Munkád kitűnő. Talán csak egyet kifogásolnék. Néha túlságosan kielégít. Jobb volna, ha kissé éhesen bocsátanál el. Az írást is akkor kell abbahagyni, mint az evést: amikor legjobban esik. Tehát ahol szükségét látod, húzz egyet-mást. Hogy mit? A Becski-leány – Wikiforrás. Ilyesmire bajos felelni. A mi mesterségünkben rombolni annyi, mint alkotni Hidd el, nincs nagyobb művészet a törlésnél. Én, ha tőlem függne, az iskolában ezt előbb tanítanám, mint a fogalmazást. Végre az alkotás is ezzel kezdődik. Elhagyunk valamit, ezer millió dolgot, melyet mellékesnek tartunk, és kiemelünk valamit, egyetlenegy dolgot, melyet fontosnak tartunk. Aki tudja, hogy mit ne mondjon, az már félig-meddig tudja, hogy mit mondjon. Tanítványaimmal először is szöveget olvastatnék. Versenyre szólítanám őket, hogy bírálgassák, dúlják föl, marcangolják szét. Díjakat tűznék ki azoknak, akik az értelem és érzés kára nélkül ki tudnak belőle hagyni. Nem azt jutalmaznám, aki egy tetszetős jelzőt talál ki, vagy egy kerek mondatot hoz össze, hanem azt, aki kigyomlál egy henye jelzőt, egy sületlen mondatot.
Imádlak, Nap! Te vetsz a légbe rózsát, bokrokba tündért s a víznek tüzet, benned felistenül a roskadó ág, ó, Nap! te élet, ó, szent Nap, te jóság, csak koldus lenne a, föld nélküled. A NAPPALI MADARAK ELALUSZNAK, AZ ÉJJELI MADARAK FELÉBREDNEK Lassan besötétedik. Most. EGY HANG Csend. A PULYKA a kalitka rádján, ünnepélyesen. Quandoque dortnitat... A RIGÓ kalitkájáhan. Aludjunk KIKERIKI határozottan, az Aranyfácánhoz. Most nem megyek. Jóéjt. AZ ARANYFÁCÁN kissé megsértődve. Jóéjt. Hirtelen iramodással az ólban terem. A KUTYA szundikálva az ól előtt. Aludjunk idekint, Míg rózsálló nem lesz az ég pereme, mint... mint egy kis kutya-has... A GYÖNGYTYÚK bóbiskolva. Tu-tu-tu... A RIGÓ szintén bóbiskolva. Tilió. Feje előrecsuklik. Ti-li... Mind alszanak. Észrevesz egy csibét, aki kilopózkodik. Szökik a kicsi. Hó! Visszahajtja a csibét, s az ól elé ér. Nagyon lágyan megszólal. Szürke zöld nappali butorok. Fácán? ARANYFÁCÁN a szalmába elveszve, bizonytalan hangon. Mi az? KIKERIKI kis tétovázás után. Semmi. Felmegy a létrára.
Tolsztojjal – megjósolom – nem lesz sok szerencséd. Nála minden szó – csodálatos módon – a helyén van. Még szószaporítása is tömör. Iljics Iván halálá-ból egy betűt se húzhatsz. Ez a remekmű mértéke. Vannak írók, jó írók is, akiknek szövegéből egy tizedrész hagyható ki, közbeszúrások és kitérések, "ragyogó" részletek, melyek az egészet elhomályosítják. Vannak olyan írók, akiknek könyvéből egy harmadrész, s olyanok is, akiknek könyveiből két harmadrész törölhető. Szürke zöld nappali butor. Ritkítsd a szöveget, s ámulva eszmélsz arra, hogy ez mindegyiknek csak használ: a mi jó volt, kitűnő lesz, ami rossz volt, legalábbis tűrhető. Írósiheder koromban egy folyóirat szerkesztője átadott nekem valami elbeszélést. Egy "előkelő" műkedvelő küldte, "okvetlenül" közölnie kellett. Megkért, hogy fésüljem meg a tíz gépírt oldalnyi kéziratot, alakítsam át, kedvem szerint hozzam rendbe. Miután elolvastam, mélységesen elszomorodtam. Lapos volt és bárgyú. Legjobb szerettem volna újat írni helyette. Szerkesztőm azonban lelkemre kötötte, hogy lehetőleg ragaszkodjam a szöveghez.
AZ ARANYFÁCÁN Lefekszem. A KUTYA mélyen szundikálva. Egy kis kutyahas... AZ ARANYFÁCÁN próbál beszélni, de az álomtól nem bír. Tető alatt?... Vérem bohémebb... KIKERIKI eltűnik a tyúkólban. Hallani, amint bizonytalan hangon mondja. Kis kakas, csibék, aludjatok... AZ ARANYFÁCÁN utolsó erőlködéssel. Bohém... Fejét egy pillanatra felemeli, aztán lecsuklik és eltűnik a szalmában. KIKERIKI HANGJA egyre bizonytalanabbul. De végre mégis, alszom. Csend. Elalszik. A falon két zöld szem gyullad ki. A MACSKA Felébredek. A kazalon ugyancsak két sárga szem gyullad ki az árnyékban És én is! Két másik sárga szem a falon. EGY MÁSIK HANG Én is! Két másik szem a falon. Kertészet/Madarak/Vöcsökfélék – Wikikönyvek. A baromfiudvar elszenderül. A Macska, aki már felébredt, három Kuvik, azután a Vakondok és a Kakuk szava. AZ ELSŐ HANG Két zöld szem. A MACSKA a falra áll, és onnan nézi a íöbbi foszforeszkáló szemeket. Hat arany? A falon? A szűrőn? Hívja. Bagoly! A KUVIK Kandur! Kuvik! A HÁROM KUVIK Cicc! AZ EGYIK KUVIK Sicc te! A RIGÓ fÖlébred. Nem tűröm E zajt.
Ez lesz ezután a kötelessége. Jól van, Gáspár? - Jó lesz, uram. - Hirt hoz nekem, ha valami baj van. Elbeszélget veled, ha unalmas lesz az este, eljátszik a gitáron, te szereted a muzsikát. - Gondol-e reám majd vagy egyszer Bálint? - Sokszor. - Szeretném, ha látna is vagy egyszer. - Ne kivánd, a veszedelmünk lenne. Kosztolányi Dezső: Egy és más az írásról : hungarianliterature. - Hát jól van. II. Csupa sallang, piros selyemkendő borította be a tajtékos, remegő paripák testét, mikor nagy csengetyüszóval az urához röpítették Becski Katát. A tanító kivonult az iskolával, a pap a hivekkel, nagy volt a czeremónia. Mikor elpuffogtatták a mozsarakat, a lovak horkolva ugrottak félre, a gyöngébb asszonyos leánynépek pedig a fülükre tapasztották kezeiket, hogy ne hallják azt az ezerféle lármát, a mely betöltötte az utczát, udvart, a házat. A kapuban Gáspár visszafordult és hirt vitt Rózsának a szép nagy ünnepségről. A menyasszony egészen másforma teremtés volt, mint a szegény Rózsa, olyanforma leány lehetett, mint a milyen legény Sas Bálint, sugár termetü, merész tekintetü, nem olyan, mintha szerelmes menyasszony volna, hanem mintha vezér lenne egy amazon táborban.
Éppígy cselekszik az is, aki papír vagy pénz híján kényszerül rövidségre. Még sohase olvastam egy sürgönyben, hogy valaki a nagy Élet csókos lovagjá-nak vagy új utak bős szent apostolá-nak nevezte volna magát, abból az egyszerű okból, mert ezek a zöldségek helyet foglalnak a papíron, és pénzbe kerülnek a sürgönyhivatalban. Aki kedvesével egy vidéki pályaudvaron akar találkozni, ezt sürgönyzi: "Esti gyorssal érkezem, várj a kijáratnál. " Ez a legszebb líra, csupa szerelem és csók, emellett világos, célratörő is, mintaképe a jó fogalmazásnak. Minden költőnek, regényírónak figyelmébe ajánlom. Természetesen a rövidséget csak a saját kárunkon tanulhatjuk meg. Eleinte nehéz, fájdalmas megcsonkítani önmagunkat. Sajnálod minden sorodat, melyet papírra vetettél. Amikor törölni akarsz, úgy érzed, hogy tulajdon kezedet, ujjadat kell levágnod. De tévedsz. Nem a kezed az, nem is az ujjad. Csak a zöld, piszkos körmöd. Vágd is le. Nem kár érte. Gyakorlatul azt tanácsolom, hogy kezdd másokon. Végy elő írókat, nagyokat és kicsinyeket egyaránt, és olvasd őket, írónnal kezedben.
Ragadozó madár. Rágcsálókra vadászik; néha madarat s rovarokat is fog nyílt területeken. Kedvence a mezei pocok; köpetei ezek koponyáival vannak tele. Havas teleken több madarat is megfog — főleg verebeket. Lesőhelyről csap le zsákmányára, de éjszaka hallás után is vadászik. Október végén, novemberben kisebb-nagyobb csoportokban 8–10, de néha akár 80–100 példány is együtt tölti a napot. Nyugodtan pihennek tűlevelűeken, gyakran városok, falvak belterületén álló lucfenyőkön. Ha nem zavarják őket, évről évre felkeresik e helyeket. A telet gyakran a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészeli át. A hímek párzási időben a nappalt a fészek közelében töltik fákon vagy bokrokon, ahonnan szemmel tudják tartani a fészket is. Néha csupán embermagasságban ül, és ha úgy haladunk el mellette, hogy azt hiszi, nem vettük észre, nem repül el, csak nagy szemével kíséri minden mozdulatunkat. A telelő csoport a tél végéig, március elejéig marad együtt, majd párokra bomlik. Főleg fenyvesek, néha kisebb fenyőcsoportok, helyenként lomberdők.