Természetesen az iskola nem lehet sikeres a szülők hozzájárulása, együttműködése nélkül. Ennek elismeréseként intézményünk a Ballagáson köszönetet mond a szülőknek is. Ballagásra | OFOE. Ünnepélyünk végén az osztályok osztálytermeikbe vonulnak, ahol elbúcsúznak osztályfőnökeiktől, akik útravalóul igyekeznek hasznos tanácsokkal ellátni a diákokat nem csupán a közelgő érettségi vizsgákra, hanem felnőtt életükre vonatkozóan is. Képek
2014. május 5. hétfő, 15:09 Egy hányatott sorsú osztály egykori osztályfőnökeként szólok. Egy olyan osztályról – nevezetesen a 12. a-ról – van szó, mely négy év alatt elfogyasztott három osztályfőnököt. A kormánnyal ellentétben négy év alatt nem sikerült megtartani a kétharmadot – elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt -, de az egyszerű többség azért megmaradt. Az ember életében sorsdöntő időszak a középiskolában töltött négy év. Pszichológusok úgy tartják, hogy mikor az ember idős korában visszatekint életútjára, úgy érzi, hogy életének közepe kb. Végzős ballagási beszéd. 18-20 éves korára tehető. A gyerekkor sokkal lassabban telik, azután egyre inkább felgyorsul az idő. Ha időérzékünkhöz igazodnánk, óvodáskorunkban havonta kellene születésnapot ünnepelnünk, aztán évszakonként, idős korban pedig elég lenne 3-5 évenként. Valójában az életkort egy logaritmikus skálán kellene mérni – talán néhány nappal az érettségi előtt nem sokkoló ez a kifejezés. Én is négy éve kerültem ebbe az iskolába, mint ti. Ez az idő nekem már elég rövidnek tűnik.
Útravalóul fogadjatok el egy életvezetési tanácsot, ami segít az új helyzetek kezelésében, és amit ma divatosan empoweringnek hívnak. Gyarmathy Éva pszichológus – a Csillagok háborúja-beli Yoda mester nyomán – így fordította ezt a szót: Érezd az erőt! Ez az erő négy eleme, melyek talán közhelynek tűnnek, de bátorság és erőfeszítés kell a megvalósításukhoz. Yoda mester azt mondta: A könnyebb út a sötét út. Ha Jedi lovag akarsz lenni, válasszad a kihívást! Mi is ez a négy kihívás: Az első az elfogadás: Fogadjuk el magunkat és másokat úgy, ahogy vagyunk. A feltétlen elfogadás, a szeretet a legfontosabb, amit megkaphatunk és megadhatunk. Ballagás | Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium. A második a szabályok. A szabályok vezetnek a környezettel való kapcsolatunk harmóniájához. Tartsuk be és tartassuk be a szabályokat. A szabadság. A szabadság adja a tüzet a fejlődéshez. Merjünk szabadok lenni és adjuk meg másoknak is a szabadságot. És végül: a feladatok. A feladatok teszik élővé az erőt. Vállaljuk fel a problémákat, és adjunk értelmes feladatot másoknak.
Persze ebben is megvoltak a humoros elemek, de egy éles váltás volt a 13/A osztályához képest. Eck Attila tanár úrral is készítettem egy rövid interjút, amelyben elmesélte, hogy milyen volt első osztályfőnöksége, milyen tapasztalatokat szerzett. "Ez tipikusan az a helyzet, hogy 'én majd biztosan jobban fogom csinálni, mint akik engem tanítottak, jobban fogom csinálni, mint a szüleim', ez egy kicsit dúvad kiállás, kicsit vehemensem vetettem bele magamat, és ez két olyan rög, amiben az ember megbotlik menet közben. Ezek olyan konfliktushelyzetek voltak az osztállyal, akár kollégákkal, akár vezetőséggel, ami arra sarkallt engem, hogy újraértékeljem önmagamat. Nekem ez a négy év kellett ahhoz, hogy talán most azt tudjam elmondani magamról, hogy tanár vagyok. " A tanár úr azt is elmesélte, hogy a következő évben nem fog osztályt vállalni, hanem inkább cserél az osztályfőnök-helyettesével, és a jövőben ő lesz a helyettes abban az osztályban, amit a következő tanévben az ő helyettese kapott meg.
Bodnár László, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium végzős diákja megható beszéddel búcsúzott osztálya nevében a legendás épülettől. Pannonhalma varázslatos hely és egészen különleges világ – ezt az is tudja, aki soha nem volt a bencés gimnáziumnak a tagja. Aki be tud illeszkedni, annak életreszóló élményt nyújt, közösséget ad, jövőjét is meghatározó támaszt jelent. Soha nem jártam Pannonhalmára, mégis pontosan tudom: nincs még egy ilyen iskola Magyarországon. Ezt a különleges érzést adta át ballagói búcsúbeszédében Bodnár László végzős hallgató, aki kevesebb mint tíz perc alatt előbb megnevettette, majd megsirattatta tanárait és diáktársait. Életkorához képest retorikailag is kiemelkedően felépített beszédét így kezdte: "Én nem szerettem Pannonhalmát", majd levette zakóját, amelyet nem más, mint Hortobágyi Cirill főapát vett el tőle készségesen. Megkomponálhatatlan, zseniális jelenet. "Nem szerettem, hogy el vagyok választva a könnnyed szerelmi viszonyoktól és a külsős barátoktól, de rá kellett jönnöm, hogy azok a kapcsolatok, amelyek túlélték ezt a négy évet, erősebbek mint amelyekről valaha is álmodni mertem volna.