A könyv egyik bekezdése így szól: "Wuhan-400-nak hívják a cuccot, mert azt a Wuhan városán kívüli RDNA laboratóriumaikban fejlesztették ki, és ez volt a kutatás során létrehozott ember által létrehozott mikroorganizmusok 400. életképes törzse. központ". Egy másik állítás, amely a haj végére áll, egy állítólag a könyvből származó oldal, amely előrejelzi a "súlyos tüdőgyulladásos betegséget", amely megemlíti a 2020-os évet. A regény története egy Danny Evans fiú körül fordul körül, aki Nevada-ban halt meg, miközben cserkész csapata buszja lecsúszik egy hegyről, és megöl mindenkit a fedélzeten. Körülbelül egy év elteltével anyja, "Christina Evan", aki most már találkozott ügyvéd Elliott Strykerrel, elkezdi azt hinni, hogy látta Danny-t. Olyan üzenetek jelennek meg, amelyek szerint a fia valahol élhet. A sötétség sème la panique. Meggyőződik arról, hogy amiben úgy gondolja, hogy igaz, a meggyőződése az idő múlásával egyre erősebbé válik, és gyermeke testét ki akarja szabadítani a sírból, hogy pihentesse tévképzéseit és félelmeit.
A gondos karakterrajz és a megfontolt történetépítés pedig tesz róla, hogy ne tudjuk könnyen lerázni magunkról a látottak hatását. Minden célba találta lövésnek, nyílvesszőnek, minden szövetet roncsoló vágásnak érezhető, kellemetlen súlya van. Zahler kannibáljai némák, és groteszk, állatszerű hangjelekkel kommunikálnak, a semmiből bukkannak elő, kíméletlenül és visszataszítóan – emberek, mégis borzalmas, horrorisztikus szörnyetegekként fogjuk fel őket, mert nincs bennük semmi emberi. Walker, a texasi kopó / Egy Ranger szeme. A Bone Tomahawk nak megvannak a maga hiányosságai (az operatőri munka szolgál hatásos, erőteljes képekkel, összességében mégis átlagos, a finálé az említettek ellenére is kicsit kevés a hosszú felvezetés után), és könnyen megeshet, hogy a klasszikus westernek kedvelőit a durva erőszakkal, a horrorrajongókat meg a lassú tempóval veszíti el. De jó horrorwestern ritkán készül, ez pedig mindenképpen az. Meg kell becsülni.