- szólalt meg a fejében van Amersfoort néni hangja. - Azzal, hogy megtanulsz nem félni. Thomas normális kisgyerek, aki szívesen játszik a többiekkel, szeret iskolába járni, érdekli a világ és szüleivel is tisztelet tudóan viselkedik. Nővére Margot már 16 éves, akadékoskodó, kíváncsiskodó, és engem rendkívül idegesített a regény elején. Thomas anyukája dolgos, szelíd nő és védelmező. A családfő ideges, de vakbuzgó istenhívő. A gyerekek templomba járnak, mindennap fel kell olvasniuk a Bibliából vacsora után, és természetesen van asztali áldás is. Ebben a vallásosságban éli mindennapját a tizenéves Thomas, aki elhatározza, hogy ír egy könyvet, egyfajta naplószerűséget, amibe mindent szépen lejegyez, a füzetnek a Minden dolgok könyve nevet adja. Innen kapta a címét is a regény. Felment a szobájába és elővette a füzetet, amelybe a könyvét írta. A könyv címe az volt, hogy Minden dolgok könyve. Thomas elővette a tollát, és írni kezdett. "Olyan hatalmas jégeső volt, hogy leverte a leveleket a fákról.
Gondolatainak dokumentálásával legalább nevén nevezi a dolgokat, és később is pontosan tudja majd, mi történt vele. A Minden dolgok könyve pontosan beleillik a Kolibri Kiadó Magasfeszültség sorozatának tematikájába, hiszen regényében Guus Kuijer [ejtsd: kgűsz káüjer] elhallgatott, nem szívesen látott dolgokról mesél, egy kilencéves kisfiú nézőpontjából. Ettől a történettől tiszteletlenné válik az ember – írja a regény előszavában. Egy elvakultan igazságtalan, szeretteit pofonokkal terelgető apa valóban olyan reakciókat válthat ki a környezetéből, amire se gyerek, se felnőtt nem lehet büszke. "De a boldogtalan gyermekeknek is joguk van elmondani, ami szívüket nyomja. " Mégpedig úgy, ahogyan a fájdalom kiszakad belőlük. A naplóírás intim rituáléja során megismerkedünk a kibékíthetetlen ellentétek szerint működő világgal. Thomas szemével olyan dolgokat is láthatunk, amiket más nem tapasztalhat meg. A fiú csak fokozatosan ismeri fel a körülötte zajló dolgok valódi természetét. Hogy miért nem szabad félni azoktól, akiket mások boszorkánynak bélyegeznek, hogy miért esnek békák az égből, vagy hogy miért az a legcsodálatosabb muzsika a világon, amikor valaki úgy lépked, mintha az egyik lábán új, a másikon régi cipőt viselne.
Mexikói kardfarkú halak voltak. Azért tudta ilyen biztosan, mert otthon, az akváriumában neki is voltak mexikói kardfarkúi. Jópofa kis halak, viccesen táncolnak a vízben, amikor szerelmesek. A Leánylíceum közelében látta őket, ahová Margot is járt. Hason feküdt a fűben a Reijnier Vinkeles-rakparton, és látta, ahogy elúsznak előtte. Tízesével-tizenötösével. Hazafelé menet arra gondolt, vajon hisznek-e majd neki, ha elmeséli. Összefutott Elizával, aki már tizenhat éves volt. Egy osztályba járt Margottal, és a közelükben lakott. Bőrből készült műlába volt, ami úgy nyikorgott, mint egy vadonatúj cipő. Kiadás éve: 2014 Oldalak száma: 128 oldal Kötésmód: füles, kartonált ISBN: 9786155450112 EAN: 9786155450112 Oldal frissítés: 2020. jún. 23.
Amersfoort néni ezzel szemben regényeket, verseket ajánl Thomas figyelmébe, vagyis megint csak megjelenik a pluralitás és az ezzel szorosan összekapcsolódó világérzékelés és annak fejleszthető érzékenysége. Szembetűnő, ahogy az apa a Bibliára támaszkodva a boldogtalanságba hajszolja magát, míg végképp elidegenedik a családjától, addig Thomas és a nők az irodalom és zene által bensőséges, euforikus közösséget teremtenek egymással. Thomas boldogságkeresésében nagy szerepet játszik a gondolkodás is, amihez alapvetően nyugalom, a higgadtság és a nyitottság kapcsolódik. Már-már idilli kép, mikor Thomas az ablakon kibámul, hogy gondolkozzon, illetve, ahogy az ablak közelsége egyből gondolkodásra készteti. Míg Thomas kifelé tekint, egyenrangúnak tekint másokat, így ő maga is fokozatosan integrálódik az egyenlőségbe, az emberek közösségébe. Nem így az apánál, aki minderre képtelen; aki tekintetét a Bibliába fúrja és a szobájában térdel egyedül, csukott szemmel vagy égbe meredő tekintettel szolgaként esedezik Istenhez.
Guus Kuijer regénye ugyanis tele van olyan tanítani valóan szép gondolatokkal, amikről elhiszem, hogy megváltoztatják az életet. És nem csak az erőszakról: gyönyörű, ahogy a vallás és a hit valódi természetéről mesél, ahogy az ismerősök-barátok szerepét hangsúlyozza, ahogy az apa alakjával bánik. Talán itt-ott picit naiv, de talán ez kellett ahhoz, hogy a könyv vége után is tudjunk még lélegezni. Nagyon félek, hogy pont azokhoz nem jut el, akikhez kellene.