Szun Jat-szen ( kínai írással: 孫逸仙, angolos írásmóddal: Sun Yat-sen, mandarin olvasatban: Sun Yixian, népszerű magyar átírásban Szun Ji-hszien; Kínában ismertebb nevén Sun Zhongshan, 孫中山, Szun Csung-san; ( 1866. ) kínai forradalmár, köztársaságpárti politikus, az utókor értékelése szerint "a kínai forradalom atyja", illetve a "kínai köztársaság atyja". Pályafutása [ szerkesztés] 1892 -ben Hongkongban szerzett orvosi diplomát, de már tanulmányai alatt is elsősorban politikai tevékenységet folytatott. 1894 -ben Honoluluban megalapította a Hszingcsunghujt ( Xingzhonghui-t) ("Kína Újjászületésének Társasága"), amely a Csing-dinasztia ( Qing-dinasztia) megdöntésére törekvő kínai értelmiségieket tömörítette. Szun 1895 -ben Kuangtung ( Guangdong), régi nevén Kanton) tartományban mandzsuellenes felkelést szervezett, de ezt idő előtt elfojtották, és Szun a következő 16 évet száműzetésben töltötte Európában, az USA -ban, Kanadában és Japánban. 1905 -ben Tokióban megalapította a Tung-meng Huj ( Tongmenghui) ("Szövetséges Liga") nevű forradalmi szervezetet, amely nacionalista, republikánus és szocialista elveket hirdetett.
1905 -ben hirdette meg a "három népi elvet", amely élete végéig politikájának vezérfonala lett. Ez a nacionalizmust (a mandzsu dinasztia megdöntését, később az imperialista befolyás csökkentését), a demokráciát és a népjólétet jelentette. Az 1900-as években Szun külföldről további felkeléseket szervezett, de ezek mind elbuktak. Végül az 1911 -es vucsangi felkelés ( wuchangi felkelés) teremtette meg a lehetőségét Szun hazatérésének; a császárság bukásával 1912. január 1-jén kikiáltották a Kínai Köztársaságot, melynek ideiglenes elnökévé Szun Jat-szent választották. Február 14-én azonban kénytelen volt lemondani az elnökségről Jüan Si-kaj javára. 1912. augusztus 25-én Szun megalapította a Kuomintangot ( magyarul: Nemzeti Párt), hogy ennek segítségével vigye tovább a forradalmi mozgalmat Jüan Si-kaj és az országot maguk között felosztó hadurak ellen. 1913 -ban Jüan Si-kaj ellen kirobbantotta a "második forradalmat", amely megbukott, és Szunnak újra Japánba kellett menekülnie. 1916 -ban visszatért Kínába, s 1917 -ben Kuangtungban ( Guangdongban) forradalmi ellenkormányt alakított, de 1918 -ban innen is menekülnie kellett.
1920-ban visszatért Kuangtungba ( Guangdongba), ahol újra kormányt alakított, majd a következő években szovjet segítséggel és mintára átszervezte a Kuomintangot, és szövetségre lépett a Kínai Kommunista Párttal. A kantoni kormány elnökeként megkezdte Kína újraegyesítésének előkészületeit, és az új hadsereg alapjainak lerakásához létrehozta a Vampoa Katonai Akadémiát. 1925 -ben Pekingbe utazott, hogy az északi hadurakkal tárgyaljon az újraegyesítésről; 1925. március 12-én Pekingben halt meg májrákban. Az újraegyesítést a Kuomintang élén a helyére lépő Csang Kaj-sek hajtotta végre az északi hadjárattal, a Kuomintang forradalmi elveit azonban Csang feladta, s 1927 -ben szembefordult a kommunistákkal is. Források [ szerkesztés] Irodalom [ szerkesztés] Polonyi Péter: Kína története, Maecenas Kiadó, Bp., 1994, ISBN 963-8469-33-1 Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, Európa Kiadó, Bp., 2006, ISBN 963-07-8158-1 I. Jermasov: Szun Jat-szen, ford. Dr. Perényi József, Kossuth Könyvkiadó, 1969 Frank László: Szun Jat-szen élete, Móra Könyvkiadó, 1966 Bertrand Russell: Kína és a kínai probléma, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R. -T., Bp.
Ugyanakkor Pu Ji tervei, hogy restaurálná, visszahozná az egykori Csing-dinasztiát, nem sikerült, hiszen az uralkodó nem Kína örökös császára lett, hanem egy japánok által elfoglalt tartomány frissen kinevezett császára, ami tehát jogilag nem restaurálta a kínai császárságot. 1945. augusztus 9-én a Szovjetunió hadat üzent Japánnak, ezt követően pedig megkezdte Mandzsukuo megszállást. Pu Ji bízott benne, hogy Japánba menekülhet (remélve, hogy az amerikaiak kedvesen bánnának vele). 1945-ben azonban szovjet fogságba esett. 1950-ben ugyan visszavitték hazájába, Kínába, ott viszont háborús bűnösként elítélte a Kínai Népköztársaság, és csak 1959-ben, amnesztiával szabadult. Végül 1967-ben hunyt el. © Fotó Gircke / ullstein bild / Getty Images Hungary Szun Jat-szen Japán után Japán szintén belépett a második világháborúba (1939–1945), az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína ellenében. Eleinte háborús sikerek sorát tudhatta magának a japán hadsereg, azonban nem tartott sokáig a lelkesedés, 1942-től egymás után jöttek a vereségek.
A 20. század elején a kínai–japán háborúban a japánok rövid ideig befolyással voltak Mandzsúria déli részére, nem sokkal később a nagyhatalmak közbeavatkozására Japán kivonult. A második világháború kísértése, a japánok nyughatatlan területigénye azonban meghozta az eredményét: 1931 szeptemberében lerohanták Mandzsúriát, 1932-ben pedig megalapították az 1945-ig fennálló Mandzsukuo bábállamukat. Az új bábállam vezetése A japán bábállam megalapításával felmerült a kérdés, hogy kit lenne érdemes Mandzsukuo vezetésére felkérni. Így kapóra jött az akkor már japán felségterületen tartózkodó, elmenekült utolsó kínai császár, akiről itt írtunk. Az államfője tehát Pu Ji lett, Kína elűzött császára. 1932-ben azonban a japánok kikiáltották a köztársaságot, ezért ideiglenesen Pu Jit 1932. március 9-én köztársasági elnöknek választották meg (1934-ig), majd később az alkotmányos császárság uralkodója lett (1934–1945). A japánok katonai fölényüket kihasználva egészen a Nagy falig nyomultak előre, Pekingbe azonban nem vonultak be.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Ez a szócikk témája miatt a Kína-műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Vázlatos Ez a szócikk vázlatos besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. Nélkülözhetetlen Ez a szócikk nélkülözhetetlen besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: Laci. d ( vita) Kínával kapcsolatos szócikkek Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index A lap eredeti címe: " " Kategória: Vázlatos besorolású Kínával kapcsolatos szócikkek Nélkülözhetetlen Kínával kapcsolatos szócikkek