1924-ben egyedüli magyarként őt hívták meg a bécsi Nemzetközi Kiállításra. Nemzetközi sikerei révén művei Európa számos múzeumába eljutottak. Munkásmozgalmi kötődése egész pályáján érződött, más iparművészeti ágakkal, kerámiával, üvegfestéssel, hímzéssel is kísérletezett. Kései alkotásain szakított a teljes felület kitöltésével, szűkebb képteret, semleges hátteret alkalmazott, és dekoratív elrendezéssel hangsúlyozta kárpitjai műfaji tisztaságát. 1926-tól volt a KUT tagja és kiállítója. 1932-ben, a Nagybányán és Brassóban töltött idő után Budapestre költözött. "Ferenczy Noémi egyetemes történelmi jelentősége éppen az, hogy a történelem mai sorsfordulóján rátalált a gobelin személytelen művészetére" – jellemzi Farkas Zoltán, s valóban, Felvonulás című műve reliefhatásra épül, azonos jellegű figurái szabályos rendben sorakoznak egymás mellett és fölött. Stílusa Bernáth Aurélhoz és Szőnyi Istvánhoz áll közel. 1932-ben Budapesten telepedett le. 1945-től tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán.
Kárpitjain ezzel összhangban forr szerves egységgé az ember és az általa végzett tevékenység, miközben hangsúlyosan érvényesül a kompozíciók síkszerűsége a kifejezőeszközök archaikus egyszerűsége és néhány szín végtelen árnyalata révén. A Teremtés – Ferenczy Noémi művészete című kiállítás a szentendrei Ferenczy Múzeumban tekinthető meg 2020. február 21. – május 10. között.
A Ferenczy művészdinasztia tagja, a Kossuth-díjas Ferenczy Noémi (1890–1957) a huszadik századi kárpitművészet megújítójaként, korszakalkotó és stílusteremtő művészként hagyta ránk örökségét. Munkássága nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is kimagasló, számos műalkotását külföldi gyűjtemények őrzik. Tanított az Iparművészeti Főiskolán, de közvetlen tanítványain kívül későbbi generációk is mesterükként tekintenek rá, és évente a róla elnevezett díjjal jutalmazzák a legkiemelkedőbb iparművészeket. 2020. 02. 21 – 05. 10. Helyszín: Ferenczy Múzeum Kurátor: BODONYI Emőke Megnyitó: 2020. február 20. 18 óra web: Édesapja a nagybányai művésztelep vezető egyénisége, Ferenczy Károly, édesanyja a festőművészként induló, széles műveltségű, több nyelvet beszélő Fialka Olga. Öt évvel idősebb bátyjához, a festőművész Ferenczy Valérhoz és a kimagasló tehetségű szobrászművész ikertestvéréhez, Ferenczy Bénihez képest később kezdett érdeklődni a művészet iránt. 23 éves korában azonban már a Teremtés című korai főművén dolgozott.
KIÁLLÍTÁS Ferenczy Múzeumi Centrum 2020-02-19 07:00 A magyar kárpitművészet megújítójaként ismert Ferenczy Noémi művészete előtt tiszteleg a Ferenczy Múzeumi Centrum 2020. február 21-én nyíló nagyszabású életmű-kiállítása. A Szentendréhez több szálon is kötődő művészcsalád tagjainak nem először rendeznek kiállítást a Ferenczy Múzeumban – a most nyíló tárlat egy olyan sorozat része, amelynek korábbi alkalmain Ferenczy Károly és Ferenczy Béni életművével ismerkedhettek meg a látogatók. A tárlat különlegessége, hogy több mint negyven éve – az 1978-as Magyar Nemzeti Galériában rendezett bemutató óta – most először szentelnek önálló kiállítást a nemzetközi szinten is méltán elismert kárpitművész kivételes œuvre-jének. A kiállítás a különleges szépségű szőtt falikárpitok bemutatása mellett az ezekkel megegyező méretű kartonokon és színvázlatokon keresztül enged betekintést Ferenczy Noémi teljes életművébe és a rá jellemző különleges alkotói folyamatba. A most kiállított mintegy nyolcvan alkotás egy részét a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményének kiemelkedő és ritkán látható darabjai adják, de ezt kiegészítve számos magán- és közgyűjteményből is érkeztek művek Szentendrére.
Legtöbbször nagyszámú vázlatot, kartont festett és rajzolt, majd az első csomótól az utolsóig maga készítette kárpitjait, önmaga számára is az alkotómunka végsőkig tartó belső feszültségét teremtve meg. A középkori mesterek munkamódjához hasonlóan az első pillanattól a befejezésig egy kézben tartotta a művet, ami teljes autonómiára, a mondanivaló, a művészi szándék maradéktalan megvalósítására adott lehetőséget. Menekülés Egyiptomba Munkássága és művei következtében lett a huszadik század gobelinművészete önálló műfajjá, és emelkedhetett fel a grand art kategóriájába. Egész életműve egyenes vonalú, töretlen fejlődésről tanúskodik. Már első munkája, az említett Teremtés meghozta számára a nemzetközi elismerést. Monumentalitást, lírai érzékenységet, új hangot, színeket, formai megoldásokat, harmóniát vitt bele a műfajba, és ezt az általa teremtett gazdagságot és színvonalat mindvégig meg tudta tartani, kárpitjaiba bele tudta szőni. Egy- vagy többalakos kompozícióin a húszas évektől kezdődően az ember, az emberi munka áll a középpontban.
Ezek az izgalmas rózsaszínek és pirosak folytatódnak Ferenczy tájképein is. Virágzó növények, erdőkkel borított domboldalak tűnnel fel ezeken a művein. Majd' mindegyiken megjelenik az ember, aki nemcsak részese a kompozíciónak, hanem aktív gondozója is a természetnek. Az 1920-as évektől kezdve stilizált természeti környezetben, hatalmasra nőtt mályva- és csillagvirágok között az emberi aktivitás válik hangsúlyossá. Fákat ápoló, növényeket öntöző, kivágott rönköket elhordó alakokat látunk. A 30-as évektől kezdve azonban az emberi alak egyre kisebb lesz ezeken a munkákon, szinte belesimul környezetébe, a táj újra nagyobb szerephez jut. Szent István (részlet) Forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum Az utolsó terem Ferenczy II. világháború után született munkáit veszi sorra. Szól arról az egzisztenciális válságról, ami elérte az alkotót. Ikertestvérével, Ferenczy Bénivel megszakadt a kapcsolata, eszközei megsemmisültek és az újjászervezett Képzőművészeti Főiskolán sem őt kérték fel a gobelin tanszék vezetésére.