Szinte mindent így, a felszínen humorral, a mélyben sok érzelemmel fejez ki az előadás, amire a legjobb példát Jordán Adél nagymamájának jelenetei hozzák: önmagában – persze a világháborúson kívül – mind nagyon vicces, de belegondolva mégsem jelent mást egyik sem, csak azt, milyen mély érzelmek fűzhették össze őt az unokájával. Jordán Adél többször elmondta, örül, hogy csak most, utolsóként készült el a róla szóló előadás, mert mostanra jutott lelkileg olyan állapotba, ami már nagyjából rendben van, most áll rá igazán készen. Épp ezért jó lezárása a sorozatnak az ő előadása, mert tulajdonképpen azt üzeni, hogy ha elég komolyan dolgozunk rajta, akkor el lehet jutni oda, ahol már nagyjából rendben vannak a dolgok. Még a "mindketten lányok vagytok, és ez nem stimmel" jelenetnek is az a vége, hogy az anya azt mondja: ha tényleg igaz, hogy ez a nő szereti, óvja és a párjaként boldoggá teszi a lányát, akkor az igazából épp elég is. Csak ennyi kell: valahogy megkeresni a saját boldogságunkat.
Mert végső soron ez ennek az előadásnak a tétje: felmérni, mi kell ahhoz, hogy az ember túljusson a nehézségeken, a soha véget nem érő spirálszerű rossz életpályaszakaszokon. Elsősorban az, hogy őszintén szembenézzünk magunkban mindennel. Épp ezért nem tűnik egy pillanatig sem kérdésesnek ebben az előadásban az sem, beszéljenek-e arról, ami a mai magyar közhangulatban éppenséggel nagyon is hiszterizált téma. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy miután a jelenlegi párkapcsolatáról eddig nyilvánosan még nem beszélő Jordán Adél azt mondta egy interjúban a melegellenes uszítás kapcsán, hogy ő ebbe "bele fog állni", a kormány homofób propagandájának legharsányabb hangja, az Origo már előre kijelentette: a színésznő "nevetséges LMBTQ-propaganda bejelentésre készül". De itt hisztéria nincs, csak teljesen természetesnek vett őszinteség: az előadásbeli Jordán Adél az útkeresése során eljut a mai, már nyugodtnak és végre önazonosnak tűnő élethelyzetéig. Ekkor egy jelenetben a Székely Krisztát, a Katona József Színház rendezőjét játszó színész odaáll a Lázár Katit játszó színész elé, hogy elmondja neki: amióta egymásra találtak Adéllal, ők ketten őszintén szeretik egymást, hiába felel erre úgy az előadásbeli Lázár Kati, hogy de Adél lány, és te is lány vagy, és ebben semmi nem stimmel!