Fotó: Black Sheep "Az volt a tervem, hogy itt főleg egyszerű házi süteményeket készítsünk. Semmiképpen sem akartam élére állított, francia falatokat. Mindkét nagymamám nagyon komolyan foglalkozott a sütéssel, és a koncepcióm alapját az ő receptjeik képezték, amiket később esetenként továbbfejlesztettünk. Ez egy teljesen tudatos döntés és irány volt a részemről, amire a kínálatunk azóta is támaszkodik" – meséli Tóth Gábor, a hely alapítója és tulajdonosa a kezdetekről. Black sheep kávé brown. A műhelyben három mestercukrász is dolgozik, így várható volt, hogy a magas minőségű tradicionális édességek között rövid időn belül felbukkanjanak az újfajta ízek is. A csapatot egyre gyakrabban keresték fel esküvői, emeletes torták készítésével kapcsolatban is, így a lehetőség adott volt, hogy folyamatosan fejlesszék a kínálatukat a különféle igények kielégítése felé is. "Múltkor valaki egy macarontortát szeretett volna csináltatni nálunk. Bár ez nem szerepel az alapvető kínálatunkban, a szakmai adottságainkkal mégis el tudtuk készíteni az inspirációként hozott kép alapján, amire aztán mi is büszkék voltunk.
A Black Sheep kávézó teraszán ülve is sokan beszélgettek egy-egy szelet sütemény vagy egy csésze kávé mellett. Az ügyvezető-tulajdonos azt mondta, nagyon várták már ők is a nyitást, amire új bútorokkal készültek. - Tulajdonosként nem volt egyszerű tartani a lelkesedést a dolgozókban. Sokkal jobb azt látni, hogy a teraszunk tele van, levehetik az emberek a maszkot és mosolyognak. Elvitelkor nem láthattuk az emberek arcát, és ez inkább lelkileg volt megterhelő, de nyilván sok mindenkinek sajnos anyagilag is – mondta Tóth Gábor. Az egyik vendég, Opra Mária is örült, hogy végre nyugodtan, leülve ihatják meg a kávét, szerinte ugyanis kellemetlen lehet sétálva elkortyolni. Kozák Márton és barátnője is nagyon várta már ezt a napot. 7 hangulatos kávézó országszerte, ahová legalább egyszer érdemes ellátogatni. - Nagyon örülünk, hogy ki lehet már mozdulni otthonról. Hétvégente a barátnőmmel korábban is szerettünk eljárni kávézni, enni, reméljük, hogy a további nyitások is sikeresek lesznek – mondta a fiatal. Nemcsak a Csapó utcán, a Kossuth téren és a Hal közben ültek be sokan egy-egy pizzára vagy sörre a családdal, baráti társasággal, de a Nagyerdő és a Békás-tó környéke is vonzotta az embereket.
Mintha haza érkeztem volna. A pandémiás időszak minden nehézségét túlélve nyitottak újra, izgalmas tavaszi étlappal (apropó étlap: az új étlapon szereplő QR kódokba az ételek fotóit rejtették, ezzel is megkönnyítve a választást). Mivel csak ketten voltunk, nem tudtuk az új étlap minden fogását végigenni, de amit választottunk, egytől-egyig ugyanazt a kifogástalan minőséget és ízélményt hozta, mint tavalyi látogatásainkon. Örömmel nyugtáztam, hogy újra van haltöpörtyű az étlapon, mert ez életem legjobb haltöpörtyűje. Nemrég az érsekcsanádi Rév csárdában is ettünk haltöpörtyűt, de az én ízlésemnek az túl zsíros volt. Dűlő Étterem Menü. A lillafüredi "A" nagybetűs haltöpörtyű! Kívül kellően ropogós, belül kellően szaftos és nem túl zsíros, tiszta, jó ízű pontyból (amit pár hétig a pisztrángtelepen tartanak, így ha iszap ízű is volt eredetileg, a Garadna vizében lubickoló pontyok húsa szépen kitisztul és igazán jóízű lesz). Olyan házi paradicsomlekvár kísérte, hogy elmorzsoltam néhány könnycseppet a gyönyörűségtől és diéta ide, vagy oda, ettem az egyre jobb kovászos kenyerükből is, amire még az előételnek kért haltöpörtyű előtt kentem az isteni füstölt pisztráng krémből, amit a konyha üdvözleteként kaptunk.
Kritika Vedd be szépen a gyógyszered, Hollywood, lázas vagy! Bevezető Gore Verbinski 15 évvel A kör után ismét horrorral jelentkezik, melynek emlékétől szintén felsírunk majd álmunkban - csak nem biztos, hogy azért, mert olyan félelmetes volt. Az egészség ellenszere - Legutóbbi tartalom KRITIKA: Az egészség ellenszere Gore Verbinski 15 évvel A kör után ismét horrorral jelentkezik, melynek emlékétől szintén felsírunk majd álmunkban - csak nem biztos, hogy azért, mert olyan félelmetes volt.
Verbinski ezt követően jó ideig nem rendezett, nem feltétlen a bukás miatt, hiszen egyébként sem az a nagyon termékeny direktor. A film ötlete Verbinski és Justin Haythe fejéből pattant ki, a forgatókönyvet utóbbi szakember készítette el. Haythe korábbról a már említett A magányos lovas szkriptjét is jegyzi, de A szabadság útjai és a Dwayne Johnson főszereplésével készült Csapda is az ő kezéből került ki. Az Egészség ellenszere főszerepét Dane DeHaan kapta, akit annak idején Az erő krónikája című filmből ismerhettünk meg, de később A csodálatos Pókemberben is ott volt a címszereplő ellenfeleként és az Öld meg a kedveseid-ben is felbukkant. Női fronton Shia LaBeouf felesége Mia Goth jelenthet erősítést, akit az Everest-ben és A nimfomániásban is láthattunk.
A bankárok Svájcba pénzt mosni vagy meghalni mennek, előbbit én, utóbbit Gore Verbinski állítja, aki rém bonyolult, mégis irtó egyszerű mesét szőtt egy ódon kastély köré. Kinek ajánljuk? Akinek bejön egy régimódi horror vadonatúj csomagolásban Amikor kijött Az egészség ellenszere első előzetese, lehetett tudni, hogy a film gyönyörű és jócskán elvont lesz, azt viszont nem, miről is szól tulajdonképpen. Most már tudjuk, egy fiatal és ambiciózus középvezetőről egy nagy New York-i banktól ( Dane DeHaan, aki jó, de nem zseniális), akit a svájci Alpok egyik különös szállójában pihenő főnöke után küldenek, hogy hazavigye valami fúzió miatt, pontosabban ezért, hogy elvitessenek vele egy nagy balhét. Tudjuk, a főnök nem megy haza, ahogy senki sem távozik a rejtélyes múltú kastélyból, még az ifjú "küldönc" sem, mivel baleset éri és maga is az intézmény betege lesz. Itt nem kínálnak mást, csak hidrokúrát, ami kihajtja a szervezetből a modern világ mérgeit, mondván, a hegy mélyén lévő vízgyűjtő vize egy csoda, mindenre jó.
Ugyanakkor ha lemész a film ritmusáig, akkor Az egészség ellenszere egészen sajátos lelkiállapotba tud ringatni, magyarán hatásmechanizmusa akár működhet is..... még ez sem mentség a soványka sztorira, amit komótosan, terjedelmesen és mégis óriási lukakkal kibélelve jár körbe. A revelációt kilométerekre lehet látni, és ugyan kellőképp perverz, ráadásul olyan alzsánereket és történeti fordulatokat idéz meg, melyek ritka vendégei a moziknak - főleg egy ilyen nagyszabású stúdiófilm részeként -, az lenne a minimum, hogy a nézők türelmét koherenciával hálálja meg. De nem, ezt a filmet Verbinski magának készítette, a stúdió pedig mementónak, hogy tessék, mi megpróbáltuk, most pedig váltsatok sok-sok jegyet az Alien: Covenant-re, ami - jé! - inkább hajaz egy Alien-filmre, mint a Prometheus folytatására, egy másik nagy filmes katasztrófára. Elképesztően gyönyörű, a fősodorból messze kilógó rémmese, amely logikátlanságokkal teli, öncélú és kiszámítható történetvezetésének, bágyadt hőseinek és hervasztó ijesztgetéseinek hála nem fog túl sok rajongót szerezni magának.
Ráadásul a forgatókönyvírásba is belekóstoló Verbinski, Justin Haythe-tel (A magányos lovas, A szabadság útjai) közösen szépen lerója tiszteletét Alfred Hitchcock thrillerei (pl. a gipszhez kötött főhős James Stewartot juttathatja eszünkbe a Hátsó ablakból), de Roman Polanski életművére és David Cronenberg testhorrorjaira is rendre utalgat. A film egyetlen érdemi - és ezzel együtt legfőbb - problémája, hogy a sztorija annyira egyszerű és régi vágású (amellyel pont a horror legnagyobb klasszikusaiból szemezget), hogy a 2 és fél órás játékidő irgalmatlanul hosszú, pláne annak fényében, hogy 1 órával a finálé előtt már látni lehet a csavarokat. Így hiába hömpölyög szimpatikusan lassan a cselekmény a végére rendre unalomba fullad. DE - és nagyon kell ide az a de - valahogy képtelenség érdemben haragudni erre a mély főhajtásra, még ha Verbinskiék lényegesen többet is markolnak annál, mint amennyit megtudnának tartani. Az egészség ellenszeréből is maximálisan kitűnik, hogy Verbinski igazi, nagybetűs MESÉLŐ, amilyen ritkán akad manapság.
Gore Verbinskit remek vizuális érzékkel áldotta meg az isten, de önmagában ez édeskevés egy jó filmhez. A rendezőnél A kör és A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka a leggyakoribb hivatkozási pontok, de az előbbinél ott volt egy már bizonyított alapanyag (a japán eredeti), az utóbbinál pedig Johnny Depp bemutatkozása Jack Sparrow-ként – ezekre lehetett egy egész filmet építeni. Aztán a további Karib-tenger-filmeknél szépen látszott, hogyan helyeződik a hangsúly az egyre kevésbé összeszedett cselekményről az egyre több cgi-t felvonultató látványra, Az időjós cuki volt, de feledhető, A magányos lovast meg már Johnny Depp sem tudta megmenteni. (Oké, a Rangót én is bírom, de az animációs kakukktojás Verbinski életművében. ) Az egészség ellenszerét nézve megint az volt az érzésem, hogy a rendező szemében a történet teljesen másodlagos, majdhogynem zavaró izé, és csak arra szolgál, hogy keretet adjon a gyönyörű képeknek, amiket Verbinski kitalált operatőrével, Bojan Bazellivel. Bazelli és Verbinski már együtt dolgozott A körön, és új filmjükben is borzongatni próbálnak: egy ideig úgy tűnik, hogy egyensúlyoznak a thriller és a horror határán, aztán hamar a horrorba zuhan a történetvezetés – annak is a B-kategóriás legmélyére.
Nekik viszont szükségük van rá, hiszen az ő szignója nélkül nem jöhet létre a fúzió, amin a vállalat sorsa múlik, és kapóra jön nekik, hogy az öregnek valószínűleg teljesen elment az esze… Lockhart Svájcba érkezve tévesen azt hiszi, ő csak besétál a régi kastélyba, és hazahozza a főnököt, arra azonban nem számít, hogy egy "balesetet" követően ő maga is az intézmény foglyává válik, aki – az ott kezeltekhez hasonlóan – saját egészsége miatt lesz kénytelen aggódni. A film viszonylag lassan indul be, de ezzel kezdetben még nincs is baj hiszen a látvány és az erőteljes vizuális csomagolás többnyire leköt bennünket, de közel 1 óra után kezd el thrillerként viselkedni. A feszültséggel teli lassú pillanatokat, csak felváltják a mozgalmas képsorok, és végre betekintést nyerhetünk a kastély (más filmekben is sokat látott) sötét múltjába. A "szörnyű titkok" egy veretes moziba járónak, azért nem okoznak túl sok váratlan meglepetést. A fordulatokon lett volna még mit csiszolni. Amit viszont külön érdemes kiemelni a film zeneválasztását, mert az bizony nagyon el lett találva.