Goldoni csúcsra járatja a komédia gépezetét: pletykák, nagy viták és kupán veresek, félreértések, becsapások, vérbő helyzet- és jellemkomikum, csattanós felismerés a legváratlanabb pillanatban, szerelmi csatározások – hogy a néző csak kapkodja a fejét. A történet szerint egy Velence melletti kis halászfalu terecskéjén csipkeverő lányok-asszonyok ugranak egymásnak – de a szó szoros értelmében! –, mire nemsokára a férfiak is bekapcsolódnak a veszekedésbe. Családok közti vitáról van szó, amelyhez itt elég egyetlen szikra, és rögvest fellángol a mindent és mindenkit elsöprő csetepaté. Szitkok – no meg egyéb dolgok – repkednek egymás felé, mire a kibogozhatatlannak tűnő jogi és szerelmi perpatvar behálózza egész Chioggiát. Vajon sikerül-e elcsitítani a kedélyeket, és egymáshoz édesgetni a szerelmeseket? Súlyos, emberi sorsokról döntő kérdések ezek, mégis természetes könnyedséggel simulnak bele a halászfalu mindennapjaiba. Chioggiai csetepaté – pestimagyarszinhaz.hu. És ez is a szerző erénye: harsány komédiáiból bölcs nagyvonalúság és báj sugárzik, mégpedig egyszerűen azért, mert Goldoni nemcsak ismeri és érti, hanem – ami a legfontosabb!
Azért valamit a darabról is Carlo Goldoni, a komédia nagymestere az egyik legtöbbet játszott színpadi szerző. Hogy miben rejlik töretlen sikere? Leginkább talán abban, hogy Goldoni tökéletesen ismeri az embert; a ravasz és nagyhangú, szenvedélyes és lusta, bölcs vagy éppen furfangra mindig kész embert. Chioggiai csetepaté. És tökéletesen ismeri a vígjátéki trükköket is, azokat a trükköket, amiket nagyrészt épp ő maga kísérletezett ki velencei boszorkánykonyhájában. Goldoni csúcsra járatja a komédia gépezetét: pletykák, nagy viták és kupán verések, félreértések, becsapások, vérbő helyzet- és jellemkomikum, csattanós felismerés a legváratlanabb pillanatban, szerelmi csatározások – és a néző csak kapkodja a fejét. Valami nagyon nagy baj van… A történet szerint egy Velence melletti kis halászfalu terecskéjén csipkeverő lányok, asszonyok ugranak egymásnak – de a szó szoros értelmében! –, mire nemsokára a férfiak is bekapcsolódnak a veszekedésbe. Családok közti vitáról van szó, amelyhez itt elég egyetlen szikra, és rögvest fellángol a mindent és mindenkit elsöprő csetepaté.
Szitkok? no meg egyéb dolgok? repkednek egymás felé, mire a kibogozhatatlannak tűnő jogi és szerelmi perpatvar behálózza egész Chioggiát. Vajon sikerül-e elcsitítani a kedélyeket, és egymáshoz édesgetni a szerelmeseket? Súlyos, emberi sorsokról döntő kérdések ezek, mégis természetes könnyedséggel simulnak bele a halászfalu mindennapjaiba. És ez is a szerző erénye: harsány komédiáiból bölcs nagyvonalúság és báj sugárzik, mégpedig egyszerűen azért, mert Goldoni nemcsak ismeri és érti, hanem? Chioggiai csetepaté magyar színház társulat. ami a legfontosabb!? feltétel nélkül szereti egyszerű és gyarló, de pont ezek miatt végtelenül emberi szereplőit. Ízelítő a darabból: Forrás: Magyar Színház
+1. mert a darabtemetés olyan ünnep, amitől mindenki úgy érzi a színházban, hogy most kellene még továbbjátszani a darabot. De mindet akkor kell abbahagyni, amikor a legjobb. Vagy nem. De mégis inkább igen. "Carlo Goldoni újító volt, megreformálta a komédiát, megalkotta a polgári vígjátékot. Goldoni: Chioggiai csetepaté | Darabtemetés a Pesti Magyar Színházban | Olvass bele. Színészeit arra biztatta, hogy dobják el a maszkokat és a rögzített formákat, szakított a hagyományokkal, például a commedia dell'artéra jellemző improvizációs szöveggel és az emberi természet bemutatására törekedett. Semmi sem érdekel jobban, mint az emberi szív – mondta, és ez az ami fontos nekem is. (…) Ő maga is élt ebben a kis Velence melletti halászfaluban, Chioggiában, ezért nagyon jól ismerte az ott élők mindennapjait, érzéseit. A kirekesztettség, féltékenység, vagy rosszindulat, az ármánykodás mindenhol megtalálható. Ennek ellenére – akárcsak Goldoni – én is hiszek abban, hogy az ember képes a változásra, nevelhető, és sok-sok bonyodalom után egyszer csak minden jóra fordul". (Kéri Kitty rendező és szereplő a darabról) Utószó: A darabtemetés általában vidéki színházakban volt szokás, ahol nagyjából az egész város, közösség látta már az előadást mire eljutottak az utolsóig, tehát soha nem lehetett azt gondolni, hogy valaki jegyet vesz azért, hogy aztán ne azt az előadást lássa, amit szeretne.
S ha megfogyunk, mi lesz velünk, hisz így se állunk valami jól. Mély őszinteséggel írjuk alá eme nyilatkozatot csipkeveréstől megfáradt kezeinkkel: Balsai Móni/Lucietta; Gáspár Kata/Checca; Juhász Róza/Libera; Soltész Bözse/Orsetta; Tóth Éva/Pasqua. Fotó: Kozma János