Gabriel García Márquez idézetei " Az ember addig nem tartozik sehová, amíg nincs a földben halottja. " A világot a nők tartják fenn, mi, férfiak történelmi brutalitásunkkal csak összeziláljuk. Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Az ember nem akkor hal meg, amikor szeret, hanem amikor lehet. Gabriel garcia marquez idézetek a szeretetről. A nők valami külön észbeli adottság alapján, ami csak az övék, úgy tudnak elsiklani a valóság zátonyai mellett, hogy nem szenvednek hajótörést. A dolgoknak is megvan a maguk élete, csak fel kell ébreszteni a lelküket. Lassú életű emberek voltak, akiken nem látszott, hogy öregednének, hogy legyűri őket a betegség vagy a halál, hanem csak egyre áttetszőbbé lettek az idők során, emlékekké váltak, egy letűnt kor árnyaivá, míg egészen el nem mosta őket a feledés. Újabb és újabb sérelmeket forgattak ki a mélyből, régóta beforrott sebeket téptek fel, új sebeket ütöttek, és mindkettőjüknek rá kellett döbbennie a fájdalmas igazságra, hogy a házasélet harcmezején eltöltött hosszú évek alatt jóformán csak a haragjaikat terelgették ide-oda.
A valódi emlékek gyakran hihetetlenek, a csalfa emlékek viszont néha annyira meggyőzőek, hogy képesek helyettesíteni a valóságot. Az álmokban az a jó, hogy sohasem tudjuk, igazak-e vagy hazudnak. Az irodalom a legjobb játék, amit az emberek kicsúfolására valaha is feltaláltak. Az elnyomásra, a fosztogatásra és az elhagyatottságra van egy válaszunk: az élet. Se az özönvizek, se a járványok, se az éhínségek, se a természeti csapások, de még a századok végtelen sora óta tartó örök háborúk sem tudták csökkenteni az életnek a halállal szemben keményen kivívott előnyét. Sokkal nehezebb meghalni, mint ahogy hiszik. A szerelem a sorscsapások közepette megnő és megnemesedik. Végül már csapongott az események között, de indulatok nélkül: mivel másra nem tudott gondolni, megtanult hidegen gondolkodni, hogy az elkerülhetetlen emlékek többé ne sértsék az érzékenységét. Amit már eltáncoltál, azt senki se veheti el tőled. Gabriel garcia marquez idézetek a szerelemről. Az élet megpróbáltatásai nem mindenkit sújtanak egyformán. A házassággal az a baj, hogy szeretkezés után minden éjjel véget ér, és minden reggel újra fel kell építeni, még reggeli előtt.
A Száz év magány vagy ledobja magáról az olvasót vagy elemi erejű élményt ad. Számomra az egyik legjátékosabb és leggyönyörűbb történet, amely az ember boldogságvágyáról mesél. Gabriel García Márquez 12 legszebb idézete időről, életről és szerelemről. (FK) Száz év magány Fordította: Székács Vera, Magvető, 2021, 490 oldal "A sárga pillangók minden alkonyatkor elárasztották a házat" Amikor először befejeztem a Száz év magány t, különös szomorúság lett úrrá rajtam: valamiféle sejtés, azé a halvány bizonyosságé, hogy ehhez hasonló olvasmányélményem már nem igazán lesz. Hogy mindössze 17 évesen elolvastam életem egyik, ha nem a legjobb könyvét. Többé-kevésbé igazam lett, a legnagyobb élmény így vált ugyanabban a pillanatban a legnagyobb veszteséggé is. Azóta olyan négy-ötször olvastam újra, nem tudom pontosan, de ahogy alakultam én, úgy mutatta újabb és újabb arcát a könyv is. Kamaszként lenyűgözött a vágy és szenvedély ilyen kendőzetlenül erőteljes ábrázolása, ahogy a szöveg testének minden pórusából trópusi dühvel párolog a szexualitás és benne az elementáris igény az összekapcsolódásra.
S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. A normális közbeszédért! | NORMA. S nem lepődni meg semmin, soha. Most már tudom, ki merem jelenteni, ha az embernek határozott célja van, képes mindenre, fantaszta lesz, sok olyan dologról le tud mondani, aminek azelőtt fontos és nagy jelentőséget tulajdonított. Manapság mindenből akkora hűhót csapnak az emberek! Ha fogat húzatnak, injekció kell nekik, ha nem tudnak aludni, orvosságot szednek, kényelmes széken meg párnán hajlandók csak ülni, a lányok nem törődnek a testtartásukkal, s nyaranként félmeztelenül heverésznek a strandon. A tudatos elme egyszerűen tehetetlen a tudattalannal szemben, mert a tudatos elme a társadalom mellékterméke, a tudattalan pedig természetes, biológiai dolog, és mint ilyen, óriási erővel és energiával rendelkezik.
Vagy, arról, hogy ma már nem gondolja, hogy MSZP egyenlő Fidesz. (Csak hogy Mesterházy egyenlő Fidesz. Jövőre pedig valószínűleg ezt is máshogy fogja látni. ) Lehetne, de igazából felesleges, mert a Momentum miniszterelnök-jelöltjéről még az ellenzéki sajtó is leszedte a keresztvizet, sőt a hírek szerint saját pártjának tagsága kétségbeejtőnek nevezte a produkcióját. K. O. volt ez a javából, pedig nem annak indult. Gulyás Márton ugyanis nem tervezte kiütni Fekete Győrt, épp ellenkezőleg, biztonságos teret igyekezett biztosítani neki, higgadtan, barátságosan és nem provokatívan faggatta, és ugyan kétségtelen, hogy feltette azokat a kikerülhetetlen kérdéseket, amelyekre az ellenzéki szimpatizánsok, illetve a nézői kíváncsiak voltak, de nem azért, hogy kivégezze, hanem, hogy Fegyőr ebben a safe space-ben megnyugtató válaszokat adhasson. "Verebes egy hazug disznó". Nem ez történt. A Momentum elnöke saját magát ütötte ki. Vissza a kezdőlapra
Nem olyan országban szeretnénk élni, ahol némelyek újabb és újabb ellenségképet, kiszolgáltatott kisebbségeket állítanak méltatlan támadások célkeresztjébe. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen felelőtlen vádaskodás további feszültséget, félelmet, agressziót kelt a magyar társadalomban. Petíciót indított a Szemlélek annak érdekében, hogy a romboló kijelentések helyét átvegyék az építő megszólalások.
Közben kisebb-nagyobb kampók még belénk akaszkodtak, a lényeg mégis ez: hogy kié Közép-Európa szíve. Mert a szív kell, ezért folyik a küzdelem. A hamisan belpolitikának nevezett küzdőtéren valójában az idegen érdekek helyi ügynökei és hasznos idiótái ellen vívjuk szabadságharcunkat 1990 óta. Különösen pedig 2010 óta. Tizenegy évvel ezelőtt a magyarság megrázta magát méltatlan alávetettségében, és új utat vágott magának. Jellemtelen ember idézetek gyerekeknek. Bátor, kínkeserves utat, melyen azonban ma már nem jár egyedül. Ez is főbenjáró bűnünk Globália szauronjainak szemében. Így hát turbófokozatba kapcsolták az örök SZDSZ-t, és habzó szájú sakáljaikról levették a szájkosarat és a pórázt. Amit ma parlamenti ellenzékként és a hozzá kapcsolódó kulturális és médiauniverzumként látunk, az Globália janicsárjainak nem szűnő rohama Magyarország ellen. Legyen világos: a magát ellenzéknek maszkírozó infernália nem a magyar lelkiségből termékenyült politikai mozgalom, hanem külföldi tervezőasztaloknál kimódolt tömegpusztító fegyver. Aminek alkotóelemei között tudatos, megvett, kiképzett ügynökök és ostoba, hasznos idióták egyaránt találhatók.
Életben hagytak minket vagy életben tartanak. Lehet-e moralizálni a nagyüzemi állattartáson? Vagy ez csak olyan értelmiségi nyafogás, liberális széplelkű baromkodás, ez az élet rendje. Talán nem is fájna ennyire, ha az ember maga nem lenne ilyen kétszínű mocsok gyárilag. Elgázosít, eléget száz nőt meg gyereket, azután hazamegy a családjához és lehasal a szőnyegre társasjátékot játszani meg kacagni a saját gyerekeivel. Ahogy a filmben káromkodva és röhögve üti és rúgja a kiszolgáltatott élőlényeket, élvezi a kínjaikat és vérző szenvedéseiket, és lehet, hogy otthon meg várja egy-két házikedvenc, akiket ágyába fogad, egy tányérból eszik velük, és bömbölve szalad az állatorvoshoz, ha a mutyuli beüti valahová a lábikóját. Nem hülyéskedek, egy csomó ilyen "állatbarát" ismerősöm van. Jellemtelen ember idézetek a barátságról. Nyilván mindenkinek van ilyen, annyira általános jelenség. És kétszínű szarság. A vadász, a jellemtelen szolgáival, akik a szabad állatok világával szemben a puskás ember mellé szegődtek, felhajtják, tépik, marják az elárult állatot.