De a patak csak ennyit mondott: – Nem mosom én, eleget mostam már! "Az ökör csak megsegít" – gondolta a kisnyúl. – Kérlek ökör komám, idd ki a patakot, a patak nem akarja kimosni a követ, a kő neme akarja kicsorbítani a fejsze élét, a fejsze nem akarja ledönteni a fát, a fa nem akarja visszaadni kis csengettyűmet. Az ökör bődült egyet: – Nem iszom én, eleget ittam már! "Majd a mészáros! " – reménykedett a kisnyúl. – Kérek, mészáros, vágd le az ökröt, az ökör nem akarja kiinni a patak vizét, a patak nem akarja kimosni a követ, a kő nem akarja kicsorbítani a fejsze élét, a fejsze nem akarja ledönteni a fát, a fa nem akarja visszaadni a kis csengettyűmet. – Nem vágom én, eleget vágtam már! Gárdonyi Géza: A kis csacsi meg a nagy nyuszi - Mese - Mese - Fájlkatalógus/mondókák - aprótappancs. Erre úgy megharagudott a kisnyúl, hogy meg sem állott a bolháig. – Édes-kedves bolha komám, csípd meg a mészárost, a mészáros nem akarja levágni az ökröt, az ökör nem akarja kiinni a patakot, a patak nem akarja kimosni a követ, a kő nem akarja kicsorbítani a fejsze élét, a fejsze nem akarja ledönteni a fát, a fa nem akarja visszaadni kis csengettyűmet.
– Dehogy vágom, dehogy vágom, kicsorbulok én attól! Elment a nyúl a köszörűkőhöz, s kérlelte: – Köszörűkő, köszörüld meg a baltát! Balta nem vágja ki a fát, a fa nem adja vissza a harangocskámat. – Nem köszörülöm, biz én! – Na, megállj, te köszörűkő, elmegyek a vízhez! – Víz, hajtsad, kérlek a követ, nem élezi a baltát, balta nem vágja a fát, a fa nem adja a harangocskámat! – Nem hajtom én, nem bizony! – Megállj, elmegyek a bikához! – Bika, kérlek, idd ki a vizet, víz nem hajtja a követ, kő nem élezi a baltát, balta nem vágja ki a fát, fa nem adja a harangocskámat! – Nem iszom, ki, nem biz én! – Megállj, bika, elmegyek a puskáshoz! – Puskás bácsi, kérve kérlek, lődd le nekem a bikát, bika nem issza a vizet, víz nem hajtja a követ, kő nem élezi a baltát, balta nem vágja ki a fát, fa nem adja a harangocskámat! A kis nyúl mese gratis. – Nem lövöm le, nem biz én! – Ejnye, puskás hiába kérlek, elmegyek hát, az egérhez! – Egér, rágd a puskás fenekét, nem lövi le a bikát, bika nem issza a vizet, víz nem hajtja meg a követ, kő nem élezi a baltát, balta nem vágja ki a fát, fa nem adja a harangocskámat!
A nagy futás után szokott találkozóhelyükön, odvas tölgyfa alatt, találkozott ismét a három nyúl. Azt mondta Makk a társainak: – Mindhárman túljártunk a róka eszén, mert annak a fejében van az esze, és a feje nem ért el minket. Menjünk vissza a dombhoz, és osszuk el a kék káposztát igazságosan, egyenlően. Vissza is mentek, de egy káposztafej igazságos elosztásához nem elég az igazság, hanem kell hozzá a káposzta is. Hová lett? A dombon nem volt, de Makkmakk így szólt: – A káposzta kerek volt, a kerek dolgok könnyen elgurulnak. Nézzünk szét a domb alján! A domb alján karóhoz kötött kecske álldogált. Szép szakálla volt, és tiszteletet követelő két szarva. Makkmakkmakk megkérdezte: – Tisztelt Kecske Uraság, nem látott Ön egy kis kék káposztafejet gurulni? – Láttam! – válaszolta a kecske elégedetten. – Megijedt a rókától, hogy az megeszi, pedig a róka nem tesz ilyet, a bundásban benne a káposztás becsületesség. Ám a kék káposzta nagyon félt a rókától, elbújtattam! – Hová? A kis nyúl mese magyarul. – kérdezte egyszerre a három nyuszi.