– Megboldogult anyámnál és apámnál is így volt, hogy lekötött koncertem volt, és röviddel előtte hunytak el. Ez a harmadik ilyen az életemben, és őszintén szólva már nem is csodálkoztam, hogy Katikám elment, de színpadra kellett állnom. De az igazság az, hogy ezt önszántamból is tettem, és nagyon sok szeretetet kaptam. Utólag is köszönöm mindenkinek, de ne haragudj, most képtelen vagyok többet beszélni. Le kell tennem, mert… – és itt már feltört belőle a zokogás. Charlie még mindig gyászolja feleségét: 2 és fél éve hunyt el. A vasárnap esti Cserháti-emlékesten minden fájdalma ellenére énekelt (Fotó: MTI) Sz. Z. J. képzőművész karácsony gyász feleség elhunyt Széles Katalin Horváth Charlie Charlie
Feliratkozom
– Charlie talán jobban szenved, mint én, de nem akarja, hogy bárki is sajnálja – magyarázta akkor, a júliusi Tátrai Band-koncertet követően lapunknak Tátrai Tibor (62). – Charlie itt sírt a vállamon, és kérdezgette, hogyan bírtam, hogy csináltam, mert hamarosan ő is özvegyen marad. Annyi erőt adtam neki, amennyit csak tudtam – mesélte Komár Kriszta (61) november végén az Új köztemetőben, ugyanis Charlie volt az első látogató Komár László (†67) síremlékének avatásán. Feleségét gyászolja Charlie - Blikk. Széles Katalin képzőművész 36 évig volt hű társa Charlie-nak jóban és rosszban egyaránt. Ez a fotónk 11 esztendővel ezelőtt készült (Fotó: Tumbász Hédi) Azóta is kerestük, és kértük, mondja el, min megy keresztül, de udvariasan mindent elutasított. – Igazán köszönöm, hogy megértőek voltatok, de én még most sem vagyok képes arra, hogy bármit is mondjak. Gondolkodni sem tudok. Nem megy. Csak ülök itt, és bámulok magam elé – mondta alig hallhatóan Charlie a telefonba, miután tegnap olvasóink nevében is részvétet nyilvánítottunk neki, de azt még elmondta, a vasárnap esti fellépéshez honnan merített erőt.
Tavaszi enekek ovisoknak – Itt megtalálod! Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél. Kibújás vagy bebújás? Ez a gondom, óriás! Ha kibújok, vacogok, ha bebújok, hortyogok, ha kibújok, jót eszem, ha bebújok, éhezem! — Nemes Nagy Ágnes – Tavaszi felhők Bodzavirágból, bodzavirágból hullik a, hullik a sárga virágpor. Fönt meg a felhők szállnak az égen, bodzafehéren, bodzafehéren. Szállj, szállj felhő, pamacsos, hullj le, te zápor, aranyos, égi virágpor égen nyíló bodzavirágból. Zelk Zoltán – Tavaszi dal Egy, kettő, három, négy, kis őzike, hová mégy? – elég, hogyha tudom én: tavasz elé futok én. te kis nyuszi, hová mégy? – se erdőbe, se rétre: a szép tavasz elébe! te kis madár, vígan légy! Olyan szépen daloljál, szebb legyen a tavasznál! Weöres Sándor – Tavaszköszöntő Sándor napján megszakad a tél, József napján megszűnik a szél, zsákban Benedek hoz majd meleget, nincs több fázás, boldog, aki él. Már közhírré szétdoboltatik: minden kislány férjhez adatik, szőkék legelébb, aztán feketék, végül barnák és a maradék.
Zelk Zoltán (Érmihályfalva, 1906. december 18. – Budapest, 1981. április 23. ) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas magyar költő, prózaíró, 2012-től a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
Tavaszváró versek ovisoknak – Itt találod a verseket! Gazdag Erzsi: A hóvirág éneke Kinyílott a hóvirág, vidámabb lett a világ… Itt a tavasz, megy a tél, kis magban a csíra kél. Szikrázik a napsugár, nyakát nyújtja a gúnár. Táncot jár a víz fodra, tavaszi szél forgatja. Itt a tavasz, gyerekek, kacagnak a verebek. — Zelk Zoltán: Hóvirág Jó, hogy látlak hóvirág, megkérdezem tőled mi hírt hoztál? Mit üzensz erdőnek, mezőnek? Szedd a szárnyad szaporán, vidd a hírt madárka: útra kelt már a tavasz, itt lesz nemsokára! Sarkady Sándor: Gólyahír – Mi szél hozott kisfutár? – Nem szél hozott, napsugár. – Kedves gazdád ki lehet? – Fűnevelő kikelet. – S mi a jó hír aranyom? – Sárgulhat a kalapom. – Jó a hír, jó a hír, Isten hozott, gólyahír! Vidor Miklós: Virághívogató Ibolya, ibolya, vén erdőnek fiatal mosolya! Hóvirág, hóvirág, tárd ki nekünk a tavasz kapuját! Kikerics, kikerics, kiderül az ég fölöttünk, ha te nyitsz!
Szomorú lett erre az ereszalja. – Nem érem én már azt meg – sóhajtotta. – De várj csak! Átszólok a testvéremnek, az sokkal fiatalabb nálam, s mindig azon búsul, hogy sose volt még fecskelakója. Ott aztán olyan szállása lesz, hogy csak no! Úgy is lett. A szomszédban egy szép kis új ház fehérlett ki az udvarból, frissen volt meszelve, s az ablakdeszka meg az ereszalja szép zöldre festve. – Akarsz-e fecskelakókat? – kiáltott át az öreg ereszalja. – Hogyne akarnék! – örvendezett a fiatal, és vele örült a kerítés melletti bodzabokor is. – Jönnek a fecskék, jönnek a fecskék… – susogta vékony kis gallyaival boldogan. Nem volt már szomorú az öreg ereszalja sem. Örült ő is, hogy a szomszédból áthallatszik majd a fecske csicsergése, s mégsem lesz olyan elhagyott öregségében. De örült a diófa s az eperfa is, hogy mégiscsak fecske hintázik az ágaikon. – Látod, Szellőcske – mondta most az öreg ereszalja –, nem hiába hoztál hát üzenetet. Menj a fecske elé, s mondd meg neki: siessen, hozza magával a tavaszt és a napsugarat, mindnyájan tárt karokkal várjuk.