Közös az iskolánk. Mosolygunk egymásra. Mosolygunk a világra. Mosolygunk az épületre. Mosolygunk a tanárnőre. Búcsút intünk a perceknek. Búcsút intünk a helyeknek. Búcsút intünk életünk. Legszebb négy évének! Itt van hát ez a nap is, Nem vártuk eljött mégis. Könnyeink hullanak emlékeink poraira, S lágy zenének szól dallama. Az életet élni kell, Ha hív hát menni kell. Visszatáncolni nem lehet, Hát arra menj amerre a szíved vezet. Bár lelked vérzik, Te mégis mosolyogva lépdelsz végig, Ajkad még valamit rebeg, S ábrándosan kémleled az eget. Nem mondasz semmit, Hisz úgyis tudja mindenki. Láss vissza a múltba, És álmodd az egészet újra! Elballag egy csomó diák, itt hagyják az iskolát. Kézfogás, egy paskolás A régi barát vállára, Még egyszer, utoljára. Bánat és a szomorúság, E két érzés most egyre megy, Mint a váltólázas kórság, Olyan e kedélyegyveleg. Ő elmegy Te elmész Én elmegyek Búcsúzással kapcsolatos idézetek Horváth Piroska. Kisfalumnak szeretettel. Itt van otthonom, itt hajtom álomra fejem, Itt tanultam szólni édesanyanyelvemen.
Búcsúzunk egy dallal tőled, Ki napjainkat óvtad, védted. Fogtad kezünket, ha kellett, Vállunkról levetted a terhet. Nem csak tanár vagy, hanem barát, Ki megérti a diák baját. Ma még együtt vagyunk, Ma még itt vagy velünk, De holnaptól már távol leszünk. Múlnak a napok, múlnak a percek, De kik távol vannak sem felednek. A homokórában peregnek a percek, A diák kezek messziről integetnek. Az emléked itt marad nekünk, Hisz ha kellett mindig küzdöttél velünk. Hibáinak javítottad, Nézeteink mindig óvtad. E dalban köszönünk meg mindent, A homokszemek őrzik emlékeinket. Mikor június én delet üt az óra, Az iskola kapui kinyílnak a harangszóra. Nem tudni merre visz minket az élet útja, Összefut-e még, vagy belevisz egy kútba? Úgy lesz, ahogy lennie kell, De te mindig a legjobb barátom leszel! Négy év! Négy év az életünk. Négy év az álmaink. Négy év barátság. Négy év kitartás. Most már elválunk. Most már elindulunk. Most már sírunk. Most már nevetünk. Közös a múltunk. Közös a vágyunk. Közös az osztály.
Keresni mindig a jót, a szépet, S meg nem találni, - ez az élet. Szonett ballagóknak Néktek ragyog ma, tiétek az ünnep, a szó, a könny, a mosoly s a virág. Körétek gyűlik szinte a világ, s mi néktek adjuk búcsúzó szivünket. Az életet, mely jutalmaz és büntet, s melyben az ember örökké diák, most jelképezi zöld májusi ág, s halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet. Szép lassúsággal, búsan szól az ének, föl-fölrepülne, leszáll, tétováz, a sok kopott pad integet felétek, tán könny is csordul, nem tudni okát. Elsápadva a messzeségbe néztek, s a szívetekben fölzeng, hogy: tovább! Donászi Magda: Búcsú Búcsúzzunk jókedvvel! Búcsúzzunk vidáman! Egyszer találkozunk Majd az iskolában. Addig arra kérem Az új nagycsoportot: Mackóra, babára Viseljenek gondot. Vízipálmánk szomjas, Nagyon sokat iszik. A kaktusz keveset, Kövirózsánk kicsit. Vigyázzatok könyvre, Kisszékre, kiságyra! Kedves új nagycsoport! A viszontlátásra! Osztályfőnökömnek Távolodnak, messze kerülnek az évek, A diák szemek a távolba visszanéznek.
Hiszem és Vallom, hogy ezt a nemes faladatot, amely egyben szolgálat, csak megfelelő lelkülettel, empátiával, és legfőképp szeretettel lehet végezni! MOLNÁR ENDRE Tisztelt Gyászoló Családtagok! Molnár Endre vagyok. 1973-ban születtem. A középiskola elvégzése után Veszprémbe, Lelkészképző főiskolát végeztem, amit 2000-ben fejeztem be. Azóta végzek búcsúztatást (felszentelt papként), mint egyházi, mint polgári vonalon. Célom volt mindig az emberek személyes megismerése, a személyes kapcsolatfelvétel, mert egy búcsúztatás is akkor lehet csak teljes, ha bele tudom magam élni a hozzátartozók érzelmeibe, a gyászukba. Nálam a legfontosabb az, hogy az elhunyttól úgy tudjak elbúcsúzni, mintha az én hozzátartozóm lett volna. Nem akarok elbeszélni a gyászolók feje felett, üres szólamokat mondani, ami nem a gyászolókhoz szól. Egy búcsúztatás legyen személyes, szép, és szóljon a gyászolókhoz, legyen üzenete az itt maradottakhoz. Ez a cél vezérel, amikor egy búcsúztatási szöveget összeállítok. Keressen bizalommal!
Kanyargós kis utcákon új és régi házak. Ballagási versek Nézz vissza most egy percre, nézz az útra. Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka, Nézz vissza aztán ismét csak előre, S indulj tovább az alkotó jövőbe. Mindig tudtam, hogy egy nap elveszítelek, de erre még nem állok készen. Ott lenne a helyed az egyetemi diplomaosztómon, veled kellene vitatkoznom, hogy milyen virágok legyenek az esküvőmön.