4400 Nyíregyháza, Hősök tere 1.
Zárásig hátravan: 7 perc Pazonyi út 36, Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4400 A legközelebbi nyitásig: 1 nap 13 óra 7 perc Vay Ádám krt. 9-11, Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4400 Vay Ádám krt.
31, Hajdúhadház, Hajdú-Bihar, 4242 Zrínyi U. 11, Nyírbátor, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4300 Szentvér utca 1, Nyírbátor, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4300 Király Jenő tér 1, Hajdúböszörmény, Hajdú-Bihar, 4220
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin szovjet-orosz költő 120 éve, 1895. október 3-án (a régi naptár szerint szeptember 21-én) született. A rjazanyi kormányzóság Konsztantyinovo nevű falucskájában született, amely ma az ő nevét viseli. Paraszt szülei korán különváltak, gyermekük gondját a jómódú nagyszülőkre bízták, akiktől szigorú vallásos nevelést kapott. Tudós férfit, tanítót szerettek volna belőle faragni, ezért az elemi iskola után 1909-ben egyházi tanítóképzőbe íratták be, s támogatták költői törekvéseit is. JESZENYIN: FENN AZ ÉGI BOLTIVEK (részlet) Fenn az égi boltivek fehérlenek, vagy a víz hajt só-virágokat? Énekelsz, és levetkőzött éneked húzza, mint gyeplőt, a partokat. Sergei alekszandrovics jeszenyin. Lassan forgó kék malomkő őrli meg a búzaként áradó folyót. Aranyos-kék messzeségek intenek, szelíden karolva bánatod. Zord szeretet meg nem béklyózhatja már napbarnított, lendülő kezed. Arhangelszk vagy Umba felé hajt az ár a Szolovkán – mindegy, merre vet 1912-ben elhagyta a képzőt, s nagyszülei akarata ellenére Moszkvába ment, ahol korrektorként dolgozott egy nyomdában.
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin, 1895. október 3. – 1925. december 28., orosz lírai költő Szép jó reggelt! Elaludt már a sok arany csillag, megrebbent a tág víz tündér tükre, a folyóra hajnal fénye villant s pírt dobott a fényháló-egünkre. A nyírfák is mosollyal ébredtek, szétzilálták selyem hajfonatjuk, zöld szín fülbevalóik zizegtek, s harmatból volt ezüst ruha rajtuk. Lombos csalán kerítésre kúszva ékes gyöngyöket nyakára felvett, s pajkosan-bohón fülembe súgta: "Szép jó reggelt! " Te dalold el Te dalold el a dalt, ami hajdan zokogott az anyánk ajkán. Kisegíthet a búból e dallam, s veled dúdolni bírom talán. Hiszen ismerem, nékem is drága, vele nyugtalanítsd szívemet. A te hangod az elhagyott házba, mint egy álomba visszavezet. Fordítás 'Szergej Alekszandrovics Jeszenyin' – Szótár angol-Magyar | Glosbe. No dalolj, s én a pillám lehunyva megint érzem a múltak ízét, s megigézve majd fölmerül újra a homályból a hű anyakép. Nekem vigasz e dal, ha te mondod, s tudom, nem csupán én szeretek pici kertkaput s berkenyelombot, ha az pírral a földre pereg. No dalolj, legyen újra világos feledékenyen árva fejem, hiszen jó, ha anyámra s az álmos szemű tyúkokra emlékezem.
Még 1923-ban ismét megházasodott, de ez a frigy sem tartott sokáig. Felesége, Nagyezsda Volpin egyedül szülte meg Alekszandrt, akit a költő soha nem is látott. A matematikus Alekszandr Jeszenyin-Volpin később neves szovjet ellenzéki lett, emiatt el is kellett hagynia az országot, Amerikába emigrált. 1924-től Jeszenyin testi-lelki állapota rohamosan romlott, az alkohol mellett rászokott a kokainra, többször gyógykezelés alatt állt, költészete elkomorult. Rövid enyhülést jelentett a Tolsztoj unokájával, Szofja Andrejevna Tolsztajával kötött házassága, de igazi megoldást ez sem hozott. Utolsó versében, A fekete ember ben kíméletlen ítéletet mondott önmagáról, élete kudarcáról. 1925. Jeszenyin, az angyal és ördög - Cultura.hu. december 27-én (vagy 28-án) rövid kórházi kezelés után a leningrádi Angleterre szállóban felakasztotta magát a fűtéscsőre, búcsúsorait saját vérével írta meg.
Összefűztem kis nyaklánccá s néked adom át, napjaimnak emlékére hordjad te tovább. / Jobbágy Károly fordítása / S zergej Jeszenyin:: ARANYLIK, ŐSZÜL Aranylik, őszül már a nyíres, hallgat a levél-nyelven suttogó liget. S a szomorúan messzehúzó darvak nem intenek már vissza senkinek. Mért intenének? Száz úton csatangol az ember: megtér, s útrakél megint. A kenderáztató az elmenőkre gondol, sötét tükrébe széles hold tekint. Állok magamban ősztarolta réten. Elring a széllel a darúcsapat. Jeszenyin, Szergej Antikvár könyvek. Víg ifjuságom tájait idézem, de nem sajnálom, ami ottmaradt. Nem sajnálok sok szertegurult évet, se lelkem habzó virágfürtjeit. Kint őszi berkenyék máglyái égnek, de fáradt lángjuk senkit sem hevít. Lobog a bokrok piros bóbitája, csak sárgulnak, de élnek a füvek. Mint vetkező fa lombjait dobálja, bágyadt szavakat ejtek-pergetek. S ha szavaim az idő elsöpörte, lom lesz belőlük, száraz garmada, mondjátok így: elhallgatott örökre az arany nyíres szép levél-szava. RAB ZSUZSA fordítása / Ford. : Erdődi Gábor / " Emberek közt nincs nékem barátom... Azért jöttem e világra, hogy minél hamarabb elhagyjam azt" Sz.
S falum újfényű hajnala töltsön meg új erővel, s repüljön ezzel versem úgy, mint hajdan a rjazányi csődörök dícséretével. RAB ZSUZSA fordítása
Kint őszi berkenyék máglyái égnek, de fáradt lángjuk senkit sem hevít. Lobog a bokrok piros bóbitája, csak sárgulnak, de élnek a füvek. Mint vetkező fa lombjait dobálja, bágyadt szavakat ejtek-pergetek. Szergej Jeszenyin: Én vagyok (fordította: Rab Zsuzsa) Én vagyok a falu utolsó költője; híd dalom. A nyírfák tömjénfüstöt ontó búcsúmiséjét hallgatom. Külső hivatkozások Szerkesztés