Funkcionális és stílusos bútor elérhető áron Legújabb bútor kínálat Különféle stílusú és kivitelű bútorok széles választéka közül válogathat. Egyszerű vásárlás Egyszerűen vásárolhat bútort interneten keresztül. home Nem kell sehová mennie Vásároljon bútorokat a bolt felesleges felkeresése nélkül. Ikea etetőszék vatera csomagdij. Elég párszor kattintani. Változtassa házát egy csodálatos és kényelmes otthonná! Merítsen ihletet, és tegye otthonát a világ legszebb helyévé! Olcsón szeretnék vásárolni
Menjen az ajánlatok kiválasztásához Keresse meg a bútorokat Tedd be a kosárba, és küldje be A legjobb vásarlási lehetőség Találj kényelmet a vásarlásnal sárlásnál. Fizetési lehetőség ajanlatai szükség szerint készpénzben. Ikea etetoszek - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. Olcsón szeretnék vásárolni Intézz mindent kényelmesen otthonról Elég megtalálni, párszor megnyomni és a kiálmodott bútor úton van hozzád. Több információt szeretnék Legjobb bútor katalógus Hálószobák Ebédői szettek Konyhák Gyerekszobák Kiegészítők Szorzótábla a vásarláshoz Bloggok a dizajnról Dizajn stúdiok Közlekedés Bútor gyartó Bútor e-shop Inspirációs fotók Tájékoztató, tippek és trükkök Könyvek a bútorokról Akciós árak
Vásároljon bútorokat nagyszerű áron credit_card Fizetés módja igény szerint Fizessen kényelmesen! Fizetési módként szükség szerint választhatja a készpénzes fizetést, a banki átutalást és a részletfizetést. Etetőszék ikea olcsó, akciós árak | Pepita.hu. shopping_basket Színes választék Bútorok széles választékát kínáljuk nemcsak a házba, de a kertbe is. Egyszerűen online Egyszerűen vásárolhat bútort interneten keresztül. Válasszon a bútorok széles választékából, verhetetlen áron! Merítsen ihletet, és tegye otthonát a világ legszebb helyévé! Olcsón szeretnék vásárolni
Kántor Péter versei – ezeket érdemes elolvasnod! Kántor Péter: Mindig történik valami Egy ideje folyton attól rettegsz, hogy megkérdezik, mit csinálsz mostanában, hogy éppen mit csinálsz. Tudod, hogy nem valószínű, de ha megkérdeznék mégis, hisz tulajdonképpen valakinek meg kellene kérdeznie, de ha nem, hát nem, akkor te kérdezed, és ha ilyenkor valaki látna, rögtön felállna a metróban vagy a villamoson, az hétszentség, hogy átadja a helyét, te meg csak jeleznéd a kezeddel, nem, nem kell, köszönöd, ez nem ülőhely kérdése, inkább állnál. De inkább gyalogolsz. Például elgyalogolsz a két-kutyás házig, ami közben egy-kutyás lett, elaludt a nagy barna kutya, és így már csak a fehér kutyás házig gyalogolhatsz el, hogy lásd a fehér kutyát a hozzátartozóival együtt, vagy csak úgy elgyalogolsz lefelé vagy fölfelé a folyó mentén, vagy amerre visznek a lábaid, hogy tegyél valamit, ami nem árt, ha nem is használ a világnak, de neked talán igen, és ne rettegj, hogy megkérdezik, akár megkérdezik, akár nem, hogy mit csinálsz, hogy mivel telnek a napjaid, hogy és mint, hogy írsz-e, ahogy a pék süt, ahogy a villamos csilingel.
Meleg van, és a színházból jövet a Nádor utcában este látod, hogy a Tulipán mellett, a Kicsi Ír teraszán, a szokott helyükön, az utolsó két asztalnál kártyáznak a taxisok, egyszerre elmélyülten és lazán, vagyis hajszálpontosan úgy, ahogy te szeretnél, nem épp kártyázni, de minden mást. Lazán és elmélyülten, és bizakodva, hogy előbb-utóbb csak bejön egy jó lap, vagy egy hívás a központból, még ha a központ, úgy fest, momentán töksüket is. De mindig történik valami. Ha más nem, váratlanul lesántulsz, valaki mosolyogva beléd döf egy injekciót, amitől végre felordítasz. Kántor Péter: Reggel a konyhában A férfikor, igen. A jól berendezett, vagy hogy. Az életem bútorai között, mintha egy fűcsomón, negyvenhat évesen, ülök szemben veled reggel a konyhában, egy rózsa nyílni kezd, s nem értem, csak tudom, hogy nincsen semmi bumm, csak többé nem jeune homme. Ezt vártam? Ezt se? Is? Hogy majd magától is a képlet összeáll, s nem kell firtatni, mit, falon árnyékcsodát, nem kell firtatni már? A föld megsúgja majd, vagy megsúgja a test.
The post Kántor Péter versei – ezeket érdemes elolvasnod! appeared first on. Olvass verseket naponta – vár a Meglepetésvers Hirdetés
Kántor Péter: Egy kandallóban ég a július Csak jönne már! Csak jönne, jönne már! Hóesés, tengeri szél, napsugár, egy hír, egy palackba zárt üzenet, a széken oldalt hajtod a fejed, és máris alszol, kimerült elem, vagy sétálunk a Margitszigeten, szokott utakon kutya fut szokott módján űzve egy szokatlan szagot, amely mégis ismerős, csupa jel, réteken, kavicsutakon terel, csak jönne már, csak jönne, egy napon kacsákat néztünk a wörthi tavon, kortyolgattad a söröd; Istenem! – gondoltam, vagyis hogy nem is, hanem aztán láttuk a tengert, mennyi kék! – próbálom felidézni sós vizét, s már alszol, éj-függöny szemed egén, de mit is, mire is gondoltam én? Hosszú nyár volt vagy rövid volt, a juss, egy kandallóban ég a július. Forrás: DIA
És bár az itt szereplő versek lehetnek sokfélék, de a hangvétel pontosan ugyanaz, amit az elmúlt negyvenöt évben megszokhattunk Kántor Pétertől. Persze, ahogy haladunk az utolsó oldalak, az utolsó oldal felé, tudjuk, hogy eljön, hogy lassan tényleg itt lesz a vég, hogy elhangzik az immár visszavonhatatlanul utolsó Kántor-vers is – elhangzik, mert aki csak egyszer is hallotta a szerzőt saját verseit szavalni, az már nem is hallhatja másként, csak ahogy ő mondta –, ám ugyanakkor tudjuk azt is, hogy aki így tudott írni, az nem halt meg, az olvasók számára biztosan nem. Önarckép Pál apostolként Én téged nézlek, te meg engem. Benned látom, amit te bennem. Elém tolod az arcod – lássam vénen, romosan, glóriásan. Nézlek – nézem az én világom. Nem dicsérem, nem is gyalázom. Nem mosolygok, nem sírok. Én nem. Nem köszönöm. Köszönöm szépen.
Belemászott a vödörbe, ki se látszik füle, körme, csak a hangja kandikál ki, jöjjön már valaki, bárki, Arra jönnek, beszélgetnek, hogy a komisz menyéteknek egy padlás se állhat ellen, éjjel rohangál sok szellem, Meghallja ezt egy kismadár, aki épp gilisztát zabál, huss, elrepül, vissza se néz, míg a szárnya homályba vész, Vándor-ballada Vándor, hova fut a nagy út? Hoz-e vissza újra, hegyen át, völgyön át, tengeren is túlra? Hegyen át, völgyön át, tengeren is túlra. Vándor, messze mész, tudom én, nem jössz vissza újra. Viszel-e nehezet Magamat, nehezet, Dombnak tetején van egy ház, füstöl a kéménye. Hosszú út kanyarog, nem látsz a végére. hadd járjak végére.
A szerelem, a halál, a szabadság, a rabság, a hűség, az árulás, a "Vér és arany ", " A szegény kisgyermek panaszai ". Ismételgetjük magunkat, de minden ismétlésben van valami megismételhetetlen. Vagyis évszázadok irodalma tekintette központinak ezeket a kérdéseket. Hogyan sikerül az életet újra meg újra más és más oldaláról megragadni? Akárhányan is féltek, örültek, sírtak, szerettek már előttünk, azért még mi is át akarjuk élni ezeket az érzéseket. Villámlik, dörög, és mi hánykódunk a viharos tengeren újra és újra. Aztán elmeséljük. Mindig másképp. Mindig ugyanúgy. Muszáj. Vagy nem is láttunk soha tengert, pláne nem viharban, csak olvastunk róla egy fűtött szobában – és felfordult a gyomrunk, tengeribetegek lettünk. Tulajdonképpen állandóan mutogatunk, mesélünk egymásnak, egymásról. És magunkról. Nem tudunk betelni az élettel, az életünkkel. Ami engem illet, azt hiszem, én beszélgetni próbálok a versekkel. Kit hív meg erre a nagy beszélgetésre, kiket szólít meg ezekkel az igencsak személyes, bensőséges, mégis minden embert érintő versekkel?