– szerda 2020. február 12. március 11. április 15. május 13. június 10. július 8. augusztus 12. szeptember 9. október 7. november 11. december 16. – szerda Ha szeretne részt venni az ingyenes Jogtár oktatáson, kérjük regisztráljon űrlapunk kitöltésével.
Az iskolai erőszak elharapódzása okán, az V. Tenkes Bűnmegelőzési Fórumon 2009 május 20-án olyan szakmai konferencia megszervezésére került sor, melynek célja az volt, hogy a pedagógusok és a szociális segítő szférában dolgozók (családsegítők, gyermekgondozók, gyámhivatalok, ifjúságvédelmi referensek…stb) betekintést nyerjenek az iskolai erőszak problematikájába, és az alternatív vitarendezés kínálta lehetőségekbe. Sárközi Gabriella az oktatásjogi normasértésekről beszélt /5. bejegyzés/. 2009. április 20-án Gödöllőn és 2009. Jogtár termékek | Wolters Kluwer Webáruház. április 23-án Győrben megrendezésre került Regionális Szakképzési Konferencián Dr. Sárközi Gabriella előadást tartott az oktatási konfliktuskezelésről. A konferencián tájékoztatást hallhattak a résztvevők a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Kht. Szakképzési Szolgáltató Centrum terveiről, a Közép-magyarországi és a Nyugat-dunántúli Régió szakképzési stratégiájáról és annak megvalósítási lehetőségéről, a TISZK-ek működésének tapasztalatairól, az iskolai konfliktuskezelés technikájáról.
Temetési hely A temetőt - nagyságától függően - sírhelytáblákra, a sírhelytáblákat pedig sorokra kell osztani. A sorokban a temetési helyeket a temető üzemeltetője jelöli ki.
Peter Dinklage felbukkanásával már új narratívát vesz a történet, de J Blakeson továbbra sem hajlandó a megszokott meder felé evezni a csónakot. Bár új szereplőnk egy gyenge kísérletet tesz anyja kiszabadítására, az egész átmegy egy bosszúhadjáratba és persze ez sem a megszokott narratívák mentén. Peter Dinklage, mint orosz maffiózó a Fontos vagy nekem c. filmben. @Netflix Ebben a filmben egyetlen karaktert sem lehet igazán szeretni, egyszerűen semmi sem úgy működik, ahogy azt más filmekben megszokhattuk. Nincsenek nagy felismerések, bűnből való feloldozások, itt egy szereplő sem térdel le és kér bocsánatot, ha éppen fegyvert tartanak a fejéhez, hanem csak megy tovább teli gázzal, még el nem hagyja a kerekeit – és még utána is. A film egyszerre mesél a rendszerszintű korrupcióról, a kapitalizmusról, az idősek kizsákmányolásáról, egy olyan egészségügyi rendszerről amely a profitot az emberek felé helyezi, miközben az egészet az "amerikai álom" elérésének tézisére húzza fel. Fontos vagy a filmiparnak Rosamund Pike és Peter Dinklage alakítása félelmetes, a köztük lévő kémia is kiválóan működik, a film pedig több mint merész elemeket visz a sztoriba, J Blakesonban egy percig sem merül fel, hogy biztonsági játékot játsszon.
Mondhatni, az ellentétes pólusok találkozása: független film és konvencionális mainstream, cinikus felhangú szatíra és ölre menő gengszterfilm, hosszan kitartott súrlódások és autentikus zárlat jellemzi, ami miatt nem meglepő, hogy a nagyközönséget viszont megosztja. A Fontos vagy nekem ugyanis kifordítja az átlagos nézői attitűdöt, és olyan főhőst kreál, akinek nem a győzelméért, hanem bukásáért izgulunk. A pörgős becserkészések alatt kompakt képet kapunk Marláról és a hálózatáról, a film első fele dinamikus, vicces és csípős, ötletes témával és a várakozással, hogy megbűnhődjön végre, aki megérdemli. A második etapra azonban alábbhagy a lendület, és bár a Pike-Dinklage páros kergetőzése kezdetben indokolt, a végére ellaposodik, fárasztóvá válik, amit egy feszesebb vágással ki lehetett volna küszöbölni. Ráadásul egymás levadászásából már hiányzik a korábbi pikírt humor, a problémák sűrűsödésével a könnyedség is eltűnik, ez a tónusváltás pedig azt az érzést kelti, mintha két külön produkciót néznénk.
Idős embereket vesz gyámsága alá, de az ezért kapott fizetése mellett még azok bankszámláit is megcsapolja, sőt eladja a házukat, a vagyontárgyaikat, miközben azok "demens kórlappal a kezükben" élik le életük hátralévő részét egy idősek otthonában. Rosamund Pike a Fontos vagy nekem c. film egyik jelenetében @Netflix Marla megteheti mindezt, hiszen nem csak barátnője (Eiza González) van benne a buliban, hanem egy gondosan, elemről elemre felépített korrupt rendszer áll mögötte. Lefizetett orvosok, hivatalnokok és mindenki, akinek ezáltal csúszik egy kis apró a zsebébe. A film első fele remekül mutatja be azt a tehetetlenséget, amit a Dianne Wiest által alakított nagymamakorú, de közel sem demens nő, Jennifer Peterson megél. Félelmetesek a luxusnak álcázott börtönben játszódó jelenetsorok: a telefon elkobzással, az integető fehérköpenyesekkel, az indokolatlan gyógyszerezéssel, vagyis a rendszerrel, ami ellen tehetetlen vagy. Fontos vagy a gyerekednek Csakhogy Marla ezúttal nem válogatta meg alaposan a célpontját, kiderül ugyanis, hogy a nő, egy orosz maffiafőnök (Peter Dinklage) anyja, vagyis, ahogy maga Dianne Wiest is fogalmaz: "Én vagyok a legrosszabb hiba, amit valaha elkövettél! "
Nem beszélve a befejezésről, amely - személy szerint - ha a szívemre hallgatok, nagyon is kellett, hogy ne robbanjak fel a dühtől, de ha az eszemre hallgatok, hiába feszítették a végsőkig a húrt, bátortalan. Az Ígéretes fiatal nő lezárásához hasonlóan érthető, de kevéssé bevállalós Marla sorsa is, a nézők ilyen kiszolgálása pedig a fősodorbeli filmek felé terelgeti az egyébként egyedi hangvétellel induló fekete komédiát. Az arányok eltolása és a kiélezettség a szatíra sajátja, a mérleg nyelve azonban hangsúlyosan Marla hatalmának rossz felhasználása felé hajlik, így a bűnhődés tematika szinte elvárt, és épp ezért - vagy ennek ellenére - hasztalan. Érdekes, hogy a Netflixnek hogyan sikerült találnia egy független filmet, ami végső soron kifejezetten passzol a szolgáltató repertoárjába. Az elektronikus zene abszolút illik Marla letisztult, hideg személyiségéhez, az éles, markáns szabású ruhák, a merev, határozott vonalú frizura és Pike játéka csodás összhangban vannak, ritkán érezni ennyire részletes és kerek kidolgozottságot.
Engedjétek meg, hogy kis kitérőt tegyek: a korszellemre reflektáló és a néző világának szociális közegére érzékeny filmek főhőseiket igyekeznek a kimondatlan elvárásokhoz igazítani. Ebből adódhat az, hogy a nyolcvanas évek csupa izom, macsó férfi főhősei ma már kissé megmosolyogtatóan hatnak és szépen fokozatosan átadták helyüket (*checks notes* viccelődő mosómedvéknek meg az elnyomás ellen harcoló kamaszlányoknak). A világ megváltozik, velük változnak hát a filmek által megtestesített eszményképek is. Meg lehet nyugoni, ez a kultúra egyik velejárója. Szóval amikor azt mondom, hogy én fizikailag képtelen voltam a Rosamund Pike által megformált, mások kifosztásából gazdagodó karakternek szurkolni, az nem azért van, mert éppenséggel egy magabiztos, leszbikus nőről beszélünk. Az, hogy ő a tenyérbemászóan tökéletes modorú úrnője egy olyan világnak, ahol a méregdrága ruháktól a barátnője utolsó hajtincséig minden a neki megszabott helyet és funkciót foglalja el, az már egy kicsit zavaróbb, de mégsem idegenít el teljesen.
Eszerint a világon kétféle ember létezik: ragadozó és préda; oroszlán és bárány, ő pedig "kib*szott oroszlán akar lenni. " A karakter magán hordozza a 21. század trendjeinek lenyomatát és a Netflix politikai korrektséghez fűződő viszonyát is, ugyanis leszbikus párkapcsolatban él munkatársával, Frannel (Eiza Gonzalez). A nemi irányultságát azonban nem teszik a történet szerves részévé, ami nagy hiba, tekintve, hogy a kapcsolatán keresztül akár a nepotizmus, akár a nemi irányultsága miatti jogi diszkrimináció témája is felmerülhetett volna, azonban ezeket a labdákat nem csapja le a rendező. Így viszont, még ha Rosamund Pike alakítása zseniális is, a karakter nem tud igazán szimpátiát kelteni a nézőben, nem tudjuk háromdimenziós karakterként kezelni. A maffiaszál bekapcsolódásáig a film egy egyszerű drámaként aposztrofálható, azonban Roman Lunyov (Peter Dinklage) feltűnésével felpörögnek az események, és alig fél óra elteltével már egy klasszikus thriller elemekkel operáló krimit kapunk a képernyőnkre.