Keleti Ágnes hat érmet, négy aranyat nyert, ami nemcsak azt mutatta meg, hogy teljesen felépült az egy évvel korábbi sérüléséből, de azt is, hogy továbbra is a világ legjobbjai közé tartozik. Helsinkiben nyert először Az 1952-es, Helsinkiben megrendezett játékok máig a magyar sport legeredményesebb olimpiájának számítanak. Keleti Ágnes számára is emlékezetes, hiszen itt nyerte első olimpiai bajnokságát, méghozzá talajon, a verhetetlennek hitt Marija Gorohovszkaját legyőzve. Ezzel elérte ugyan az álmát, olimpiai bajnok lett, sőt, további három érmet is nyert, mégsem volt teljesen elégedett és hallani sem akart a visszavonulásról. Ennek okát a következőképpen fogalmazta meg az életéről szóló könyvben: Hogy miért folytattam ezután is a tornát, amikor már harmincegy éves is elmúltam, nem tudom pontosan megfogalmazni. Talán azért, mert a gerendán csak negyedik lettem, pedig úgy éreztem, hogy az én gyakorlatom volt a legjobb, de az is lehet, hogy azért folytattam, hogy viszontláthassam Verát Ausztráliában.
Keleti Ágnes is az ekkor elszenvedett pótolhatatlan veszteségeink egyike. Nem tért ugyanis haza Melbourne-ből, hanem a testvére, Vera segítségével kint maradt Ausztráliában. Nem töltött azonban túlzottan sokat a déli földrészen, ugyanis a tornasport ott olyannyira gyerekcipőben járt – alig létezett –, hogy az akkor már nem versenyzésben, hanem vezetésben, edzői tevékenységben és tanításban gondolkodó ötszörös olimpiai bajnoknak nem igazán kínált lehetőséget. Ezért előbb Nyugat-Németországba ment, majd onnan Izraelbe települt. Több évtizeden keresztül élt a zsidó államban. Másodszor is férjhez ment – első, még Magyarországon kötött házassága válással végződött – és két gyermeket szült izraeli-magyar férjének. Amilyen eredményes volt versenyzőként Magyarországon, olyan sikeres munkát végzett az izraeli tornasport felvirágoztatásában. Nem csupán a sportág alapjait segített lerakni, de a helyi testnevelési főiskolán tanított, illetve évtizedeken keresztül irányította az izraeli tornász-válogatottat, mint szövetségi kapitány.
Keleti azt tervezte, hogy részt vesz az 1940-es tokiói olimpián, mielőtt a játékokat a második világháború kitörését követően törölték volna. Ehelyett a náci megszállással találta szembe magát és a túlélés érdekében kénytelen volt felvállalni egy keresztény lány kilétét. "Magyarországon az összes zsidónak sárga csillagot kellett viselnie az azonosításhoz, de én nem voltam hajlandó" – magyarázta egy közelmúltbeli interjúban. "Hamis papírjaimmal sikerült elmenekülnöm a fővárosból. Egy eldugott faluban éltem és szobalányként dolgoztam. " Keleti túlélte a háborút, de sok családtagja – köztük apja – sem volt ilyen szerencsés. Összesen 550. 000 magyar zsidót ölt meg a náci rezsim. A háború befejezését követően a 27 éves Keleti az 1948-as londoni játékokon állt volna versenyre, de egy sérülés megakadályozta részvételi esélyeit. Ez azt jelentette, hogy Keleti Ágnes 31 évesen, 1952-ben Helsinkiben tudott debütálni az olimpiai játékokon. Az 1952-es olimpiai döntők A torna egy olyan sport, ahol az életkor sokat számít.
Keleti Ágnesre az 1952-es olimpián talajtornán nyerte első aranyérmét Helsinkiben, de emellett egy ezüst- és két bronzérmet is hazavihetett. Négy évvel később Melbourne-ben még nagyobb diadalt aratott, hiszen elképesztő teljesítményét négy aranyéremmel és két ezüstéremmel jutalmazták. Az 1921. január 9-én született tornász az 1956-os olimpia után előbb Ausztráliában telepedett le, majd egy évvel később Izraelbe költözött, ahol tanárként dolgozott, edzőként pedig megteremtette a nemzeti tornasportot. Keleti Ágnes egyszer volt házas, 1944 és 1950 között Sárkány István tornász felesége volt, akitől két gyermeke született: Dániel és Rafael. Önéletrajzi könyve 2002-ben jelent meg Egy olimpiai bajnok három élete címmel, két évvel később pedig a Nemzet Sportolójává választották. Keleti Ágnes kilencven felett is kirobbanó formában van: nézd meg a legidősebb magyar olimpikon régi és új fényképeit! Mindent az érzelmi evésről Szily Nóra vendége ezúttal Dr. Lukács Liza krízistanácsadó szakpszichológus lesz, akivel azokra a nehéz kérdésekre keresik a válaszokat, hogy milyen tényezők állhatnak az érzelmi evés hátterében.
Vera nővére nyolc évvel volt idősebb tőle. Az apja fiút szeretett volna, ezért Ágnest fiúnak nevelte, fiús sportokat űztek közösen, Ágnes szerint talán ennek a nevelésnek köszönhetően sikerült túlélnie a nácizmust. A szülők mindent megtettek a gyermekeikért, taníttatták őket, sportoltak és szórakoztak velük. Színházba jártak, külföldön nyaralt a család, Ágnesnek boldog gyermekkora volt. A sportos életmódból, a sokféle sportból nőtte ki magát a komolyabb torna, a versenyeken való részvétel. Ágnes fáradhatatlan munkabírással és jó adottságokkal rendelkezett. Az 1939-es zsidótörvény félbevágta sportolói pályafutását, vidéken bujkált, ott élte túl a háborút, amikor is a második élete kezdődött. Második életét 1945-től 1957-ig határozta meg Ágnes, a harmadik pedig életének azon része, amikor elhagyta Magyarországot, azaz nem tért vissza az olimpiáról, hanem több sporttársával Ausztráliában maradt, majd Izraelben telepedett le. Ahol egy ugyancsak gazdag és eseményekben bővelkedő harmadik életet élt, férjhez ment, gyermekei születtek, és inspiráló élettörténetével megteremtette az izraeli nemzeti sportot és sokat hódolhatott nagy szenvedélyének, az utazásnak.