március 15., 19:45 Indexvideó Az ukrajnai béke reménye, valamint a közelgő választások is témája volt a Békemenetnek. január 13., 05:58 Könyvet írt a miniszterelnök-helyettes, szerinte a Bambi nem jó rajzfilm. 2021. november 29., 14:34 A házelnök szerint a demokrácia veszélyes üzem. Demeter Szilárd szerint a miniszterelnök a legalkalmasabb ember a posztra. 2021. október 23., 10:42 Visszatekintünk a korábbi megmozdulások kiváltó okaira és tanulságaira. 2021. október 18., 20:28 Nagyon felzaklatta magát a kormánypárti publicista. 2021. Bayer zsolt cikkei bio. október 10., 10:31 A publicista belső kényszerből képviseli a jobboldalt, szerinte Gyurcsány már nem is kommunista. 2021. július 26., 18:15 Tízmilliókat pörköltek el. 2021. július 20., 21:45 Ez a harc lesz a végső! – írta a publicista. 2021. június 21., 09:02 A publicista a Kúriáig vitte az ügyet, veszített, de ezután sem akart fizetni. 2021. június 11., 06:00 Ha a katolikus egyházfő megtisztel a véleményével – fűzte hozzá. 2021. június 8., 08:52 Nehezményezte, hogy a katolikus egyházfő nem kíván találkozni Orbán Viktorral és Áder Jánossal sem.
(Nyilván nem a 444 hazaárulási hajlandóságával volt a baj, az konstans, valami mást ronthattak el…) Mindenesetre ebből a listából kirajzolódik azoknak a "bűzös diktatúráknak" a sora, amelyekkel most Karácsony szerint egy társaságba kerültünk. Amit pedig még érdemes feleleveníteni: a rendszerváltás óta Magyarországon egy alkalommal élt vissza hatalmával a titkosszolgálat, illetve egy alkalommal történt hazaárulás e szervezet részéről, mindkét eset a Gyurcsány-kormányhoz kötődik. Egyfelől Szilvásy György, Gyurcsány titkosszolgálatokat felügyelő minisztere engedte be az orosz titkosszolgálatot a magyar titkosszolgálat szíve közepébe adatokat gyűjteni, másfelől arról az egészen példátlan ügyről van szó, melynek során Laborc Sándor, a Gyurcsány-kormány titkosszolgálati főnöke, valamint Portik Tamás, a rendszerváltás utáni alvilág egyik legveszélyesebb maffiózója egyeztet egy budapesti étteremben arról, miképpen kellene ellenzéki politikusokat megfigyelni, lejáratni, csapdába csalni és ellehetetleníteni annak érdekében, hogy a baloldal maradjon hatalmon 2010 után is.
A történet: Veszprémy László Bernát történész, holokausztkutató és újságíró (Mandiner, Neokohn) írt egy cikket, amelyben bemutatta, Márki-Zay Péter kikkel fotózkodott szívesen az elmúlt időszakban – nevezetesen hány fekete öves rohadt nácival. Ezek tények, a fényképek rendelkezésre állnak. A cikk a The Times of Israel című internetes lapban jelent meg, angol nyelven. A The Times of Israel így mutatja be saját magát: "A The Times of Israel egy jeruzsálemi székhelyű online újság, amelyet 2012-ben alapítottak az izraeli, a közel-keleti és a zsidó világban zajló fejlemények dokumentálására. Új sorozatot indít Bayer Zsolt a HírTV-n | Media1. […] A Times of Israelnek nincs pártpolitikai hovatartozása. Törekszik a hírek tisztességes bemutatására, elemzések és véleménycikkek széles skáláját kínálja. " A cikk megjelenése után valaki odaszólt a "pártpolitikai hovatartozás nélküli" laphoz, hogy Veszprémy László Bernát cikkét el kell távolítani, és láss csodát, a cikket mindjárt el is távolították. És nem fogják elhinni, de ezt az "eltávolítást" aztán azonnal közölte hírként a hazai "sajtó" olyan "pártpolitikai hovatartozás nélküli" janicsárja, mint a HVG, és azonnal feltette honlapjára a Magyar Újságírók Országos Szövetsége is (elnök: Kocsi Ilona, nahát!
Patak szélin ül meg Most az ördögborda; Ott terem, akit vár, Mert azt villám hordta; Hős mond: az átjáró Hol van itt, anyókám? S amaz felel, szólván: Kettő az átjáró... Ezen itt a bátrak, Amazon pediglen A félénkek járnak. Balkézre közelebb, Jobbkézre hamarabb... Ki milyen, arra csap! Neki-ugrat Rétel Baltul a folyamnak, Holott gonosz örvény Tekergési vannak; A rút boszorkánynak Abban kedve telvén, Mint vergődik a mén, Mely rúg, vág, hogy lába Nem talál keményet; S midőn keményet ér: Nem jó a fejének. Felütődik egyszer Sisakja hegyével S oda-vesz hős Rétel. Haragos is, bús is Magyarok vezére: Nem lelvén elsikkadt Kedves emberére. Se hire, se hamva... Csak a lónyom látszik A viznek habjáig. És Rétel patakja A viz neve lészen; És Rétel fiáé A vizig egészen. Mi cseng-bong, mi vinnyog Nagy késő éjjel itt...? A bágyi csoda – Wikiforrás. - Rétel lova nyerit.
Talán szándékosan hagyta utolsónak a menyecske, hogy ő maradjon a legtovább? De hátha csak incselkedik vele? Hátha az akácfa virága a kacsintása... Mindenkire hullatja, de olyan magasan nyílik, hogy nem lehet ágat szakítani róla... Alig várta, hogy kijöjjön a szép molnárné. - Hallod-e, Vér Klári... Magunkban maradtunk. Jól tetted, amiért utolsónak hagytál... - Nem én hagytalak. Öregeké az elsőség a malomban - felelte Vér Klári sértődve, s hátat fordított Jánosnak. A köpcös, zömök legény eléje állott, s szép nagy szemei mámoros fényben égtek. - Ne menj be. Azt akarom mondani, négy napja vagyok itt már szekérrel, elfogyott a takarmányom, éhesek a lovaim. Adj egy köteg sarjút a padlásról. - Akár kettőt. - Én pedig már két éve vagyok szomjas egy csókodra - suttogá, s szemei bámészan tapadtak arra a liliomderékra, mely megtörni látszott ettől az egy szótól. - Adj egy csókot, Klára! Mihalik Enikő rakta a helyére Pataki Ági egy darabját : HunNews. - Egy felet se, Gélyi János. A te szeretőd voltam valaha, de csókot mégsem adtam. Most másnak a felesége vagyok.
Jöve magyaroknak Elszakadott ága, Jó szerencse hozta Ebbe az országba. A Tisza s Bodrog közt Nagy vitézlő népek Megtelepedének. Mint a nyárfa, ahol Szereti a földet, Gyököt ver, ágat hajt, S nő amig csak nőhet: Magyarságnak fája A boldog vidékben Bokrosodik szépen. És mellette nyulánk Ideges fiaknak: Mint a teljes bimbó, Szép szüzek fakadnak. Szemlélvén a vezér E dús nemzedéket, Örömet s bút érzett. Maholnap népemnek Bizony szük lesz e tér! De megnyugodt ebben: Kirajzik, ha nem fér; S ha élek, tán én is Egykor otthon alszom Távol Dunaparton. S nyugot felé nézvén Hősi melle tágul; Megszólit egy vitézt Vitézek sokábul: Eredj követképen Tótoknak földére! Tőlük földet kérve. Rétel patakja – Wikiforrás. Ne kivánj most sokat, Kérd csak a Sajóig; Ha megadják: velök Frigyet kötünk holtig. Mit tapasztalsz pedig, Vitéz szolgám, Rétel: Hozd meg és beszéld el! Elment s vissza nem tért Elég nap multára; Követét a vezér Mind hiába várta; Arra neki mordul S népével legottan Tótok földén toppan. Küldöttem jó szivvel Követet hozzátok; Ki ha meg nem kerül: Majd megsiratjátok!
Kicsi a bágyi patak. A keskenyebbé vált ezüstszalag széles homokrámát kapott, és a csillogó homoknak is, melyet a népregék tündéreinek pici lábai taposnak, sehol véget nem érő füzesek a kerete. A bágyi malomban nem tudnak őrölni. Tele van zsákkal az udvar, s türelmetlen férfiak, asszonyok, Gózonból, Csoltóról, ülik a Bágy partját a malom környékén, és a vizet várják. Ha nem jön, tesznek róla. Kocsipál Gyuri, a molnárlegény már Szent Mihály lovát is ellopta a majornoki temetőből, lévén annak az elégetése csalhatatlan módja a záporeső kierőszakolásának az égi hatalmasságoktól. Legyen is foganatja, mert a zsilipek le vannak ugyan eresztve, s minden éjszakára gyűjt is annyi vizet a gát, hogy a kereket megmozgassa, egy-két óráig - de mi az ennyi életnek? Kieszi a penész az utolsó zsákot, mire sor kerül rá. Mindenki bosszankodik, csak a molnárné, a gyönyörű Vér Klára jár-kel mosolyogva az őrlők között, pedig neki van a legnagyobb kárára az idei szárazság. Ha így megy, elpusztul a bágyi molnár, kivált, ha sokáig odamarad a katonaságnál, mert hiába, nagy az árenda is - de meg, csak asszony az asszony, ha aranypaszománnyal övezi is derekát.