha egy Istent gyászolna mindegyik.