Az 1998-2002 -es Orbán rezsim tagjainak névsora, beosztása és a kommunista állampárt közti kapcsolata: 1. Orbán Viktor, Miniszterelnők 1990 előtt a KISZ titkár. 2. Stumpf István Kancelária miniszter 1990 előtt MSZMP tag a Hazafias Népfront alelnöke. 3. Pintér Sándor, Belügyminiszter 1990 előtt MSZMP titkár. 4. Martonyi János, Külügyminiszter 1990 előtt a III/2-es ügynök és az MSZMP tagja. 5. Járai Zsigmond, Pénzügyminiszter 1990 előtt az MSZMP tagja és a III/2 ügynök. 6. Varga Mihály járait követte a Pénzügyminiszteri székben 1990 előtt KISZ titkár. 7. Chikán Attila Gazdasági miniszter 1990 előtt az MSZMP tagja. 8. Matolcsy György Chikán utódja a gazdasági tárcánál 1990 előtt MSZMP tag és a III/2 ügynöke. 9. Torgyán József Földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 1990 előtt a III/III ügynöke. 10. Boros Imre Torgyán utódja 1990 előtt az MSZMP-titkára III/2 ügynök D-8 = 1990. március 31-ei hatályal a szolgálat nyugálományba helyezte. Orbán Viktor komcsi KISZ titkárból oroszellenes liberális, újból majd.... 11. Vonza András Boros Imre utódja 1990 előtt az MSZMP tagja.
A politikusok ugyanis nem vesznek minket komolyan. Legfeljebb négy évente, egy bizonyos tavaszi időszakban. Amúgy: Én a környezetemmel törődök. A családommal, a barátaimmal, a közvetlen környezetemben lakó szomszétán meg a tágabb környezetemben lakó más ismerőseimmel, ismeretlenekkel, akiknek igen valószínű, hogy hasonlóak a gondjaik, bajaik, és akik ugyancsak segíthetnek engem, és másokat, akik itt élnek. És ez lényegesen fontosabb, mint holmi pártszimpátia, amivel megbolondíthatnak egyeseket. :o)))))) Előzmény: pasztorbirka (267) 267 Egy dologgal feltétlen egyetértek: >>>>Főbenjáró vétek politikailag "hovatartozni"!!!!! <<<< Ha nem törődsz a politikai irányvonalakkal, akkor mivel törődsz a politikában? A politikusok tettei összességükben határozzák meg az irányvonalat, nem a hablaty. Te például egyformán elfogulatlanul tudod szemlélni az összes politikai tömörülést? A bal-jobboldaliság, vagy bármilyen más világnézet nem politikai, hanem ideológiai kategória. Világképe pedig mindenkinek van, ha akarja ha nem.
Majmok miért nincs ügynök törvény???????? Gondolkodjatok végre nem azért van a fejetek hogy szemüveg legyen rajta sok birka bánom már hogy ebbe az országba születtem. Csak gondolatébresztőnek!! !
Áldozatának Marat-t szemelte ki, akit a rémuralom legnagyobb felelősének tartott, jóllehet politikai befolyása már csak a tömegekre terjedt ki. Corday 1793. július 9-én Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című munkájával a hóna alatt Párizsba utazott, a piacon vásárolt egy konyhakést, majd levelet fogalmazott, amelyben kifejtette tettének indítékait. Először azt tervezte, hogy a Konvent színe előtt végez áldozatával, de megtudta, hogy Marat már nem látogatja az üléseket. Ezután július 13-án délben egy állítólagos caeni összeesküvés leleplezésének ígéretével akart bejutni a forradalmárhoz, de annak menyasszonya elutasította. Xvi lajos kivégzése. Este már nagyobb szerencsével járt, a súlyos bőrbetegsége miatt fürdőkádjában dolgozó Marat hajlandó volt fogadni. A forradalmár éppen egy papírlapra írta a neki diktált neveket, amikor a lány szíven szúrta a ruhája alól előrántott késsel. Corday a helyszínen, nyugodtan várta be letartóztatását, tárgyalása július 16-án kezdődött. (A július 14-i ünnepségek Marat halála miatt abban az évben elmaradtak. )
A képviselők többsége nem foglalkozott a jogi részletekkel, egyhangúan szavaztak a király bűnösségére, majd január 16-án 387:334 arányban XVI. Lajos kivégzésére. A védők egyike volt Chrétien-Guillaume de Malesherbes, a híres felvilágosult jogtudós, akinek önkéntes felajánlkozását a feladatra XVI. Lajos ekképpen köszönte meg: "Az Ön nagylelkűségét még értékesebbé teszi az a tény, hogy kockára teszi életét, bár az enyémet nem fogja tudni megmenteni. " Capet Lajost 1793. Senki nem látogatja Magyarország egyik legveszélyesebb bűnözőjének nyughelyét - Blikk. január 23-án fejezték le, a jogszabályokat figyelmen kívül hagyó eljárás veszélyes precedenst teremtett, és a jakobinusok hamarosan ki is használták ellenfeleikkel szemben, hogy a politikai érvelés adott esetben teljesen felülírhatja a törvények által megszabott kereteket. A forradalmi terror ismét fellángolt.
Egyfelől tény, hogy a király beidézését két hónapos vita előzte meg, mely arról szólt, hogy Lajost kik és hogyan vonhatják
A trónjától megfosztott "Capet Lajos polgártárs" ellen vizsgálat indult, a közhangulat novemberben fordult végképp ellene, amikor előkerült számos kompromittáló adatot tartalmazó titkos levelezése. A Konvent három politikai ereje – a radikális hegypártiak, a mérsékelt és ekkor többségben lévő girondisták és a politikailag semleges "mocsár" – között abban nem volt vita, hogy a volt királyt a néphatalmat megtestesítő testületnek felelősségre kell vonnia. A büntetőeljárás 1792. XVI. Lajos kivégzése - altmarius. december 11-én indult meg, a vádirat 33 pontban sorolta fel a hazaárulással vádolt Lajos bűneit. Abban már megoszlottak a vélemények, hogy milyen ítélet hozható. Sokan a király életének megkímélését támogatták, sérthetetlenségére hivatkozva, a radikálisok – élükön Robespierre-rel – a halálbüntetés mellett érveltek, mondván: Lajos személye fenyegetést jelent a szabadságra és a békére, a képviselőknek nem bíróként, hanem felelős államférfiként kell határozniuk. A halálos ítéletet biztosra vevő Lajos december 26-án terjesztette elő védekezését, s a Konvent 1793. január 19-én ült össze a döntés meghozatalára.
Egyesek szerint de Sèze briliánsan zúzta porrá a vádpontokat, mások szerint viszont meglehetősen halovány kísérletet tett csak a király megmentésére. Az a furcsa helyzet, hogy bizonyos szempontból mindenkinek igaza van. A fennmaradt periratok alapján nagyon úgy látszik, de Sèze jogi szempontból kifogástalanul dolgozott. A védelmet főként arra építette fel, hogy kétségbe vonta a bíróság illetékességét, miközben azt állította, hogy jogtalan volt a sérthetetlenség felfüggesztése, a vádpontokról pedig bebizonyította, hogy azok "elkövetésük" idején nem is számítottak bűncselekménynek. A paragrafusok értelmében igaza is volt, de nem vette figyelembe, hogy a király pere alapvetően nem jogi, hanem politikai ügynek számított. Jogi nonszensz Védőbeszédének végén ugyan felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy ők maguk is a történelem ítélőszéke előtt állnak – "Polgárok! Gondoljanak arra, hogyan ítélik meg majd az önök döntését, és hogy a vádlott ügyében hozott ítéletüket az évszázadok ítélik majd meg" –, valószínűleg azonban ennél jóval erőteljesebb, az érzelmekre ható szónoki teljesítményre lett volna szükség.