Milyen jó volna, ha ma is rá tudnánk bízni magunkat a Szentlélek erejére, amikor nemcsak nyelvileg, de vallásilag, kulturálisan, szociálisan is minduntalan azt tapasztaljuk: egyáltalán nem egy nyelvet beszélünk… S milyen jó volna, ha ma is rá tudnánk bízni magunkat a Szentlélek erejére, amikor minduntalan abba botlunk, hogy noha Jézus Örömhírét, Isten szeretetét küldetésünk volna hirdetni, de sokszor élünk bezárva, bezárkózva, félve, elbizonytalanodva. Pünkösd ünnepe - a Szent Szellem energiája - Asajah. S noha a Szentlélek kiáradása, a pünkösd lehet, hogy a legnehezebben megfogható, megérthető ünnepünk, fontos lenne a jelenség, az évről évre felolvasott és ismertként hangzó leírások mögött a lényeget, a Szentlélek erejét, a félelmek feloldását és az egység, a közösség keresését középpontba állítani. Ezt akarja, ezt várja és éppen ebben is segít a Lélek – s nem csak pünkösd ünnepén! Szöveg: Kondé Lajos / Magyar Kurír Kép: Sípos (S) Gyula - Ő jön!
Mindez nem az elmélet, hanem készség, tapasztalás szintjén történt. Életük (elméjük, szívük, céljuk) kiteljesedett, megszentelődött. Egy olyan szellemi ajándékot kaptak, mely által a hit és a tudás szabadon mozoghatott és dolgozhatott. A hit teremtő állapotát kapták meg, mely nekünk is rendelkezésünkre áll. Épp úgy, ahogy a természetben az elültetett mag is növekszik, bennünk is létrejönnek növekedési folyamatok, melyek a fizikai világban kiteljesedhetnek. A pünkösd arra hívja fel a figyelmünket, hogy engedjük át magunkat a szelleminek, emelkedjünk felül, hagyjuk magunk mögött azt, ami nem fontos, hozzuk felszínre a bennünk lakozó erőt, és tegyük termővé. Nem véletlen, hogy az ünnep jelképe a fehér galamb, ami a szabadságot testesíti meg. Foglalkozzunk a koronacsakránkkal Ha az energiák, csakrák szempontjából vizsgáljuk a Pünkösdöt, akkor minden bizonnyal a korona csakra az, amellyel az ünnep jelentése leginkább összhangba hozható. A koronacsakra ugyanis a legmagasabb tudati szintet szimbolizálja.
Gál Hunor Megjelent a Vasárnap május 20-i számában.
Baba-mama-család Nulladik levél a fiamnak Dátum: 2017. 12. 25., 21:46 Kulcsszavak: babavárás, gyermek, Karácsony, kétség, levél, személyes, szeretet, terhesség, várandósság, váratlan Karácsony alkalmából egy nagyon őszinte, személyes hangvételű írásomat osztom meg az Olvasókkal, 7 hónapos terhesen. Mit mondhatok a fiamnak, aki még csak most készülődik a világra, és magam is csak most próbálok felkészülni az érkezésére...? Drága Kisfiam, Itt vagy bennem. Még nem láttalak. Még nem fogtalak. Még nem ismerlek. De már most nagyon sok mindent szeretnék Neked mondani. Kérlek, ne haragudj rám. Még talán nem vagyok kész rá, hogy anyuka legyek. Talán túl váratlanul és korán jöttél nekem. Néha úgy éreztem, nem akarlak Téged. Néha pedig mindennél boldogabb voltam, hogy Te itt vagy bennem, nekem: a legédesebb teher. Sok hibát elkövettem és talán fogok is. Levél fiamnak letölthető könyv pdf, mobi | Könyvek rendelésre ingyen. Úgy érzem, nem én leszek a világ legjobb anyukája. Kérlek, ezért se haragudj rám. De Te már most különleges vagy nekem! A legszebb emlék vagy Olaszországból, ahol fogantál.
Ezt a levelet a 15 éves fiamnak írtam, egy összeszólalkozásunk után... Kedves Fiam! Tudom, hogy sokszor érzed azt, hogy anyád feleslegesen aggódik érted, de ez a szülő munkaköri kötelessége. Minden szülő, nemcsak én, félti, óvja gyermekét. Hogy megértsed aggodalmaim okát, ezt írásba foglalom, ez nem hegyi beszéd, ez hegyi írás. Gyermekem! Tudod, hogy soha nem titkoltam zaklatott gyermekkoromat, hovatartozásom bizonytalanságait. Ebből fakadt minden ami engem idegesített, bántott, amitől féltem. Talán mostanra, 20 év múltán jutottam el oda, nagyon sok vívódás, fájdalom és éjszakai gyötrődés után, hogy tudjam ki vagyok miért vagyok miért vagyok olyan, amilyen. Levél Nagy fiamnak! – Németh Bea. Sokszor beszéltem neked arról, hogy nem volt nyugodt kamasz és fiatalkorom, ismételni nem akarom magam. Örülök, hogy révbe értem, lenyugodtam. Szerettem volna, szerenék most is és mindörökre szerető és megértő anyád lenni, apádnak jó társaként élni. Tudod, hogy mi mind a ketten nagyon szeretünk, érted küzdünk, harcolunk, mindketten a magunk módján, több-kevesebb sikerrel.
Félek, hogy megkeményítenek azok a farkastörvények, amelyek az ilyesfajta közösségeket uralják. Féltelek, mert ugyan tudom, mennyire teherbíró vagy, és milyen stabil az értékrended, de azt is látom, hogy a virtuális világ lassan téged is behálóz, és hiába mondtam már el ezerszer, mennyi veszély leselkedik rád, nem lehetek ott veled minden pillanatban, hogy megvédjelek. Féltelek, mert nemsokára el kell engednem a kezed. Önkéntelenül még most is a kezed felé nyúlok, ha együtt kelünk át az úttesten, de visszafogom magam. Levél a fiamhoz szeretem Jézust. Meg kell tanulnod, milyen az, amikor magára vigyáz az ember. Olyan forrófejű vagy néha, drága kisfiam! Nagyon sokat beszélgetünk mostanában arról, hogy milyen lesz az életünk, amikor te már felnősz, én pedig megöregszem. Már jócskán elmúltam negyven, amikor te megszülettél, jövőre ötvenöt leszek. Szóval nincs is olyan messze az az öregkor. Nem mondom, hogy nincs bennem szorongás a jövő miatt. Egyrészt félek attól, hogy a Föld élhetetlenné válik néhány évtized múlva, fogalmam sincs, milyen életkilátásai lehetnek a mostani tizenéveseknek.
Az ultrahangos vizsgálatokon direkt nem kérdeztem meg, fiú vagy-e vagy lány, ahogy a nővérednél sem. Magamtól is tudtam, hogy ő lány lesz, te meg fiú. Amikor a méhemben voltatok, már akkor is tisztában voltam vele, hogy ki milyen. A nővéred egész másképp viselkedett, mint te. Ő lágy volt, finom és alkalmazkodó, te viszont nagyon akaratosnak bizonyultál. Ő császármetszéssel jött a világra, te pedig ellentmondást nem tűrően préselted ki magad belőlem. Nem sírtál. Csak néztük egymást hosszan és mélyen, aztán elégedetten sóhajtottál egyet, és kúszni kezdtél a mellem felé. Még a szülőágyon megszoptattalak. Három napos voltál, amikor apád elkezdett dolgozni azzal a nővel, aki azóta már a felesége. Hat hónapig titokban tartották a kapcsolatukat. Éreztem, hogy valami homályos, megfogalmazhatatlan rossz van közöttünk, ami áthatolhatatlan, sűrű és fájdalmas. De ott volt a kétéves nővéred és te magad. Minden pillanatomat betöltöttétek, nem tudtam, nem akartam gondolkodni a miérteken. Aztán elmentünk nyaralni egy olyan helyre, amit csak autóval lehetett megközelíteni.
Őt nem féltem annyira, mert hihetetlenül talpraesett, gyakorlatias, már most is komoly céljai vannak, sokat tesz értük akkor is, ha néha letaglózza a kamaszkor reménytelensége. Az út neheze még mindkettőtök számára hátravan. Abban bízom, hogy a legnehezebb pillanatokban sem felejted el: mindig melletted állok. Mindenben támogatjuk egymást, és tudjuk, hogy számíthatunk a másikra. Drága fiam! Boldogabbá tetted a világot a létezéseddel, azt kívánom születésnapodra, hogy mindig maradj ilyen emberséges, amilyen most is vagy! Csókollak, ölellek, szeretlek! Anyád Boris Piroska Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images
Egy este, miután elaludtatok, elmondta apád, hogy szerelmes, és el fog hagyni engem. Soha nem éreztem magam olyan összetörtnek. A tejem is elapadt. Egyik pillanatról a másikra nem tudtalak táplálni. Még csak szoptattalak, soha nem kaptál mást az anyatejen kívül. Apád pedig azt mondta, most nem tud velünk maradni, elutazik pár napra, a szerelmére vágyott. Ottmaradtunk a hegy tetején hármasban. Egy éhező, ordító csecsemő, aki te voltál, a két és fél éves nővéred, aki semmit nem értett… és én. Autó nélkül esélyünk sem volt arra, hogy eljussunk egy olyan boltba, ahol babáknak való ennivalót kaphatunk. Képtelen voltam elfogadni, hogy nem tudlak tovább táplálni, ezért éjszakánként a nyaraló konyhájában ültem, és az elektromos fejőgéppel próbáltam valami tejet kicsiholni a mellemből. A fáradtságtól elaludtam közben, és akkor, amikor a tudatom kikapcsolt, beindult a tejem. Arra ébredtem, hogy a meleg tej csorog a combomra. Telítődött az üveg, végre kaphattál valami táplálékot. Attól kezdve ez lett az éjszakai programom.