Pilinszky János a huszadik század egyik legjelentősebb irodalmi személyisége. Vajon egy ekkora költő mit üzen nekünk adventről? Érdemes elolvasni és befogadni! Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés"; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
"Tekintsetek az Úrra, és eláraszt a fény benneteket" – biztat a zsoltár. Az Úrra tekintek, és az Úr rám tekint. Tekintete rajtam pihen, szemem rajta nyugszik. Én nézem őt, és ő néz engem. Lásd, milyen édes az Úr. Megelőlegezett mennyország. Beteljesült kívánság: hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat, leljem szent fényedben boldogságomat. A költő is átélte a találkozás végtelen boldogságát… "Megtapasztaltalak, Istenem, örökké a közeledben kívánok maradni. " "Amikor imádkozunk, visszatalálunk a bizalomba. " Kaphatunk-e ennél fontosabb mondatot 2020 adventjének kezdetén? A kilencvenkilenc éve született Pilinszky János adja. Segítse az ima csöndjébe való belépést idei várakozásunkban is az ő imája: "Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít.
Az ünnephez ma már szervesen kapcsolódik az adventi naptár, melynek eredeti jelentősége az volt, hogy elvezesse a felnőtteket és a gyermekeket a karácsonyhoz. (Az első nyomtatott adventi naptár 1908-ban készült Münchenben. ) A naptár minden egyes ablaka mögött a karácsonyi ünnepkörre utaló gondolatokkal találkozhatunk. Ez a vallási tartalom napjainkban mindinkább elhalványul, az ipar és a kereskedelem egyszerű decemberi naptárnak tekinti, és minden egyes napját-lapját csokoládéval vagy marcipánnal édesíti meg. Pilinszky János: Hitünk titkairól "Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk". Gyermekkorunkban éltünk így. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket.
Pilinszky János: Ádvent: a várakozás megszentelése - YouTube
Az adventi időszak jelképe az adventi koszorú, amelyet többnyire fenyőgallyakból fonnak, és a ráhelyezett négy gyertya közül minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg. A szokás a 19. században jött divatba, de gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza. Az első, kocsikerék nagyságú adventi koszorún még 24 gyertya állt, és minden hétköznap egy fehéret, minden vasárnap egy pirosat gyújtottak meg. Három ibolya színű (lila) gyertya és egy rózsaszín gyertya – így néz ki az úgynevezett liturgikus adventi koszorú: a lila a bűnbánat színe, amivel a megtérést és vezeklést szeretnénk kifejezni. A negyedik vasárnap (rózsavasárnap) a rózsaszín gyertyát gyújtjuk meg – az istentiszteleten a rózsák is rózsaszínűek – ami az örömöt fejezi ki. A négy vasárnapi gyertya a világosságot jelképezi, amely Jézus születése révén szétárad a Földön, egyben a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt fejezi ki. Az adventi koszorúkat a templomokban áldják meg advent első vasárnapján vagy az előző szombat esti szentmisén.
Az ünnephez ma már szervesen kapcsolódik az adventi naptár, melynek eredeti jelentősége az volt, hogy elvezesse a felnőtteket és a gyermekeket a karácsonyhoz. (Az első nyomtatott adventi naptár 1908-ban készült Münchenben. ) A naptár minden egyes ablaka mögött a karácsonyi ünnepkörre utaló gondolatokkal találkozhatunk. Ez a vallási tartalom napjainkban mindinkább elhalványul, az ipar és a kereskedelem egyszerű decemberi naptárnak tekinti, és minden egyes napját-lapját csokoládéval vagy marcipánnal édesíti meg.