Minden téren bizonyíthatott: klasszikus és modern drámák hősnőit formálta meg sikerrel, vígjátékokban, tragédiákban egyaránt szerepet kapott. Hosszú pályafutása alatt egy darabban több szerepet is eljátszhatott. OTS - 46. hét - Az M3 bemutatja: Piros Ildikó - A hét sztárja - Belföldi Hírek Online. (Az Ármány és szerelemben például fiatalon Lujzát, később pedig Lady Milfordot alakította. ) Jelentősebb színpadi szerepei: Lujza (Schiller: Ármány és szerelem), Nyina (Csehov: Sirály), Desdemona (Shakespeare: Othello), Mira (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom), Lisbeth (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja), Ophelia (Shakespeare: Hamlet), Mária Lujza (Rostand: A sasfiók), Gertrúd, dán királyné (Shakespeare: Hamlet), Mauks Ilona (Görgey Gábor: Mikszáth különös házasságai), Marlborough hercegné (Scribe: Egy pohár víz). Makk Károly és Piros Ildikó a Macskajáték forgatásán (MTI/Friedmann Endre) Számos filmben és tévéjátékban láthattuk: A veréb is madár (1968), Hahó, Öcsi (1971), Lila ákác (1972), Macskajáték (1974), Gyertek el a névnapomra (1983). Egyik főszereplője volt a Rózsa Sándor és a Kisváros című televíziós sorozatoknak, ő játszotta Zsuzsannát, a diakonisszát Szabó Magda Abigél című regényének nagy sikerű tévéváltozatában.
Ezt meg is írta a Ne takarj, Sárközy! című, csillogó humorú jelenetében. Az önök kapcsolata hogyan tudott erre rácáfolni? – Ezt a Molnár-jelenetet mi is játszottuk annak idején – mosolyog Piros Ildikó. – A fiaim már elmúltak negyvenévesek, és mostanában gyakorta kérdezgetnek: hogyan csináltad? Rengeteget dolgoztál, de ott voltál az óvodában, ha kellett, utánunk hoztad a tornacsukát, becsomagoltad az uzsonnát, ebéd is mindig volt. Ráadásul máig megőriztem harminc évre visszamenőleg a naptáraimat, ezeket fellapozva ellenőrizhető, mikor, mit csináltam: délelőtt próba, délután meg este előadás volt. Hogy csináltam? Nem tudom! Amikor fiatal az ember, minden belefér az életébe. Nem hiszed el, milyen elképesztően néz ki 73 évesen is Piros Ildikó. Én ma ugyanezt már nem győzném. Azt hiszem, azért voltam erre mégis képes, mert mi otthon, Huszti Péterrel teljesen kizártuk a szakmai életünket. Hozzánk nem járkált színésztársaság, nálunk nincsenek fotók a színházi vagy filmes szerepekből. Kizárólag családi fotók láthatók a gyerekekről és az unokákról… Mi soha nem foglalkoztunk otthon a szakmával.
Az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó díszvendégeként Szabó Magdát idézi meg, nyár végén pedig "kipróbálja" magát Petőfi Sándorként. Nincs hiányérzete a pályájával kapcsolatban, de nem is üldögél tétlenül. Mindennap kifulladásig játszik az unokáival. A Kossuth-díjas Piros Ildikóval beszélgettünk. – Meglepődött, hogy a POSZT díszvendége lett? – Ez felér egy kitüntetéssel. Azért, mert a játszótársaim szavazták meg, ki legyen a díszvendég. A döntés előtt sok vita is volt, nyilván több név szóba került. Nem tudom, mit kell ilyen helyzetben csinálni, de én "megnyitóbeszédet" is írtam. Június 10-én a Momentán Társulat Főhős című, rögtönzésre épülő produkciójának főszereplője leszek, majd 13-án este Szabó Magdát idézem meg a velem történő egyórás beszélgetés során, itt lesz egy "képes" meglepetés is. – Az Abigél miatt fontos önnek az írónő? – Nem csak azért. Nem hiszed el, milyen elképesztően néz ki 73 évesen is Piros Ildikó ~ Mindenkinek jár öt perc pihenő. Illés Endrénél találkoztam először vele 1972-ben. A róla szóló visszaemlékezésemnek a Találkozások címet adtam, sok mindenről szót ejtek benne a szülővárosomtól, Kecskeméttől kezdve a legkedvesebb szerepeimig bezárólag, és természetesen tőle is idézek gondolatokat.
A lakás egyik felében ő készült a szerepére, a másikban én, de otthon soha nem beszéltünk a készülő előadásról: a családnak éltünk, nem vittük haza a színházi gondokat. Minden embernek vannak titkai – a mienk ez volt. Sosem tudtam, hogy ő miből dolgozik, amikor Shakespeare vagy Molnár darabjában szerepeltünk, nem tudtam, ő mire támaszkodik, mi az a gondolat, amiből felépíti a figurát. De én is a magam útját jártam, annak ellenére, hogy a színházi életünk keresztezte egymást. Ez talán egy fontos kulcsa a mi közös életünknek Huszti Péterrel. Persze, nincs recept arra, hogyan találja meg az ember az igazi párját – azt az embert, akivel le tud élni egy egész életet. Szabó Magda erről azt mondja: "Mindenkinek csak egyvalaki jut, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában. " – A Madách Színház örökös tagja, rengeteg nagy szerepet volt alkalma eljátszani. Most, hogy kevesebb időt tölt a színpadon, nagymamaként is sokat van jelen a család életében? – Három fiúnk van – Péter is, én is hoztunk egy-egy gyereket a házasságba, és van egy közös fiúnk is.
Az unokáimmal is a játékra helyezzük a hangsúlyt. A két hétéves, Janka és Buda már a tekintetemből tudja, hogy valamit kitaláltam nekik. A fiúval simán focizok, s a kedvéért megtanultam az összes autóversenyző nevét. Más a kislány, őt a lovak érdeklik. A harmadik unokánk már 15 éves, komoly gimnazista. Nagyon kell az ilyesfajta nemes játék. Ezt megtapasztaltam a Magyar Táncművészeti Főiskolán is, ahol 14 évig tanítottam a balettnövendékeket. Nemrég búcsút mondtam a katedrának, de az unokák miatt nem érzem hiányát. – Több ideje jut a barátokra is? – Sajnos sokan elmentek már közülük. Érdekes, régebben főleg írókkal, irodalmárokkal jártunk egy társaságba, az utóbbi nyolc-tíz évben pedig orvosokkal, jogászokkal. Tízen vagyunk titkos szövetségben, mindig máshol találkozunk, a vacsorát a vendéglátó ház asszonya készíti. Persze nem az étkezés a lényeg, hanem az utána következő szellemi játék. Mindenki elmeséli az aktuális olvasmányélményét, amit mellékletekkel együtt egy nagyméretű naplóban rögzítünk.
Ám ilyenkor is rendre eszembe jut, hogy mennyi fellépéshez juthattunk hirtelen, a forradalom után. Elment például Ferrari Violetta, és még sok nagyszerű színésznő. – Olykor sok-sok fájdalommal, a betegségek miatt. Együtt azonban ezeket a gondokat is megoldjuk; nekem ez az ember, itt mellettem, a világ ajándéka. Nem akármilyen jóság ő. – Hát további sok szép évet, együtt. Első komoly szerepét 22 évesen kapta meg, ő alakította Az aranyember című 1962-es filmben Timár Mihály szerelmét, Noémit. De nehéz elfelejteni őt Csámpás Roziként is ( Indul a bakterház), ahogy a Linda sorozatban alakított nagyszájú Klára is örökre az emlékezetünkben marad. Dalos László újságíró, Pécsi Ildikó színművésznő és Kotnyek Antal fotós Az aranyember című film forgatási szünetében (Fotó: Fortepan) Karrierje során megszámlálhatatlan díjat söpört be, többek között kapott Jászai Mari-díjat, kitüntették Kossuth-díjjal, és Gödöllő díszpolgára is lett. Volt a Pécsi Nemzeti Színház, a Vígszínház, a kecskeméti Katona József Színház, a Radnóti Színház, a Népszínház és a József Attila Színház társulatának is a tagja.
Bontják szolga-cseléd a sok teli vermet Benne arany köles, buja földben termett; Boza italt, kámot, [3] bort is vele bőven; Dús lakomák lelkét, emelik tömlőben. Szerszám szanaszéjjel tisztul ragyogóra, Hintó vala készen, kötni mokány lóra; Málha-barom békón; paripát vakarnak: Keze-lába termett az egész udvarnak. Egy rakodó vásár egész Budaszállás, Kinek jut eszébe étel, ital, hálás? Fáklya futó fénye éjjel is ott jár még, S bukdosik egymásba sok fekete árnyék. – Másnap, hogy elértek zöld Mátra tövébe, Sátraikat vonták egymás közelébe, Buda kerek halmon, öccse alább kissé; Bő patak a helyet teszi vala frissé. Lentebb a lapályon, boruló tölgyesben Nyüzsgött az egész had, mint valamely lesben, Füstbokor itt és ott tapad az erdőre Mint mikor a hegyek pipálnak esőre. Még az-nap az útat s éjjel kipihenték; Etel pedig osztá a vadászat rendét: Gyors paripán a völgy zugait bejárta, Vagy nézte magasból, merre dül a Mátra. S mint aratók pásztát nagy szél gabonában Hogy' fognak, az áldást terelik sorjában: Egy darab ott áll még, itt kopasz a tarló, Hódítja csapánkint az emésztő sarló: Etel is a Mátrát osztja fel akképen, Hegyre hegyet készül meghajtani szépen, Nagy rengeteg erdőt nyomni körül haddal, Ugy bánni el oztán közepütt a vaddal.
Alakjai a tájjal együtt élnek, és alkotójuk is a természetbe illeszkedő vidéki életben találta meg igazi énjét. Mivel csak idős korában juthatott el Párizsba, az impresszionistákkal nagyjából egy időben, de tőlük függetlenül, 1868/69-ben fedezte fel a napfény szerepét a szabad levegőn megfigyelt színjelenségeknél. Újszerű festményeit – köztük fő művét, a Majálist (1873) – mindenütt értetlenül, erős kritikával fogadták, és csak évtizedek múltán, a Millennium idején kezdték elismerni. Amikor már itthon is elterjedőben voltak a korszerű művészeti nézetek, végre Szinyei Merse Pál is átütő sikert tudott aratni a hatvanéves korában, 1905-ben rendezett első önálló kiállításával. Ettől kezdve mind a mai napig komoly érdeklődést és szimpátiát kelt világszerte, ahol csak megjelennek a mester optimista kicsengésű, harmonikus képei.
Szinyei Merse Pál: Szerelmespár, 1870 Fotó: Magyar Nemzeti Galéria Benczúr Gyula Olvasó nő az erdőben című képe Szinyei Szerelmespár festménye mellett úgy hat, mintha a két kép valójában együtt élne. A kapocs pedig nemcsak a természet és az a feltűnő kockás pokróc, hanem a két festő jó barátsága is. A müncheni tanulóévekben osztálytársak voltak Piloty mesteriskolájában, akihez Szinyei több éven át próbált bekerülni, míg végül egy kicsi mitológiai témát, egészen pontosan a Faust-történetet feldolgozó festménnyel végre elnyerte a mester szívét. Szinyei Merse Pál a 19. századi magyar festészet egyik legjelentősebb alakja, ezt ma már senki nem vitatja, bár pályája kezdetén nem sokan díjazták azt az újszerű látásmódot és színkezelést, amivel az akkor divatos akadémikus stílusból szeretett volna kitörni. Amikor az 1873-as bécsi világkiállításon kiállította Majális című képét, alig értette valaki, negatív kritikát kapott, nem érte el azt a sikert, amire vágyott, ebben persze az is közrejátszott, hogy a festményt egy közös fal legtetejére akasztották fel, alig lehetett látni.
A kiállítás megtekinthető 2022. február 13-ig. További információért kattintsatok ide. Tajnay Dorottya Szeretek újságíró lenni a cikkek miatt, amik lelkitámaszt nyújtanak akár csak egyetlen embernek, hiszen akkor már megérte. Aztán a jófej interjúalanyok miatt is, mert elképesztő megtiszteltetés, mikor egy idegen ember bizalmat szavaz neked, és beenged az élete különböző szegmenseibe. Nem utolsó sorban pedig azért, mert az írás szabadság, gyógyír, és egyben boldogság számomra. A szerző összes bejegyzése A szerző összes bejegyzése