Ezúttal nemcsak a gyerekek lepődtek meg, hanem ő is, mert a zsákból Cincilimincili nevű cicája mászott elő panaszos képpel. A gyerekek nagy örömmel simogatták, azt hitték, hogy a cica az ajándékuk. A Mikulás azonban elmagyarázta, hogy ez az ő cicája és tévedésből tette a zsákba. Ünnepélyesen elnézést kért Cincilimincilitől, a gyerekek pedig a legszebb ajándékokat kapták: pörgethető csíkos csigát, lendkerekes tűzoltóautót, focilabdát a fiúk, a két kislány pedig egy-egy szőke és göndör hajú, kék szemű és nagy szemű babát. A legnagyobb meglepetést azonban most hozta a legkisebb fiúcska, Pistike. Kucsmát húzott a fejére (apukájától kérte el), kabátját kifordítva vette magára és egy icipici zsákocskából (akkora volt, mint egy uzsonnászacskó) kolbászvéget vett elő. A cica elé lépett. A cicaorr rögvest izgalomba jött, felemelkedett. Pistike, aki most a Mikulás szerepét játszotta, mély hangon így szólt a cicához: - Tied ez a kolbászvég! Aki á-t mond, mondjon bé-t! Ez itt egy nagy kolbász – vége, minden jó, ha jó a vége!
A Mukulás zsákja elnevezésű játék fejleszti a számlálás képességét és gyakorolhatjuk játék közben a több, kevesebb és az ugyanannyi fogalmakat. A játék rövid ismertetése: A gyerekek célja, hogy a Mikulás zsákjában legyen mind az öt (alma, csoki, szaloncukor, narancs, dió) ajándéktípusból legalább egy. A játékosok sorban dobnak. A soron következő játékos amit dobott, abból egyet elhelyez a mikulás zsákján, majd a következő játékosnak adja a dobókockát. A játékot nehezíti a krampusz. Rövid játék esetén ha valamelyik játékos krampuszt dob, egy általa választott édességet ki kell vennie a krampusz zsákjából. Hosszú játék esetén a krampusz mindent elvisz a zsákból. Kicsit másként: A játék elején meg lehet határozni, hogy a krampusz pl. abból az ajándékból visz, amiből a legtöbb/legkevesebb van a zsákban.
Suttog a fenyves zöld erdő Suttog a fenyves zöld erdő, Télapó is már eljő. Csendül a fürge száncsengő, Véget ér az esztendő. Tél szele hóval, faggyal jő, Elkel most a nagykendő. Libben a tarka nagy kendő, Húzza-rázza hűs szellő. Rászitál a hófelhő. Végire jár az esztendő, Cseng a fürge száncsengő. Lévay Erzsébet: Hogyan jön a Mikulás? Van ahová szánon jön, van, ahová hintón, van, ahová repülőn, s van, hova sítalpon, ha kell, hajón utazik, s bizony az sem ritka, hogy gyalogol ide-oda, s hogy ér oda mindenhova csupán egyetlen éjszaka: maradjon a titka! Pattanj pajtás, pattanj Palkó! Nézd, már nyílik ám az ajtó! Kinn pelyhekben hull a hó, itt van, itt van Télapó. Meg meg rázza ősz szakállát, Puttony nyomja széles vállást, Benne dió, mogyoró, Itt van, itt van Télapó. Oly fehér a rét, a róna, Mintha porcukorból volna, Nagy pelyhekben hull a hó, Csakhogy itt vagy, Télapó. Mikulás, Mikulás, kedves Mikulás! Gyere már, gyere már, minden gyerek vár! Krumplicukor, csokoládé, jajj de jó! De a virgács jó gyereknek nem való.
MIKULÁS VERSEK Mikuláska megérkezett, Szarvasszánon lefékezett. El sem hiszem, amit látok, Lökhajtású a kis szánod. Szarvasaid olyan gyorsak, Patáikból szikrát szórnak. Egy pillantás egy kis ablak, Így telnek a csizmahadak. Begyújtod szánrakétádat, Csillámpor marad utánad. Így jutsz el ma minden házhoz, Gyermekszívek csapatához. Piros köpeny, piros sapka, vajon ki bújt meg alatta? Hóból fonta nagy szakállát, szél sodorta büszke bajszát, arcán széles mosoly terül, minden gyerek neki örül. Nézd! Kosara telis-tele, mégse látszik semmi benne, égi áldás védi, széles, csak az látja, ki nem vétkes. Jégszánjával villámgyorsan ajándékát osztja sorban, hópelyheknek csillag fénye, szikrát szór a messzeségre. Piros köpeny, piros sapka, Télapó bújt meg alatta. Ide-oda röpköd már, Egész földet körbejár. Hogy kiről is beszélek? Rénszarvasok mesélnek. Régen volt már, nagyon rég. Ajándékot hozott épp. Kis csizmába kicsi diót, Az ablakba meg mogyorót. Pirospozsgás arcocskája, ősz, hosszú szakálla, Fehér bojt a sapkáján.
Mindez persze komoly akadályokba ütközik, például azért, mert a mai napig tartja magát a tévhit, miszerint a család egyben tartása – bármi áron – a gyerekek érdekeit szolgálja. Csakhogy a szerző szerint a gyerekek érdekeit semmi más nem szolgálja, csak ha szeretetben élhetnek. Ahogy ő fogalmaz: a válás egy tisztességes megoldás egy már nem tisztességes élethelyzetre. De mivel a kultúránk álszent, ha az emberi kapcsolatokról van szó, előbb fog tolerálni egy bántalmazást, mintsem egy felvállalt válást. És Tisza Kata több ponton a kollégáinak is kiszól, mert úgy gondolja, változtatásra van szükség, a pszichológusi, segítői szakma akkor lenne progresszív, ha "nemcsak a csonka család stigmája mögül hozna ítéletet, hanem arra is kiterjedne a figyelme, hogy milyen sérüléseket okoz, ha bizonyos párok nem válnak el. Tisza Kata – Wikipédia. " A saját válását ismét képbe hozva azt írja, kapott lesajnáló, megvető, de csodáló tekinteteket is. Realitást kaptam legkevésbé, miszerint igen, ez egy létező, kortárs, nagyon is emberi női sors.
Feleslegesen nem dobálóznánk a nagy szavakkal, de erre a könyvre nyugodtan mondhatjuk, hogy hiánypótló. És nemcsak abban, ahogy a bántalmazásról szól, hanem abban is, ahogy ezen keresztül új értelemmel árnyalja a jól ismert, mégis nagyon könnyen félreértett fogalmainkat, mint a szeretet, a házasság és a válás. Ráadásul mindezt nem fél egy feminista szűrőn keresztül prezentálni. Élet+Stílus: Tisza Kata elvált, túlélte és megírta | hvg.hu. Egy olyan országban, ahol a társadalmi és a politikai konszenzus mélyen elhallgat mindent, ami kicsit is kikezdené a házassághoz és a váláshoz kapcsolódó ideálokat és sztereotípiákat, ez a könyv komoly megtisztulást visz a rendszerbe. Mert a házasság nem mindig jó, a válás pedig nem mindig rossz. Hogy a szerzőt idézzük: amennyire leányálom a házasság, ugyanannyira életmentő lehet egy válás. Házasság másként Tisza Kata tehát néven nevezi a közös dolgainkat, és újrakeretezi az eddigi fogalmainkat. Márpedig ahhoz, hogy a válást új jelentéssel töltsük meg, a házasságról alkotott elképzeléseinket is újra kell értékelnünk.
Sőt, az olyan abszolútnak és kikezdhetetlennek tartott szavakat sem hagyja érintetlenül, mint a szeretlek. Elvégre, ha már átértékelés, kezdjük az alapoknál – és Tisza Kata azt állítja, mivel a teljes fogalomrendszerünk elhibázott (a gyerekmeséktől az irodalmon át a társadalmi sztereotípiákig, a fehér lovon ülő hercegtől a héjanászon át a családok évéig), nem is tudjuk eldönteni, hogy mi a szeretet, de szeretni sem tudunk, mert nem mutatta meg nekünk senki. Cserébe szeretünk a szeretlek szóval dobálózni, mint egy jolly jokerrel: ha nagy a baj, be lehet dobni. Szerinte viszont magával a szóval van baj, ahogy írja: Ha meghallom a szót, hogy "szeretlek", már kicsit megbomlik az immunrendszerem. Tisza Kata könyvei - lira.hu online könyváruház. A hibát ott azonosítja be, hogy a köztudat a szabadságot a szerelem ellentétpárjaként kezeli, miközben a kettő szerinte ugyanaz. Ezért ő a definíciót is árnyalná, a szeretetet ugyanis kizárólag a szabadság fogalmán keresztül tudja értelmezni, ami azt jelenti, hogy azt szeretem, akit szabadon, önálló akaratomból, minden kényszerítő tényezőtől mentesen, minden külső tényező és elvárás hiányában szeretek.
- Örültem, Nekem bizonyos szempontból könnyű, mert - talán alkatilag? - olyan vagyok, hogy a legjobb barátaim mindig is nők voltak. Mi több: a mostani legjobb barátom a feleségem. Mindig is...
02. 14. ) Szerzői adatlapja a Molyon Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 1987501 OSZK: 000000019008 NEKTÁR: 586723 LCCN: nb2005014215 ISNI: 0000 0000 7907 6999