EMBERI KIINDULÓPONT A többnemzetiségű Brassóban született Mattis Teutsch János Kassákékon keresztül bekapcsolódott a modern német művészet vérkeringésébe. Sokat dolgozott együtt a legendás expresszionista Sturm galériát vezető Herwarth Waldennel, elsőként paul Klee-vel állított ki közösen. A magyar és a német avantgárd színtér mellett a – Trianon utáni – román modernisták is befogadták. unikális művészetét mindenhol sokra tartották, rendszeresen szerepelt tárlatokon absztrakt műveivel. 1921-es brassói kiállítási katalógusában így foglalta össze saját alkotói metódusát és ars poétikáját: "Célom az, hogy festői és plasztikai eszközökkel olyan absztrakt műveket alkossak, amelyek mint művészi lények élik önálló életüket, s tiszta lelki érzetet váltanak ki. Túlnyomórészt olyan kompozíciókon dolgozom, amelyekben az ember a kiindulópont. Mattis Teutsch János műveit mutatja be a Virág Judit Galéria – Deszkavízió. Az ember, a maga lelki vibrációjában, testetlenül, mint kontaktus az érzet számára. " ABSZTRAKT SZENT GYÖRGY A nagy 20. századi nonfiguratív hagyomány ismeretében meglepőnek tűnhet, hogy miért emeli ki éppen egy "absztrakt" festő az emberábrázolás igényét.
Máttis-Teutch érzésfestői törekvésének első, átmeneti korszakában azonos eredetű az érzelmeket felkeltő forrás és érzelmeket közvetítő formakomplexum. A természet kelti a művészben az érzést, amely benne határozottabb formát ölt, intenzitásban felfokozódik és visszavetül magára a természetre. Dombok közül, zöld mezők között az előtér felé, kanyargó patak. Ebből a szemléletből absztrahálódik egy érzés, mint a kép alapmotívuma: a patak ritmikus hullámzásának érzése. Az alapérzés visszavetül a témára és dombok hajlása, utak vonala, ég alja, láthatár csíkja, a táj minden mozgó vonala ezt sokszorozza meg, fokozza föl és ismétli számtalan ritmikai és dinamikai változatban. Egy másik képen gabonakeresztek hosszú sora szalad narancspirosban, perspektivikusan hajolva össze a háttér középpontjában. Ugyanide hullámzik jobbról és balról a távoli földek csíkja és a horizont vonala. E virtuális központ széles ritmusokban veri vissza a belelendülő mozgásokat a kép szélei felé. A kép szélei szabadok és nyitottak: nem fogják fel az odacsapódó ritmusokat, hanem továbbrezegtetik kifelé a kép szélein túl.
Például: hegyeknek és völgyeknek naturális képéből vett formák a fehérek és feketék nyugtalan összecsapásában szuggerálnak valami tragikus, feszült és bomlott hangulatot. Ezek a formák a kép közepén, mint felcsapó hullámfodorban emelik ki egy ember gyötrődő és feszülő alakját. Az ő feszültsége sugárzott ki a tájra, vagy azé gyűlt benne, egészen egyre megy, ő a fókusz. Egy más képén erdő mélyének formái. A fák ívelt, karoló alakjai közé ünnepélyesen hajló emberi alakok mozgásképei fonódnak. A középtéren ez összekaroló hullámok két egymást ölelő emberi figurában csapódnak össze. Címe lehetne ennek a metszetnek: "Az áhítat" vagy a "csönd. " Ez a téma sokféle variációban, metszetben és olajban, jelent meg Máttis képei között és mindegyik kidolgozási változat azt mutatja, hogy az érzésképeken látszólag milyen kis változások tolják el az érzéshatásokat nagy távolságra. Az egyiken, egy kis olajvázlaton, a kompozíció majdnem változatlan, de a fekete-fehérek nyugalmas egyensúlya helyett a tiszta, ragyogó de hideg színek polikrómijában jelenik meg.
A szövegnek tartalmaznia kell a pályázó CV-jét, egy menedzsmenti, valamint egy tartalomközvetítői tervet is. A pályázat egyszeri díja bruttó 300. 000 HUF, valamint a győztes kiállítás megrendezése a Deák Erika Galériában. A galéria a kiállítás megvalósításában teljes körű támogatást biztosít. A beérkező pályaműveket 2021. július 15-ig várjuk az email címre. Az email tárgyában kérjük használd a 'Deák Erika Galéria Kurátori Díj' megjelölést. A pályázatokat a galéria munkatársai, Deák Erika, Teplán Nóra és Varga Ádám bírálják el. Az elbírálás határideje és a nyertes kihirdetése 2021. szeptember 15. A kiállítás megvalósításának dátuma 2022 tavasz.
A "pesti Broadway"-nek számító Nagymező utcáról a Mozsár utcába kanyarodva, jobb kéz felől találjuk meg a Deák Erika Galériát. Névadója hosszú időn át gyűjtött külföldi tapasztalatot: az Egyesült Államokban tanult művészettörténetet, és ott ismerkedett meg a galériák működésével, csak ezután kapcsolódott be idehaza is a kortárs művészetbe. A Deák Erika Galéria 1998-as alapítása óta képviseli a hazai progresszív képzőművészetet; a festészet és szobrászat mellett a fotó- és videóművészet is megtalálható programjában. Olyan művészeket képviselt itthon, mint Bullás József, Szűcs Attila, Baranyai Levente, Kovách Gergő vagy a nemrég elhunyt Fajó János. Fotó: Deák Erika Galéria Fotó: Deák Erika Galéria
Megtekinthető: 2021. február 19 – március 26. Nyitvatartás: szerda-péntek, 12:00-18:00 óra között A Deák Erika Galéria következő, Néha az óceánnal merülök című csoportos kiállításán négy fiatal alkotó legfrissebb munkái kerülnek bemutatásra. A galéria néhány hétre egy varázslatos, futurisztikus kertté változik, ahol a David Lynch Dűnéjének kietlen pusztasága olvad egybe az oázisok édenkertszerű bujaságával. Ebben a térben találkozik az elárvult női test, a vizet keresgélő virágszál és a saját környezetét újrateremtő és azt rózsaszín álomba burkoló képzelet világa. A kiállítás címe alapvetően a jövőkép nélküli kortárs valóságokra, és az azzal szemben megjelenő elvágyódás és nosztalgia simulékony érzetegyüttesére utal. Múltunk fontos attribútumai a szemünk láttára tűnnek el és válnak emlékekké, az ember pedig egyre kilátástalanabb küzdelmet folytat az eddig ismert élet megőrzésére. A pandémia visszavonulásra, újragondolásra kényszerített, de közben azt is megmutatta, hogy időnként vissza lehet lassulni és pusztán csak alámerülni.
Bármit meg lehet csinálni belőle. A síkban létező grafikáimnak és a térbeli munkáimnak is ez az alapja. Itt jegyzem meg, hogy sok hulladékot termelek, de igyekszem őket újrafelhasználni; a korábban említett dobozos projekthez például néhány régebbi munkámat ledarálva készítettem papírt. A szoba-oázis mögötti falon és a galéria előterében Kárándi Mónika utópisztikus tájai láthatók, nem eviláginak tűnő növényzettel a nyugtalanítóan narancsvörös ég alatt. A fiatal festőnő következetesen építi saját univerzumát, egyenletes és magas színvonalon. A tájjal és a természettel pályakezdése óta erős kapcsolatban áll. Kárándi Mónika: Sigh of the Sky II. R: Nem nehéz a pusztuló Föld képét belelátni a drámai hullámzású dombok közé. Valóban ez munkál a háttérben vagy ez már a befogadó aggodalma? Kárándi Mónika: Hát igen... mi lesz a bolygónkkal, ha minden így megy tovább? Engem nyomaszt és megrémiszt ez az egész. Minden nap arról olvasni, hogy egyre melegebb van. A bizonytalanság, a jövőkép hiánya szerintem nemcsak az én munkáimban érezhető, hanem a mostani kiállításban résztvevő másik három alkotótársamnál is.
R: Változó méretek, kollázs-technika, és gondolom hosszú távú munka... Kalán Viktória: 2018-ban kezdtem el. Nyilván nem követem az Esterházy-szöveget szó szerint, de tény, hogy rongyosra olvastam már a könyvet, és jegyzeteket is készítek. Nem sorban haladok, egyébként. A vászonra kasírozott kivágatokat az internetről, a sajtóból, barátoktól kapom. A nőkben – és egyáltalán az emberekben – a furcsa szépséget keresem; ahol más hibát vagy sérülést lát, nekem az lehet hogy szép… A csoportos kiállításban negyedikként részt vevő alkotó Rédling Hanna. Nemrég végzett fotográfia mesterszakon, és a korábban Rotterdamban töltött hasznos szakmai tartózkodás után fél lábbal még mindig Hollandiában él – illetve a COVID miatt mégsem... Elfolyó, bizonytalan körvonalú képeit a kiállítás kontextusában nézve nem a stabilitás jut az ember eszébe. R: Milyen technikával készültek ezek a képek? Rédling Hanna: Egy tér-szkennelést lehetővé tevő telefonos applikációval nézek körbe az adott térben. Rédling Hanna: Selves Az eszköz minden apró szögből készít egy fényképet, és abból rak össze egy 3D-s modellt.