Hajsza a vadonban (Daughter of the Wolf) BDRip Szinkronizált, kanadai akció thriller, 2019 (16) Please login or register to see this link. Rendező: David Hackl Forgatókönyvíró: Nick Agiashvili Producer: David Hackl, Benjamin DeWalt, producerKevin DeWalt, Douglas Falconer Operatőr: Mark Dobrescu Zene: Jeff Toyne Vágó: Jackie Dzuba Szereplők: Gina Carano (Clair Hamilton) Richard Dreyfuss (az Atya) Brendan Fehr (Larsen) Sydelle Noel (Hobbs) Anton Gillis-Adelman (Charlie) Stew McLean (Seth) Brock Morgan (Virgil) Joshua Murdoch (Phillip) Chad Riley (Nolan) Az afgán veterán katonanő tizenéves fiát elrabolják. Claire (Gina Carano) üldözőbe veszi a váltságdíjat követelő bűnözőket. Kanada csodás, hófödte hegyei között folyik az élethalál- harc. Kiderül, hogy nem sokkal korábban elhunyt Édesapja volt barátja az Atya (az Oscar- díjas Richard Dreyfuss 1978. Hajsza a vadonban. The Goodbye Girl, Oscar- jelölés 1996. Csendszimfónia) rabol- tatja el Charlie- t egy régi nézeteltérés miatt. Clair- nek nemcsak a havas tájjal, hanem az állandóan körülötte ólálkodó farkasokkal is szembe kell néznie.
Hajsza a vadonban - Moziverzum TV műsor 2021. szeptember 3. péntek 21:00 - awilime magazin Bejelentkezés Várj... Adatok mentése... Hajsza a vadonban - SuperTV2 TV műsor 2021. december 21. kedd 22:10 - awilime magazin. TV csatorna sorszáma Itt megadhatod, hogy ez a csatorna a TV-dben hányas sorszám alatt látható: 21:00 22:55-ig 1 óra 55 perc Szereplők Rendezte Kategória akció Linkek Gyártási év 2019 Eredeti cím Daughter of the Wolf Mennyire tetszett ez a műsor? Szavazz! Még nem érkezett szavazat. Műsorfigyelő Műsorfigyelés bekapcsolása Figyelt filmek listája Figyelt személyek listája Beállítások Hogyan használható a műsorfigyelő? Filmgyűjtemény Megnézendő Kedvenc Legjobb Filmgyűjtemények megtekintése
A TvProfil sütiket használ a webhely jobb felhasználói élményének és funkcionalitásának biztosítása érdekében. A sütikkel kapcsolatos további információ itt található: adatvédelmi irányelvek.
B. E. ifju grófnőnek ajánlva 1845-ben A fa és a madár A tavaszban elhullván virága, Őszi dértől lévén lombja sárga, A szedett fa búsan állt magában S kis madárhoz igy szólt bánatában: "Szállj le hozzám, szállj le hozzám, Repkedő kicsiny madárkám, Szállj le rám, szerelmem! Látod, éltem milyen árva, Télnek és a vésznek tárva; Vígasztalj meg engem! A nagy világ képekben: közhasznú házikönyv a magyar nemzet anyagi, szellemi ... - Google Könyvek. Ékesíts fel tollaiddal, Zengj, hogy felderítsen a dal, És, felejtve mindent, Boldog álmokkal pihenjek Karja közt a zord hidegnek, Míg a sors ki nem ment. Szállj le, bár egy pillanatra; Felvirúlok a tavaszra, S lombom sátorában Kéjre és örömre várlak, És tied lesz a kicsiny lak, Míg rajtam levél van! " Gyökerétől legfőbb sudaráig A szegény, szedett fa reszket, fázik, És hiába vár a kis madárra, - Az tovább száll, boldogabb tanyára, S melyet oly hőn esdekelve kére, Hasztalan vár bájos énekére: Száraz ágán, búsabban nevénél, Dérporos hajával dermed a tél... Ifju sugaraktól átkarolva Új öröm hevében reszket a fa Gyökerétől legfőbb sudaráig, S életdúsan újra felvirágzik, Ékszerűl az ébredő tavasznak, Ágain gyöngy-harmatok ragyognak, S hol nap és lég kéjek közt enyelge, A rügyekből fejlik zöld levelke.
Ha szép fejed Rám fekteted, Mi kéj s öröm nekem! Ha harmatod Rám hullatod. Megifjúl életem. " Kis virághoz így könyörge a rét; A virág nem hallgatá beszédét. Kék fejét, zöld bokrának felette, A kis álnok büszkén fölemelte, És a naphoz, harmatgyöngy szemével, Édes-epedezve nézegélt fel. - Fél világot lángjával borítván Mind fölebb ment a nap égi útján, S gyenge szirmai a kis violának Égető hevétől fonnyadának. Bús fejével ekkor a kis árva Meghajolt a rétnek pázsitára, S a beteg virágnak a szelid rét Szeretettél által adta keblét. Lágy füvekből párnát szőtt fejének, S hogy ne ártson semmi szenderének, Pára-fátyolt készített körűle, Mely sohajtól néha megrendűle. - Anyja volt a rét a violának - A fohászok tőle származának! Tengeri állat átlátszó vér sorozat. S mig sohaj közt szólni kezde a rét, Minden fűszál hallgatózva eszmélt: "Szép virágom, mondd el, mi bajod van, Hogy reám hullsz ilyen fáradottan? Kérsz-e ágyat, hogy pihenj ki rajta? Kérsz-e sírt, hogy hamvadat takarja? Száraz emlőm vére kell-e? ébredj, Vedd el azt is, csak halált ne szenvedj!
Még a szabad madár Pihenni megszáll özönén, Mint rosz kebelbe is Száll néha tisztább érzemény; De mint ez, úgy az is Jő és megy kérlelhetlenűl, S az elhagyott mocsár Mindinkább elkietlenűl. Most gyász felhőt sohajt Kínjában a hév nap alatt, S kerülni szégyenét A földkebelben váj utat. A felhő szárnyra kél, S a néma föld alatt az ér Felküzdve a hagyott Anyához ismét visszatér; S míg az hő könyeit Hullatja rá fájdalminak, Hozzá a titkos ér Sugári felszivárganak. És újra élni kezd A forrás s elpártolt patak; Zajokra vidoran Hegy és völgy visszahangzanak. Vojtina ars poétikája – Wikiforrás. Mezőben egy szép kis leányka jár, Szép mint virág, szabad mint a madár, És tiszta mint a szirtből kelt patak, Melyben átlátszó gyöngyök habzanak. Körűle a madár vigan zenél, De ő haraggal hozzá így beszél: "Te csúf madár! hogy mersz megszállni fát, Hogy rajta élj, mig enyhet s tápot ád; Tettél-e érte valamit? soha! De elhagyod, ha sorsa mostoha. Ha én fa volnék, megráznám magam, Tudom, nem volna több ily madaram. "Aztán lement, hol búsongott a rét, S a kis virághoz ilyképen beszélt: "Te rosz virág!
Ily célra megjár a bölcselmi eszme, Különben annyi, mintha kárbaveszne. S amit tapasztalsz, a konkrét igaz, Neked valóság, egyszersmind nem az. Vásár az élet: a földnek lakossa Lót-fut, könyökli egymást, és tapossa, Ad-vesz, civódik, káromol, kacag; Por, sár megöl, megfojt a hagyma-szag; S ha kételkednél, hogy mindez való, Lépen bök egy rúd, feltaszít a ló: - Mit gondolsz? ha énekedbe öntenéd Úgy, mint van, e sok mozgó pecsenyét; Ha e vásárból egy karéjt levágva Beléillesztnéd a dalvilágba: Mit gondolsz, nyerne a költő vele Hogy ily igazzal zsúfolá tele? Hogy macskástúl-ebestül átvevé Azt, aminek árnyéka az övé?... Ádám VERSBE FOGLALT függősége! : hunnofap. Állok Dunánk szélén, a pesti parton: Előttem a kép, színdús üde karton: Felleg s hegy által a menny kékje csorba.
Tele vagyok, dallal vagyok tele, Nem, mint virággal a rét kebele, Nem mint sugárral, csillaggal az ég: De tartalmával a "poshadt fazék, " Vagy mint csatorna, földalatti árok, Amelybe nem csupán harmat szivárog. - Tele vagyok. Nincs tűrni mód tovább: Feszít a kóranyag, a zagyva táp. Olvastam egypár száz kötetre ment Regény-, beszély-, poéma-speciment: Kit meg ne rontson aztán ennyi zöld! s Ne rágjon ennyi éretlen gyümölcs! - Melyből világok lettek, a kaosz - Bennem hasonló zűr támadt ahoz, Hemzsegve tarkán "mint a beteg álma": Lássuk, ha e zűrből valami válna. Költő leánnyal, borral nagyralát: Tőlem ne várja senki már dalát. Bort... legfölebb ha néha megiszom: S a szerelem... rég volt az! rég bizon. Én is szerettem: (oh, ez édes emlék Szivemre most is oly enyhítve ömlék! ) De halkan, zaj ne'kül... mint a virág Egymásra hajlik és hangot nem ád Midőn felpattan illatos pora S elönti a kéj boldog mámora. Tengeri állat átlátszó vér alakos elemei. Egy mukkomat se hallád, vaksi hold!... (Látta-e, nem tudom, vagy ott se volt); Nem kiabáltam a természetet, Csak érzém, mit szivembe ültetett; S midőn szerelmet a leánynak esdék: Nem oly szagú volt mint a nyomdafesték.
Esdett a forrás; De a patak ment, Kőről kavicsra Táncolva szökkent, Mint a szilaj vér Ifjú erekben Futott a völgyre Mindig sebesben, S mint ifju vérben Víg érzemények, Benn gyors galócák Szökdécselének; Pajzán gyönyörrel Körül futosván Kéjekre gyúlt a Vadrózsa lángján; Tovább tovább ment, És minden bokrot, Minden virágot, Hajába fodrott; Örűlt a napnak, Örűlt az éjnek. Az árjain kelt Szellő-zenének. Tengeri állat átlátszó vér a vizeletben. S vidor zajától Hangzott a völgység, Utána bájos Viszhang huzódék... De fenn a forrás Hegy oldalában Bús aggalommal Zúgott magában. * A kis völgy megszakadt; Alatta rónaság Elérhetetlenül A láthatárba vág: De a völgyet hiven Elzárja sziklagát, Mely a térség fölött Mereszti föl falát. Könnyelműn a patak A sziklához rohan, Morgása hirdeti, Hogy tiltó őre van; De húzza őt varázs- Erővel a veszély, Mint ember életét Az első szenvedély. S amint mohón aláindúl sikamlani, Függvén a mély felett Rémült hullámai: Fel - felsivalkodik A sziklagáton át S iszonynak hangjai Töltik be a magányt. A rónán délibáb És szellő lengenek, Közöttük felmosolyg A tündér tömkeleg; Az összetört patak Még egyszer föltekint, Hol csábosan felé A rónatávol int; Még egyszer élni vágy, Még egyszer útra kél; A szenvedés után Megnyúgovást remél.