"A nyolcvanéves Psota Irén is képes volt azt mondtani, hogy nullán vagyok. És én értettem, miről beszél, minden szerepet a nulláról kell felépíteni. Ilyenkor a magánéletben megélt tapasztalatokat a színész belejátssza a szerepekbe, azokból építkezik. " Piros Ildikó elmondta, "nem tárgyas", azaz nem ragaszkodik túlságosan a holmijaihoz. Jelmezei beszerzésében, tervezésében azonban aktív szerepet játszik. Többször turkálóban találta meg a megfelelő darabot, ami nagyon fontos neki, mert vallja, hogy az ilyen, történelemmel rendelkező ruhadarab is játszik ilyenkor a színpadon. Piros Ildikót a közönség hazavárta és ő haza érkezett Kecskemétre, a sorok között több egykori osztálytársa is helyet foglalt. A színésznő így szűk körben sajátos humoráról is vallott. A Kossuth-díj átadása után például azt mondta férjének, hogy legalább így már biztos helye van Farkasréten.
A gyümölcs hamar beérett: 1966-ban egy szereplő válogatás 3 ezer 500 jelentkezője közül őt választották ki a Nem szoktam hazudni című játékfilmbe. Édesanyja ekkor megkérdezte a zsűrit, érdemes lenne-e Ildikónak színművészeti főiskolára menni. Annyit tanácsoltak, hogy megpróbálhatja. Így tett és bekerült abba a 13 fős csapatba, ahol osztálytársa volt többek között Kern András, Verebes István és osztályvezető tanára Várkonyi Zoltán volt, akit a művésznő a beszélgetés során is többször kiemelt. Első főszerepét a főiskola harmadik évfolyamos diákjaként játszotta a Madách Színházban Tolsztoj Rakéta című művében Dásaként. Ennek a színháznak mindvégig tagja is maradt. Borzák Tibor kérdései kapcsán kiderült, hogy Piros Ildikó első, igen rövid házassága után 1974-ben a szintén Kossuth-díjas Huszti Péterrel házasodott össze. Mindketten hoztak egy-egy fiúgyermeket a házasságba és született egy közös is. Ildikó egy helyen azt mondta, közös életük legfontosabb elemének azt tekintik, hogy ez a három fiú testvérének tekinti egymást.
A színészházaspár már három unokával is büszkélkedhet. Piros Ildikó elmondta, gyermekkori huzalma a tánc után kiteljesedett, amikor 13 éve felkérték, hogy oktasson a Magyar Táncművészeti Főiskolán, ahol jelenleg is ezt teszi docensként. Az idegei viszont rosszul bírják ezt a feladatot, no nem a katedrát, hanem a vizsgáztatást, ilyenkor Ildikó ugyanis sokkal jobban izgul a tanítványainál, legutóbb már olyan szívtájéki szorítása volt, hogy majdnem mentőt hívtak hozzá. A színésznő a családjával is legalább ennyire felelősségtudó és lelkiismeretes. Anyaszerepéről vallva elmondta: "szörnyeteg mama vagyok, és sok vagyok, nagyon tolom a családot, De azt hiszem Péternek jó dolga van mellettem, ha csinálni kell valamit, az én vagyok. Kiegészítjük egymást. " Családi életéről elárulta még, hogy otthon akkor sem próbálnak, amikor egy darabban játszanak, vagy ha Huszti Péter rendezésében játszik. "Az este a családé, ezért is élünk viszonylag zárt életet, ezért kell nálunk telefonon bejelentkezni még a közeli barátoknak is, hogy átjöhetnek-e. " A színésznő a beszélgetést magassarkú cipőben végigállva emlékezett színészóriás partnereiről, akiktől - saját bevallása szerint - sokat tanult emberileg és szakmailag is.