Barcza György: Diplomataemlékeim 1911-1945 II. (Európa Kiadó, 1994) - Magyarország volt vatikáni és londoni követének emlékirataiból Szerkesztő Fordító Kiadó: Európa Kiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1994 Kötés típusa: Ragasztott papírkötés Oldalszám: 430 oldal Sorozatcím: Extra Hungariam Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 20 cm x 11 cm ISBN: 963-07-5656-0 Értesítőt kérek a kiadóról Értesítőt kérek a sorozatról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg "Én és a társaim a szabad, független, alkotmányos és európai értelemben vett demokratikus Magyarország ügyét szolgáltuk. Semmifél idegen uralmat vagy elnyomást nem szolgáltunk, a németét éppoly kevéssé kívántuk szolgálni, mint bármely másét, így az oroszét sem. Magyarok voltunk, azok is akartunk maradni... " Tartalom II. kötet Budapest, 1941. május-1943. Könyv: Barcza György: Diplomataemlékeim 1911-1945 (EH) 1-2. - Hernádi Antikvárium - Online antikvárium. március Első benyomásaim otthon 9 Németország megtámadja a Szovjetet. A kassai szovjet támadás. Magyarország hadat üzen a Szovjetuniónak 22 Magyarország és az USA.
A Foreign Office vezetői – Lord Halifax, Eden, Cadogan és maga Winston Churchill is – bíztak benne, barátsággal és jóindulattal tekintettek rá mint olyanra, aki sohase hazudott nekik, de emellett őszintén lojális mind a magyar kormányhoz, mind az angolokhoz. Ez a bizalom a gyakorlatban is megmutatkozott Churchill részéről, hiszen amikor Magyarország a németek oldalán aktívan részt vett a Jugoszlávia elleni agresszióban, a korábban megkötött magyar–jugoszláv örök barátsági egyezmény dacára, részben Barcza közbenjárására csak a diplomáciai kapcsolatokat szakították meg az angolok Magyarországgal, és nem üzentek hadat. Barcza soha nem rejtette véka alá meggyőződését, hogy Anglia előbb-utóbb, ha rengeteg áldozat árán is, megnyeri a háborút. Így aztán Teleki – akihez személyes jó barátság is fűzte – halála után végképp szembekerült a magyar külpolitika irányvonalával. A magyar–angol diplomáciai kapcsolatok megszakadása után Budapestre visszatérve, 1941. augusztus 31-én saját kérelmére nyugállományba vonult.
1943-ban Kállay Miklós meghatalmazásával – és Bethlen, Kánya, Baranyai Lipót, Keresztes-Fischer Ferenc támogatásával és egyetértésével – Svájcba utazott, ahol főleg Anglia és az Amerikai Egyesült Államok felé próbálta képviselni a magyar függetlenség helyreállításának és az ország háborúból való kivezetésének az ügyét. Ezt 1944 áprilisától – az ország német megszállása után – a részben általa megalakított Követi Bizottság keretein belül tette. Ő lett a harminchét tagú bizottság tényleges vezetője. Amikor látta, hogy Magyarország jövőjét – minden igyekezete ellenére és önhibáján kívül – nem tudja pozitívan befolyásolni, 1945 novemberében feloszlatta a szervezetet. Amikor az új magyar kormányt elismerte Anglia és az USA is, viszont az nem tartott igényt Barcza szolgálatára és tapasztalataira sem, diplomáciai pályafutása végleg lezárult. Emigrációja [ szerkesztés] Életének utolsó szakaszát emigrációban töltötte. A háború után 1951-ig maradt Svájcban. Ezekben az években írta meg emlékiratait, majd 1947-ben a Máltai lovagrend követe lett.