Lakner Zoltán Élettársa

Sunday, 02-Jun-24 00:33:58 UTC

A kutatói pályaív kimagasló állomásaként Dr. Lakner Zoltán Karunk egyetemi tanára 2018. december 5-én a Magyar Tudományos Akadémián átvehette az MTA doktora cím elnyerését igazoló oklevelét. Ruttkai Éva | Magyar életrajzi lexikon | Reference Library. A Professzor úr MTA doktori értekezésében korszerű vizsgálati módszerekkel igazolta – két mérete és kereskedelmi jelentősége miatt kiemelkedő ország, Kazahsztán és Nigéria példáján –, hogy a klímaváltozás, a népességnövekedés és az étrend megváltozásának együttes hatására jelentős mértékben átalakulnak a világgazdaság keresleti és kínálati viszonyai. Az Európai Unió fűszerkereskedelmének példáján bizonyította, hogy a tagállamok közötti kereskedelmi kapcsolatok intenzitása miatt a gombatoxinnal szennyezett termékek már kisszámú (1–3) kereskedelmi ügylet (vétel és eladás) során is eljuthatnak az Unió egymástól földrajzilag távol lévő pontjaiba. A magyarországi szarvasmarha-szállítások vizsgálata alapján javaslatot dolgozott ki az élelmiszerlánc-felügyeleti ellenőrzés rendszerének hatékonyabbá tételére.

Ruttkai Éva | Magyar Életrajzi Lexikon | Reference Library

Ruttkai Éva (Bp., 1927. dec. 31. – Bp., 1986. szept. 27. ): színésznő, Jászai-díjas (1955, 1959), Kossuth-díjas (1960), érdemes művész (1966), kiváló művész (1971), Ruttkay Ottó testvére, Gábor Miklós színész felesége, majd Latinovits Zoltán élettársa. Pályáját ötéves korában, gyermekszínészként a Lakner-féle Gyermekszínházban kezdte. Gyakorlatot a színpadon szerzett, színészmesterséget Makay Margittól tanult. 1945-ben Jób Dániel szerződtette a Vígszínházba. Első szerepe beugrás volt Tolnay Klári helyett Molnár Ferenc A hattyú c. vígjátékának Alexandra szerepébe. 1948-tól 1951-ig a Nemzeti Színházban játszott, majd visszatért a Vígszínházhoz (akkor Magy. Néphadsereg Színháza), amelynek haláláig tagja volt. Négy évtizedet átívelő pályája során egyike volt a legszínesebb, legsokoldalúbb színésznőknek. Klasszikus és modern, hazai és külföldi tragédiákban és vígjátékokban egyaránt kiválót nyújtott. Gyakran mondott verseket a rádióban és pódiumon, és egyéni bájjal adott elő sanzonokat, melyeket nagylemezei örökítettek meg az utókor számára (Kalapok; Hogy volt?

4 (magyar dráma, 85 perc, 1958) Micsoda éjszaka! (magyar vígjáték, 81 perc, 1958) 1957 Éjfélkor 7. 7 (magyar filmdráma, 91 perc, 1957) 1956 Ünnepi vacsora (magyar filmdráma, 78 perc, 1956) Keserű igazság (magyar filmdráma, 90 perc, 1956) 1955 1954 Liliomfi 9. 2 (magyar vígjáték, 109 perc, 1954) Én és a nagyapám (magyar kalandfilm, 88 perc, 1954) 1951 A selejt bosszúja (magyar rövidfilm, 19 perc, 1951) 1950 1949 Lúdas Matyi (magyar játékfilm, 100 perc, 1949) 1948 Beszterce ostroma 8. 8 (magyar játékfilm, 89 perc, 1948) Tangó (magyar színházi felvétel, 120 perc) Hárman a padon (magyar színházi felvétel, 95 perc) "Kedves közönség" 4. 0 (magyar portréfilm, 50 perc)