2021. aug 25. 20:20 Live (Katherine Thorborg Johansen) a saját boncolásán tér magához, az igazi furcsaságok azonban csak ezután kezdődnek / Fotó: Netflix Norvégia újabb elborult tévésorozattal támad, augusztus 25-én került fel a Netflixre a Post Mortem: A halottak nélküli város című horrorszéria 6 részes első szezonja. A történet egy bizarr eseménnyel alapoz meg a hangulatnak, egy mező közepén találnak rá a halott Live-re, aki aztán a boncasztalon tér magához, épp amikor felnyitnák szikével. De mi lesz ennek a vége? Eláruljuk: a közelmúlt egyik legbizarrabb vámpíros sorozata. Nem hétköznapi sorozatok tekintetében a norvégok mindig jeleskedtek, a Netflix előfizetői közül sokan rátaláltak a Ragnarök első két évadára, melyben azt láthattuk, milyen lenne, ha Thor, a mennydörgés istene egy középiskolás fiú testében reinkarnálódna és más istenekkel, például Lokival összefogva, útközben a Mjölnirt megkovácsolva indulna sorsdöntő csatába az óriások ellen. Aztán ott volt a három évadot megért A norheimi vikingek, mely modern problémákkal küszködő emberekként mutatta be a sok száz évvel ezelőtt élt északi harcosokat.
november 5, 2021 12:43 du. A 2000-es évek utáni magyar film ritkán tér el a bevált formuláktól – a magyar romantikus komédiákkal Dunát lehetne rekeszteni –, esetleg csak a kezdő, feltörekvő alkotók vagy művészfilmesek, akik belenyúlnak más zsánerekbe, esetleg független filmet rendeznek. Rengeteg jó kivételt lehetne mondani, akár csak a most mozikban futó Eltörölni Frankot, de ha egészében nézzük az elmúlt két évtizedet, akkor több romkom-ot látunk, mint eredeti ötletet. A Post Mortem egy próba a magyar horror megalkotására, egy zsánerre, ami a magyar filmtől nagyon is idegen. Viszont ez az újdonság nem tart sokáig, 10-15 perccel a film kezdete után már elkezd a nézőben dolgozni a tudat, hogy ezt már látta valahol. A zseniális alaphelyzet után – első világháború, spanyolnátha, egy elzárt falu és egy idegen főszereplő – nagyon gyorsan felismerjük a horror zsáner lekopott motívumait. Pedig a Post Mortem -nek minden lehetősége adott volt, főleg ezzel a történelmi kontextussal, hogy a magyar film 2000-es előtti világát – amiben még fontos szerepe volt a pusztának, kisvárosnak, a magyar "nép"-nek (bár nehéz ezt a szót ma már nem negatívan érteni) – egybegyúrja a jelenlegi filmipar tendenciáival.
Eastern79 2021. 04. 04 18:01 olvasottság: 1258x Nagyon kíváncsi voltam Bergendy Péter filmjére, és hát csalódtam is meg nem is. Nagyon szeretem a hazai alkotásokat, különösen az utóbbi évek filmtermésében találni gyöngyszemeket, és bár a Post Mortem egyáltalán nem rossz film, azért találni benne néhány hiányosságot, amelyek ha nem lennének, sokkal nagyobbat szólt volna. A főszereplő Tomás ( Klem Viktor) és Anna ( Hais Fruzsina) közti kapcsolatot nem igazán tudtam hová tenni, hiszen a lány kora miatt szerelmi szálnak túl bizarr, viszont a fiatal hölgy játéka nekem kicsit távol áll a természetestől, és valahogy a párbeszédeik is kicsit mesterkéltnek hatottak. Néha úgy tűnt, mintha incselkedne a fotográfussal, néha meg az áldozat és a hős sztereotípiát próbálták erősíteni. Tomás karaktere is egészen furcsán reagált némelyik helyzetre, például a vízzel elárasztott házban csak nézelődik aranyosan, egy helyben toporogva, miközben egyre feljebb kúszik a vízszint. Ez a kuszaság abban is tetten érhető, hogy rengeteg kérdés nyitva marad, például nem derült ki, mitől ömlött a víz a falakból.
A betegség lefolyása rendkívül gyors volt és elsősorban a fiatal felnőtt lakosság körében szedte az áldozatait, a gyermekek, idősek, súlyos betegek tüdőgyulladásban haltak meg. Az 1918. őszétől indult második hullám a Föld népességének egyharmadát fertőzte meg, az áldozatok számát 50 millióra becsülik. A vírusnak az éhező, háborúban legyengült immunrendszerű népességgel nem volt különösebben nehéz dolga. A post mortem fotó a viktoriánus kor gyásszal kapcsolatos különös szokása volt, amikor is valakit a halála után örökítettek meg. A fotózás megjelenésével ezt azok is megengedhették maguknak, akik mondjuk egy festményt nem. Akkoriban a halál egy átlagos család mindennapi életének része volt, különös tekintettel a magas csecsemő- és gyermekhalandóságra és a betegségekre. Több generáció élt együtt és az időseket általában nem kórházban, hanem otthon, a fiatalok szeme láttára érte a halál. A holttesteket különféle merevítő szerkezetek segítségével kényszerítették életszerű testhelyzetekbe, a fényképezés korai szakaszában a hosszú exponálási idő miatt szükség is volt erre.
A film adatlapja a MAFABon
Annával az oldalán megpróbálja megfejteni az indítékukat, miért vannak itt, mit akarnak és hogyan lehetne csillapítani a haragjukat. Az első magyar horror nem az első és még csak nem is horror, sokkal inkább misztikus thriller, ahol a misztikum és az izgalom végül átcsap eltorzult arcú emberek – olykor tényleg megmosolyogtató – ámokfutásába. A cselekmény egészen jól indul, de a folyamatos rémisztgetések nem vezetnek sehova, nem jutunk közelebb a megoldáshoz, Tomás és Anna szerepe, kapcsolatuk jellege is csak egyre zavarosabb lesz. Horrorfilmes eszközökkel operál, de ezek egy idő után elcsépelté válnak, mert nincsenek befejezve és a zene a legtöbbször ijesztőbb, mint maga a történés. Az első világháború borzalmai, a spanyolnátha járványtól való félelem megteremtik az atmoszférát, a fiatal férfiak nélküli világ valóban sokkoló. Aztán már csak a CGI kísértetek, a hamuszürke hullák és az ajtócsapkodás marad. Annát valahogy úgy tudnám elképzelni, mint A bolygó neve: Halál Newtját, hiszen mindenkit elvesztett maga körül, ehelyett kíváncsi, cserfes és az első pillanattól kezdve szerelmes pillantásokkal méregeti Tomást.
- már 4 éves kortól, hanem, amely azzal kezdi, hogy egyéni felelősség és annak megfelelő élettapasztalat nélkül, ne vágyódjanak a gyermekeink, a felnőtti élet számára normálisnak mondott, szexuális élvezetekhez, és ehhez kapcsolódó extra gyönyörökhöz jutni. Én úgy vélem, hogy sikerült ezt a kölcsönös bizalmat a máris velünk egy magasságúra nőtt 15 éves Medárdával kiskora óta fel építenünk, és tisztában van mindazzal, amit itt le írtam, sőt: azokkal is, amik a témához kapcsolódnak, de az idő szűke és a figyelem-összpontosítási képességem határa nem enged meg, hogy ide mind le írjam. Minden esetre, nem akarom, hogy az én lányom és lányaim is csak egy - egy áldozata legyen a fiuknak ugyanannak a felelősségérzettől mentes "sperma-ösztönének", amely engem is annak idején, mint egy lélek-mentes rakétát hajtott arra, hogy bármit is, megtegyek azért, hogy "oda" be juthassak és azt követően aztán semmi reális gondolat, semmi következmények miatti felelősség érzet, vagy félelem! Tövissi gabi fotó nyomtatás. Figyelem fiús szülők: a fiúk racionális intelligenciája nem arra való, hogy annak a segítségével, meg győzzék a fütyűjüknek az "oda" való "bármi áron" való bedugásának a gondolatával nem azonnal egyet értő lányokat.
Olyan, mint egy emberi ölelés – Látássérülteknek készült térplasztika Csíksomlyóról Egy láttássérülteknek szervezett kiállítás ötletéből megszületett Székelyföld első tapintható térképe Csíksomlyóról. A térplasztika segítségével a vakok is részletesen megismerhetik a kegyhelyet A csíksomlyói templom közelében elhelyezett méretarányos bronz dombormű 800 kilogrammos andezit talapzaton áll. Tövissi gabi fotó zalaegerszeg. Bemutatja a kegytemplomtól a Hármashalom oltárig a Mária kegyhely minden nevezetes épületét, a keresztutat és a borvízforrást is jelölték a plasztikán, amelyen Braille-írás is tájékoztatja a látássérülteket. Az alkotás ötletgazdája Orbán László, az Erdélyi Utakon Egyesület elnöke, aki 2013-ban szervezett a térség nevezetességeit a látássérülteknek bemutató kiállítást. Ennek sikere adta Székelyföld első bronzból készült térplasztikájának ötletét. A három hónap alatt elkészült alkotást a kegytemplom igazgatója, Urbán Erik ferences szerzetes áldotta meg, aki szerint a térplasztika nyitás a látássérültek felé, a látóknak pedig élmény, hogy egészében láthatják a kegyhelyet.
BMC 90+1 országos képzőművészeti kiállítás A 91 éves múlttal rendelkező országos szakmai szervezet, a romániai magyar képzőművészeket összefogó egyesület, a Barabás Miklós Céh (BMC), nevét a Kovászna megyei Kézdimárkosfalván született Barabás Miklós festőművészről kapta. Az egyesület eredetileg 1929-ben alakult meg neves képzőművészek kezdeményezésének eredményeként. A megalakulást követő évben, 1930-ban a Céh Kolozsváron, a Farkas utcai Teleki-palota termeiben mutatkozott be a különböző erdélyi régiók képviseletében jelentkező művészek alkotásaival. Az első nagyszabású, összerdélyi tárlatot az újonnan épült kolozsvári Műcsarnokban rendezték 1943-ban. Újjáéledt Deák Jozefa egykori háza. Ezt követően 1944 őszén a Céh beszüntette tevékenységét, és csak 1994 januárjában indították újra. Hargita megye székhelye látta vendégül idén a nagy hogyományú alkotói szervezet "BMC 90+1" c. rangos képzőművészeti rendezvényét auguszt 5-e és szeptember 19-e között. 132 képzőművész alkotásainak adnak teret a csíkszeredai Mikó várban, a Csíki Székely Múzeum kiállítótermei.