"Most uralkodnak a szelek, a viharok, / Egyik fönn a légben magasan kavarog, / Másik alant nyargal / Szikrázó haraggal, " Ezen a héten a 2020-ban 197 éve született Petőfi Sándor költeményét ajánljuk. 1848 májusáig igencsak ínséges időket élt meg Petőfi, jövedelme, amelyből feleségét, háztartását fenntartani és a nehéz anyagi helyzetbe jutott szüleit, valamint a kialakult forradalmi helyzetet támogatni tudta, mindösszesen ezerötszáz forint volt, amelyet Emich Gusztáv pesti könyvkiadó adott az Összes költeményei kötetéért. S mégis, ebben az időszakban nem csitult sem a harci kedve, sem a lírai megnyilatkozás utáni vágya. A napi politika bekopogott és be is költözött Petőfi költészetébe, a hiány és a jelenlét átitatta egész valóját: "Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! " A Forrás egyik számában Horváth Dániel írt arról, hogy Petőfi "tájleíró versei (ti. Petőfinek) költemények álruháját magukra öltő filmalkotások. Petőfinek milyen tájleíró versei vannak?. " Emellett az is igaz, hogy "…a halhatatlan életmű egynéhány verse nyomán a másfél évszázaddal ezelőtti Kiskunság hiteles, pontos táj- és néprajzát kapjuk meg, tán hívebben és érzékletesebben, mint akárhány tudós leírás segítségével…" Petőfi Sándor 1823. január 1-jén született Kiskőrösön és 1849. július 31-én hunyt el Fehéregyházán.
Segédanyagok « vissza a találati oldalra Feltöltés dátuma: 2009-09-21 Feltöltötte: Eduline Petőfi Sándor tájleíró költészete Tantárgy: Irodalom Típus: Kidolgozott tételek hirdetés
Az Alföld legjellegzetesebb sajátosságának a végtelenséget, a korláttalanságot tartja. A szabad tágasságban lelt örömérzetét fejezi ki a pompás metafora: "börtönéből szabadúlt sas lelkem" (ti. a lelkem börtönből szabadult sas). A következő versszakok ennek a végtelenségnek érzetét, illúzióját kívánják felkelteni. Nagy távlatokat tár fel s húz ismét össze a költemény. Kezdetnek mindjárt a legtágabb horizontot nyitja ki. A felszabadult sas-lélek – gondolatban – felrepül a magasba, a felhők közelébe. Onnan "tekinti át" a Duna—Tisza közének roppant kiterjedését. Petőfi tájleíró verse of the day. A gulyák számának megsokszorozása is ezt a célt szolgálja (4. ). A következő szakasz (5. ) a látóhatáron túli dolgokról, jelenségekről ad hírt. Csak a széltől felénk hajtott erős hang benyomások sejtetik az alföldi világ beláthatatlan messzeségét. Csupán hallani lehet – látni már nem – a ménesek szilaj lovainak nyargalását, a paták ("körmök") dobogását, a csikósok kurjantását s az ostorok hangos pattogását. E "zúgó", "hangos" strófa után a tanyák csendes világa felé fordul, szűkül le a tekintet (6.
A költemény végső szakasza visszatér a szülőföld iránti vonzalomhoz, a meghitt, személyes vallomáshoz. A magyar Alföld nemcsak sajátos tájkülönlegesség, végtelen kiterjedésű tengersík vidék, hanem – a Szózat szövegére rájátszva – a költő bölcsője s majdan sírja is. Ezért is szép az Alföld, legalább neki szép. Leírás: ábrázolási eljárás, amellyel az író egy tárgyat, személyt, jelenséget, környezetet jellemez, mutat be legfőbb tulajdonságaik megjelenítésével. Elsősorban az epikai műfajok (pl. regény, novella) eljárása, de központi szerepe van a lírában is a leíró költészetben. Önálló műfajjá a tájleírás, a jellemkép (vagy zsánerkép) és a tárgyrajz lett. Kései tájköltészete - Kései tájköltészete - vers.hu. Tájleíró költemény: témája nem csupán az önmagában vett természet; a költő a tájba rendszerint belevetíti a maga életérzését, hangulatát, néha politikai nézeteit, tárgyával való érzelmi azonosulását (ezért tartozik a líra műnemébe). Szappanos Balázs: Petőfi Sándor: Az alföld, Black&White Kiadó, Nyíregyháza, 1999 (In:Fried István-Szappanos Balázs: Petőfi-versek elemzése).
PETŐFI SÁNDOR: A PUSZTA, TÉLEN Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda; Amit a kikelet És a nyár gyüjtöget, Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, Sem a pásztorlegény kesergő sípjával, S a dalos madarak Mind elnémultanak, Nem szól a harsogó haris a fű közűl, Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl. Mint befagyott tenger, olyan a sík határ, Alant röpül a nap, mint a fáradt madár, Vagy hogy rövidlátó Már öregkorától, S le kell hajolnia, hogy valamit lásson… Igy sem igen sokat lát a pusztaságon. Petőfi tájleíró verseilles. Üres most a halászkunyhó és a csőszház; Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz; Mikor vályú elé Hajtják estefelé, Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül, Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül. Leveles dohányát a béres leveszi A gerendáról, és a küszöbre teszi, Megvágja nagyjábul; S a csizmaszárábul Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol, S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?
Verseinek szerkezetét a tér- és idősíkok váltakozása adta. A XX. század költői közül Juhász Gyula verseiben Szeged és a Tisza ábrázolásával szimbolikus lelki tájat is megjelenített, amivel lelki magányát fejezte ki. Az Alföld Ady Endre költészetében is megjelent. Petőfi tájleíró versei. Petőfivel ellentétben nála terméketlen, műveletlen, kietlen tájat mutat, ahol az ugaron hagyott föld a XX. század első felének elmaradott feudális Magyarországát szimbolizálja. Ha sikerült megtalálnod a számodra kedves vidéket, gondold át, számodra mit jelent? Otthont? Nyugalmat? Vagy ellenkezőleg: izgalmat, mozgalmasságot? Csak leld meg benne önmagad!
A róna tehát a költő morális tulajdonságait hordozza, de nemcsak azt. Petőfi indulatos, temperamentumos, korlátokat nem tűrő lelkülete valamiképpen összhangra talált ezzel a tájjal. Az alföld nem statikus, érzelmes, a puhaság képzetét keltő táj, hanem a szilaj erő, a dinamizmus, a robogás földje, amit legjobban a pusztán nyargaló ménesek képe érzékeltet. Petőfi később, 1845-ben A csárda romjai című versében a pusztát a szabadság szimbóluma ként énekelte meg: " Puszta, puszta, te vagy a szabadság képe, / És, szabadság, te vagy lelkem istensége ". Az alföld nagy része nem más, mint leírás, amivel tulajdonképpen a tárgyias líra követelményeinek tesz eleget. Petőfi Sándor: Az alföld (elemzés) - Oldal 12 a 12-ből - verselemzes.hu. Petőfi tájleírása logikus, sorrendje világos, a részletek reálisak, pontosak, hitelesek, valódiak. Látszik, hogy a költő jól ismerte a vidék élővilágát, amelynek minden részletét megfigyelte, s érződik a megfigyelés élményszerűsége is, Petőfi igazi élvezettel festi meg a tájat. A Kiskunság című vershez hasonlóan a költő csak gondolatban utazik a tájra, amelyet leír, de míg a Kiskunság urbánusságot hirdet, addig Az alföld versvilága a természethez "húz", és az egyszerű emberekkel való lelki rokonságot deklarálja.