A görög feltaláló tehát öt ilyen fölösleges betűt magánhangzók jelölésére alkalmazott (a, e, i, o, u). Találmánya forradalmi jellege abban állt, hogy ezeket a magánhangzójeleket a mássalhangzójelekkel kombinálhatóknak tekintette: az új rendszerben egy mássalhangzó- és egy magánhangzójel alkotott egy-egy szótagot. Görög ábécé – Wikiszótár. (Ezért tekinthető a görög írás az emberi történelem első valódi hangjelölő betűírásának. ) A görög ábécé és helyi változatai A görög "anyaábécé" így 21 betűt tartalmazott. A 24 betűből álló klasszikus ábécéhez képest hiányzott belőle a ξ (kszí), a φ (phí), a χ (khí), a ψ (pszí) és az ω (ómega), megvolt benne viszont további két, a későbbiekben kiveszett betű: a digamma (ϝ; u / v) és a koppa (q; o és u előtti k). A H betű hangértéke eredetileg h volt; azokon a nyelvjárás i területeken azonban, ahol ez a hang kiveszett (az ión nyelvjárásban), már korán a hosszú é jelölésére használták. Ennek analógiájára idővel bevezették az ómegát a hosszú ó jelölésére; a kettős és hehezetes mássalhangzókra ( ksz, kh, psz, ph) pedig új jeleket találtak ki.
A szigmának van egy speciális formája, amikor a szó végén jelenik meg. Olyankor így írjuk: ς A szigma kiejtése a mi "S" betűnkkel megegyező. Τ, τ – vagyis Tau (ταῦ). A görög ABC 19. ( T, t) A Tau lényegében úgy néz ki, mint a mi "T" betűnk, ezért nem nehéz megtanulni. Kiejtése megegyezik a mi "T" betűnkkel. Υ, υ – vagyis Üpszilon. A görög ABC 20. ( Y, y) A kis upszilon úgy néz ki, mint a mi "u" betűnk, a nagy upszilon pedig megegyezik a mi "Y" betűnkkel. Kiejtése "Ü" mint a német ü betű. Φ, φ – vagyis Fí (φῖ). A görög ABC 21. ( ph) A kisbetűs fi-t könnyű összekeverni a kisbetűs psi-vel, ezért ez a betű egy picivel több figyelmet igényel. Pöli Rejtvényfejtői Segédlete. A kiejtése "f", de "h"-nak, "ph"-nak is ejtik, a Pi és a Phi közti hasonlóság miatt. A legtöbb ember azonban "F" -nek ejti. Χ, χ – vagyis Chí (χῖ). A görög ABC 22. (ch) Bár leírva a mi X-ünkhöz hasonlít, nem így ejtjük! A kiejtése helyesen? "kh". Ψ, ψ – vagyis Pszí (ψῖ). A görög ABC 23. ( ps) A kisbetűs Psi-t könnyű összekeverni a kisbetűs fi-vel! A Psi-t "psz"-nek ejtik.
a ΠΡΑΓΜΑ 'tett' ejtése [praŋma]). A Ξ és Ψ betűk két-két hangot, a [ksz]-t és [psz]-t jelölik. Ezek a mássalhangzó-kapcsolatok viszonylag szabadon fordulnak elő az ógörögben, például szó elején is és szó végén is, ami semmilyen más mássalhangzó-kapcsolatról nem mondható el. Ennyiben tehát indokolt, hogy saját betűt kaptak. Az Ω ógörög hangértéke hosszú [ó]. A magyarban három különböző képzési helyen találunk réshangokat: ajak-fog f/v, fogmeder sz/z, fogmeder mögötti s/zs. Vannak további réshangok is a magyarban, azonban ezek más fonémák allofónjai: pl. a kapj végén a [ ç], a dobj végén a [ ʝ], a Bach végén a [ x]. A [ θ] nem fordul elő a magyarban, ezt úgy képezzük, hogy a nyelvet a felső fogsorhoz nyomjuk. Legismertebb példája az angol th, pl. a thank you elején. A Φ betű ógörög hangértéke [p h], vagyis ez az ajakzárhang sorozat harmadik, hehezett tagja. A hehezett zárhangok a görögben később réshangokká váltak. A Φ [p h]-ból [f] lett, a Χ [k h]-ból [x], a Θ pedig [t h]-ból [ θ]. Ezért ugyan a Φ betűt ph -nak szoktuk átírni, újgörögösen [f]-nek ejtjük: pl.
Rejtvényeink őse a ma bűvös négyzetként ismert típus. A legrégebbi példánya egy több mint 6000 éves kínai emlékben maradt fenn. Az ábrája a mai érdeklődők számára kissé bonyolult lenne. Kis fekete és fehér körökből állt, ahol a fekete körök a páros, míg a fehérek a páratlan számokat jelölték. Ezt a rejtvénytípust elsőként az egyiptomiak vették át indiai közvetítéssel. Később a görögök jóvoltából Európába is eljutott. Az első keresztrejtvény megalkotója és keletkezésének pontos dátuma ismeretlen. A legenda szerint az első keresztrejtvény típusú fejtörőt egy fokvárosi fegyenc alkotta meg. Egy angol földbirtokos, Victor Orville épp közlekedési szabálysértésért rá kirótt börtönbüntetését töltötte. A ablakrácsokon keresztül beszűrődő fény által a cella falára kirajzolt ábrát töltötte ki önmaga szórakoztatására, hogy valamivel elüsse az időt. A börtönorvos tanácsára elküldte az ábrát az egyik fokvárosi angol lap főszerkesztőjének, aki látott benne fantáziát, és közzétette a lapjában. Az ábra hamarosan nagy sikert aratott az olvasók körében, és Orville egymás után kapta a megrendeléseket az újságoktól.
A nagy üpszilonnak (Υ) pedig van egy "görögösebb" változata, a ϒ, ami már alakjában is különbözik a latin-magyar ipszilontól. A görög szövegek szedésének vannak országonként változó hagyományai is. Franciaországi kiadványokban például előfordul, hogy a bétára a β jelet csak szó elején használják, szó belsejében ϐ áll helyette (pl. βιϐλος [biblosz] 'könyv'. Angliai szövegkiadásokban viszont nem feltétlenül különböztetik meg két szigmát, a szóbelsejit (σ) és a szóvégit (ς), sokszor mindkét helyzetben egyöntetűen a ϲ jelet írják (pl. ϲυϲταϲιϲ [szüsztaszisz] 'összeállítás').... az Omegáig (Forrás: Wikimedia Commons / Jarba / GNU-FDL) Ha görög szövegekkel találkozunk, feltűnhet, hogy több-kevesebb ékezetet is használnak. Hogy miért van hol több, hol kevesebb, és mit is jelölnek ezek, sorozatunk következő részeiből derül ki. Kapcsolódó tartalmak: Hasonló tartalmak: Hozzászólások (16): Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
(Szilágyi János György fordítása)