Ti emlékeztek még ezekre a dalokra? Hihetetlen, de már majdnem egy évtized eltelt azóta, hogy megismerhettük a világ egyik legsikeresebb pop együttesét, a One Direction t, akik azóta már öt stúdióalbumot, négy világkörüli turnét, 200 zenei díjat, közel 400 fellépést, három filmet, öt könyvet és megannyi emléket tudhatnak maguk mögött. Ebben a TOP10-es listában összegyűjtöttük azokat a One Direction dalokat, amik szerintünk sokkal kevesebb figyelmet kaptak, mint érdemeltek volna. Deja vu dalszöveg. 1. Where Do Broken Hearts Go A Four-ról ez lett volna a srácok harmadik kislemeze, ami kapott volna egy videoklipet is, de végül sosem került sor rá, mert Zayn akkoriban hagyta el a bandát. Ez egy kicsit sajnálatos, ugyanis ez a dal a srácok egyik legrockosabb dala, és egyszerűen elképesztő mennyiségű energia van benne. Ami talán kiengesztelt bennünket, az az X-Faktoros fellépésük, ahol nem mással, mint a The Rolling Stones Ronnie Woodj ával adták elő ezt a vagány számot. A "Where Do Broken Hearts Go"-t Harry írta Ruth-Anne Cunningham mel, Theodore Geiger rel, J ulian Bunettá val és Ali Tamposi val.
Jelenet az előadásból A Szabó Máté rendezte Déjà vu ígéretesen kezdődik kint, és ugyanúgy folytatódik bent. A színpadon újra a színházi előcsarnok fogad, ahol mintha csak néhány percet visszaugranánk az időben, magunkat látjuk toporogni a beengedésre várva. Majd átfordulnak a díszletfalak, átalakul a tér, és a színházzal a valóságban szomszédos Déryné presszó neonja alatt a színház összes tagozatáról érkező művészek kimondott szavak nélkül mesélik el egy évszázad történelmét. Alul- és felülnézetből, a két nézetet mintegy egymásra kopírozva mutatják meg, hogyan hagy nyomot a nagypolitika a hétköznapokon, hogyan szól bele a mindenkori hatalom a kisemberek életébe. Mintha csak egy színesen illusztrált, szép vastag Magyarország története album elevenedne meg. Dalszöveg Planet — Még egy megtört szív is újra doboghat DJ Snake ft..... Az ötlet, hogy egy-egy korszakot egy jellemző helyzetben emblematikus dalok és divatos táncok idézzenek meg, igazán remek, mert a test közvetlenül, direkt módon és ösztönösen reagál ezekre az emlékimpulzusokra. A zene azonnal atmoszférát teremt, és ugyanúgy sűrítve absztrahál, mint a mozdulat, a dalszöveg pedig ebben a helyzetben miniatűr monológként működik.
Visszatérés az első részbe Frissítve 2015. augusztus 17. 13:41 Publikálva 2015. 12:00 Komótosan dolgoznak a BioWare fejlesztői – bő négy hónapja volt, hogy az első extra kalandot megkaptuk a Dragon Age: Inquisitionhöz. A Jaws of Hakkon nálam nem aratott túl nagy sikert, szimpla zárójeles fejezetnek, időkitöltő epizódnak tűnt. Persze, e játék DLC-inek úgy is működnie kell, hogy a fő sztorivonal elején tartó játékos próbálkozik velük, és úgy is, hogy egy elképesztő hatalmú, sárkányokat mészárolgató inkvizítor látogatja meg őket. E megkötés továbbra is él, így aztán a Descentnek sem lesz kihatása Thedas világára, az Inkvizíció sorsára vagy a háború alakulására. A felütés meglehetősen egyszerű: Orzammar, a törpe főváros alatt ismételten megjelennek az éjfattyak (emlékszik valaki az első rész magyar fordításában csorlák és csesznye nevet kapott lényeire? ), a Grey Wardeneket nem lehet elérni, így ki mást is keresnének meg a misszióval, mint szerény személyünket. A fő inváziós járatot olyan negyed óra alatt berobbantjuk, ekkor derül ki, hogy földrengések, mégpedig törpe társaink szerint nem természetes földrengések vannak az egész ügy háttérben.
Sőt, a gyógyitalokat (és az emellett megjelenő tonikokat, illetve gránátokat) is lehet külön fejleszteni – és szörnyalkatrészek halmozásával még az egyes bestiák ellen hasznos extra tudást is megszerezhetünk. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
Ehhez kapcsolódóan az inventory megvalósítása szerintem jól sikerült, egy megfelelően átlátható felületet kaptunk, ahol könnyen el lehet igazodni. Az eddig felsorolt játékelemek egy rendkívül jól kiforrott rendszerben kelnek életre, amelyhez hozzájárulnak a nagyon változatos, akár lóháton is bejárható területek. Embertelen mennyiségű küldetést, mellékküldetést, egyéb tennivalókat lelhetünk fel a részletesen kidolgozott terepeken bandukolva, ezáltal rengeteg játékórát bele lehet ölni a játék világának felfedezésébe. Simán 100 órát is eltölthetünk úgy, hogy még mindig maradnak felfedezetlen érdekességek és megoldatlan küldetések. Ez az összetett játékvilág gyönyörű grafikai körítéssel került megvalósításra, magával ragadó hangulattal ajándékozza meg a csodaszépen megalkotott területeket. Az effektek, az animációk és a karaktermodellek egyaránt jól kidolgozottak, bár az arcoknál érezhető a már máshol is tapasztalt viaszbábu jelleg. Ugyan találkoztam pár programhibával, de a földbe és tereptárgyakba lógó végtagok a furcsa látványtól eltekintve nem akadályozták a játékélményt.