A földi bizonyítványt meg se várta. Túrmezei Erzsébet Címkék: gyász, halál, kisleány halála KÉT HAZÁM VAN Két hazám van, első és második hazám. Mindkettőt szeretem. A másodikat akkor igazán, ha az elsőből él az életem. A második a föld és az első az ég. A második a közel, az első: nem tudom, közel vagy messze még. A második hazám virágot ad nekem, kenyeret ad nekem, kaszanyéllel s építőkövekkel miatta kérgezem a tenyerem. Belémélyesztem az ekém vasát, s terem. De ha az első nem ragyogna rám, nem volna más a második hazám, csak sírverem. Mert azt mondanám, hogy nem érdemes. Rigó fütyülne, a pacsirta szárnya dalterhesen nagyon magasan szállna, a szép tavasz-világ zengne, fakadna, bomlana. Lüktetne fában, kőben és szívekben az élet dallama, mégis azt mondanám: nem érdemes. Ugyan miér', Ha minden véget ér? A lomb lehull, tavaszra jő a tél, még a bimbóból is halál beszél. Koszoru_felirat. De én nem mondom, hogy nem érdemes, és töröm az ugart, és mindegy nekem, akármeddig tart. A téli fák csontujjaira is békésen rámosolygok: majd kihajt.
Nem tudom ki az az idióta aki a pachelbel canon in d-javasolta, de azt esküvői szertartáson játszák... Köszi a jó ötleteket! Az Eddás idézetek nagyon jók. Apám halálára keresek idézeteket. Pachabel Canon: nekem a kislányom születésénél volt a magnón bekészítve. Nagyon megható volt és gyönyörű. Csak egy apró figyelmesség az orvostó nem pénz kérdés. Zene: Evanescence- My Immortal Szerintem ez felszabadító, lírai és megható. A legjobb. "Együtt, Veletek Ki itt a földön voltam köztetek, barátaim, megmaradok azzá, Örökre. Létem kamasz csíra, mely földi testemből kilépve új, örömteli értelmet nyer. Minden amit tettem és ezután tenni fogok, csakis önmagamért teszem. A lelkem üdvéért, a fejlődésemért s a sok tanulásért, mely ezután vár reám. Míg itt voltam veletek, igazán boldog lehettem, mert Ti azzá tettetek. Minden perc, melyet itt a Földön tölthetünk, ajándék, higgyétek el. Ám még nagyobb kincs újra tudni, vidám lelkem itt marad véletek. Itteni küldetésem még nem ért véget, mert figyellek Titeket.
"A jövendőjét senki sem tudhatja; úgy lebeg előttünk, mint az őszi köd, mely felszáll a mocsárból. Ész nélkül szálldosnak benne fel s alá íveket rajzoló szárnnyal a madarak és nem ismerik fel egymást, a galamb az ölyvet, az ölyv a galambot, és egyik sem tudja: távol jár-e a haláltól vagy közel jár hozzá szárnya. " Nyikolaj Vasziljevics Gogol "Tehetetlenek vagyunk a saját halálunknál is kegyetlenebb halállal szemben. Kegyetlenebb - mert megmutatja, hogyan tűnik el egy ember, először a föld színéről, majd az emlékezetből. " Lénárd Sándor "A halál azért oly iszonyú a szívünknek, mert egy halhatatlannak érzett valakinknek a semmibe törését látjuk csupán. A ház összeomlott: szemünknek bizonyossága, hogy aki benne volt, nem kerül többé elő. De hát a szem csak fotografáló szerszám: hideget, meleget, ízt, illatot, szellősusogást se fog fel a lencséje - hát mért éppen a lélek láthatatlanságán esik kétségbe a szemünk?! " Gárdonyi Géza "Szavamra mondom, én nem bánom az egészet. Az ember csak egyszer hal meg, és egy halállal mindnyájan tartozunk.