1875-ben ezen a napon halt meg Izsó Miklós (1831–1875), a magyar szobrászat egyik legnagyobb mestere. Rövid életpálya adatott neki, e néhány alkotó év alatt készült számos remek portrészobra, illetve olyan alkotásai, mint a debreceni Csokonai-szobor vagy a "Búsuló juhász" mégis 19. századi szobrászatunk egyedülálló remekművei. "Búsuló juhász"-nak ismerjük, pedig Izsó csak egyszerűen "Magyar pásztor"-nak tartotta. De akkor miért "búsul"? Izsó Miklós: Búsuló juhász, 1862, fehér márvány, 95 cm, Magyar Nemzeti Galéria Izsó Miklós a Borsod megyei Disznóshorváton (ma Izsófalvának hívják) született. Tanulmányait Sárospatakon végezte, de 1848 nyarán beállt a honvédseregbe. Tizennyolc csatában vett részt, egészen a világosi fegyverletételig szolgált, s 1875-ös gyászjelentésében mint honvédhadnagyról emlékeznek meg róla. Világos után, hatheti bujdosást követően hazamenekült szülőfalujába, ahol szüleit éjjeli imádság közben találta: halottnak hitt fiukért imádkoztak – aki épp akkor tért haza. Hamarosan gróf Pallavicinál kapott erdészsegédi állást, ám a gróf kérdőre vonta őt honvédmúltja miatt.
137. 283 bejegyzés | legalább három betű kell a kereséshez | írd be a keresendő kifejezést Keresés: Búsuló juhász című szobor alkotója ‹‹ Vissza 1 találat [ 1] Búsul ó juh á sz c ímű z obor alk otója Elfogadás állapota: Beküldte: morl › Izsó Miklós Copyright © Rejtvé, 2008 - 2021. | Impresszum | ÁSZF
Ám amikor a szobrot 1862 júniusában Pesten kiállította, többletköltségeire való hivatkozással a művet mégsem adta át a megrendelőnek. A vitának pereskedés lett a vége, miközben a hatóság lefoglalta a szobrot, amelyet végül az 1864. január 26-án született ítéletben a megrendelő jogos tulajdonának ismertek el. A bonyolult perben Gschwindt azt is kifogásolta, hogy a mű nem carrarai márványból van, Izsó pedig egyszerűen letagadta, hogy ő carrarai márványszobrot ígért volna. A sajtó természetesen egyből a gazdag gyáros támadásába fogott, hogy az így akarja kihasználni a szegény művészt. Gschwindt minderre válaszul nagyvonalú gesztust tett, a szobrot ugyanis még abban az évben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Ez viszont Izsót is némi elégtétellel töltötte el, mert ezt a művét különösen jelentős alkotásának tartotta. Érdekes, hogy miközben Izsó egy egyszerű, de nagyon karakteres magyar pásztort kívánt megformálni, a magyar sajtóban már 1863-ban "Búsuló juhász"-ként emlegették a művet. Ez a juhász bizonyosan nem búsul.
), kb. 150 db Levélnehezék ( 2db), több rétegű, karcolásokkal, jelzés nélkül, m:6 és 7 cm cca 1980-1990 5 db Retro műanyag reklámszatyor hibátlan állapotban, Shell, Vianova, Malév, Skála, Rifle
Ha a csatatéren mint ellenségek találkoztak volna szembe, vajon Izsó mit tett volna? "Megadásra szólítottam volna a gróf urat". S ha nem adom meg magam? – kérdezte a gróf. "Lelövöm a gróf urat, mondá Izsó, s tetszett a grófnak az őszinte nyilatkozat" – emlékezett fivére életére Izsó József 1874-ben. Izsót ezután katonai szolgálatra sorozták be, de már az első nap megszökött, s ismét hosszú ideig tartó bujdosásra kényszerült. Szobrászati tanulmányait végül Ferenczy Istvánnál kezdte meg Rimaszombatban, majd Bécsben és Münchenben tanult. Müncheni tanulmányait bécsi magyar barátai, az ott tanuló Krajcáros Egyesület hetven tagja finanszírozta 5-5 krajcáronként félretett pénzükből. Izsó 1861 nyarán, még Magyarországon fogott hozzá egy pásztort ábrázoló szoborhoz. A modellt Pesten kiállította, majd ősszel visszautazott Münchenbe. Itt kapta meg a gazdag pesti gyáros, Gschwindt Mihály levelét, a márványban kidolgozandó pásztorszobor megrendelését. A carrarai márványszoborra szóló, 400 forintos megrendelést Izsó elfogadta.