Azért ültünk le Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredessel, hogy a romák elleni támadásokról beszélgessünk, de hamar a rendőrségen belül is tapasztalható rasszizmusnál kötöttünk ki. A döglött ügyek egykori nyomozója szerint azért ez nem általános a testületen belül. A sorozatgyilkosoknak pedig nincs esélyük. Négy éve ment nyugdíjba a rendőrségtől, ezért sok kérdésre szabadkozva válaszol: nem tud róla, csak az újságban olvasta, nem vett részt a nyomozásban. De nem mellékes, hogy tagja volt a "Vének Tanácsának", akik a rendőri vezetők felkérésére segítették a romák gyilkosai elleni nyomozást. Kilenc nappal a feltételezett támadó elfogása előtt beszélgettünk. Akkor már tudta, hogy kik az elkövetők? Azt nem, de azt igen, hogy a kollégák közel járnak. Több ígéretes irány is volt. Fotó: Neményi Márton / Az utolsó, kislétai gyilkosság előtt is közel voltak már? Kovács lajos rendőr akadémia. Nem tudok róla. Én ebben a nyomozásban nem vettem részt, csak, mint a Vének Tanácsának tagja. Az első egy-két eligazításon ott voltam, láttam a helyszíneket.
Több órán át kínozta a lányt, mielőtt az meghalt: amikor Krisztina elájult többször fel is ébresztette. - Az eltűnés miatt a Százhalombattán élő Lajost is meghallgattam, és nagyon segítőkésznek mutatkozott. Azt állította, hogy tűvé tette Battát és Érdet is, hogy megtalálja Krisztinát. Megkérdeztem tőle, hogy miről beszélgettek kerítésfestés közben, és azt mondta, hogy családi dolgokról. Balogh felesége sem tudott információval szolgálni. Könyv: Sorozatgyilkos nyomában (Dr. Kovács Lajos). Ezt követően vezetői utasításra át kellett adnunk az ügyet a körözési előadóknak, mert mi a kollégáimmal kiemelt ügyeken dolgoztunk. Balogh Lajos élvezetből ölt (Fotó: PMRFK) Később Kovács Bélának újra volt lehetősége az eltűnési üggyel foglalkozni, de újabb, fontos adatot nem talált, így a bűnügyi nyilvántartásban elkezdte leellenőrizni a családtagokat: a szülőket, a nővért, Baloghot és annak testvéreit is. Meglepődve tapasztalta, hogy Balogh Lajos lopásért és rablás kísérletéért börtönben ült. De erről – mint mesélte – a családban senki nem tudott a nején kívül.
Minél többet nyilatkozik, annál több részletet árul el, és ez kifejezetten jó a nyomozásnak – fogalmaztak az ügyre rálátó informátoraink. Kovács lajos rendőr igazgatóság. A sportvezető elismerte, hogy régi kapcsolatban állt az olajozásból ismert vállalkozóval, Portik Tamással, valamint az erőszakos bűncselekmények miatt eddig összesen 13 évet rács mögött töltött Tasnádi Péterrel. Utóbbival kapcsolatban a Nap TV volt tulajdonosa elmondta: 2004-ben több részletben adott neki tízmillió forint kölcsönt egy vállalkozás beindításához. Az anyagi segítséget pedig azzal magyarázta, hogy Tasnádi korábban segített neki visszaszerezni ellopott autóját, és kiadványaiba is számos hirdetést intézett. Mint ismert, Tasnádi Péter a bíróságon és rendőrségi vallomásokban azt állította: háromszor "vette le" Gyárfást, aki 1997-ben megbízta őt Fenyő megöletésével, Tasnádi azt állította, hogy a megbízásért járó díj előlegét felvette, majd a gyilkosságért kitűzött díj másik felét is behajtotta Gyárfástól, amikor meghallotta, valaki megölte Fenyő Jánost, később pedig még egyszer "levette" a Nap TV tulajdonosát.
Szerinte ez álságos, hiszen gigászi pénzeket ad Kerényi Imre Nemzeti Könyvtárára. Kerényi Imre magyarázata, hogy eddig a liberálisok kapták a támogatást, de most fordult a kocka, számára egy családtörténeti könyvet idéz, amely szerint egy deportálás előtt álló zsidó asszonynak Imrédy Béla felesége azt mondta, "most mi jövünk". Ez a borzalmas mondat hét éve újra itt lebeg a fejünk fölött, egyre durvább következményekkel. Azt hiszem, ez a legsötétebb mondatok egyike. Péterfy Gergely félig-meddig Máraival magyarázza a rendszerváltás kudarcát. 1940-80 között eltűnt az a társadalmi réteg, amellyel normális liberális demokráciát lehetett volna alakítani: a polgári tradíciót hordozó, nagyrészt kiirtott zsidóság, majd a felőrölt, disszidált keresztény polgárság. Péterfy gergely felesége öngyilkos. A képzett értelmiség épp most megy el, mert rosszul érzi magát itthon. Marad a formátlan, alaktalan, tradíció nélküli embertömeg, és jöhet a Homo sovieticus, a putyinizálódás. Péterfy Gergely Kisorosziban él (öt gyermeke van). A József Attila-díjas író, forgatókönyvíró, 2015-ben a Kitömött Barbárért megkapta az Aegon művészeti díjat, idén választották meg a Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatójává, jelenleg – Facebook-oldala szerint – e tisztségében tárgyal Kínában.
A történet magja szinte hihetetlen: a XVIII. századi bécsi udvarban élt egy világlátott, sokoldalúan művelt, fekete bőrű ember, akinek a fél világ a csodájára járt. Egyszerre volt ő bazári majom, az idegenség élő szobra és a bécsi szabadkőművesség fontos alakja, aki nemcsak jó társalgó, de éles elméjű tudós, valóságos polihisztor is volt egyszerre, aki a természettudományok területén belül is az orvosi tudományokban mélyedt el leginkább; halálában pedig az emberiesség megcsúfolásának jelképe lett. Itthon: Eltűntek az önkéntesek és a menekültek a Nyugatiból hétfő hajnalra | hvg.hu. Különleges helyzetét egyszerre jellemezte a kivételezettség és a kitaszítottság, szűkebb és tágabb környezetéből kíváncsiságot, fékezhetetlen szexuális vágyat, tiszteletet vagy éppen megvetést és gyűlöletet is kiváltott. "Ez a perspektíva, ahonnan ő szemügyre veheti a Habsburg birodalmat, olyan ritkaság, amelyben az a legkülönlegesebb, hogy még a legokosabbak, a legnemesebb lelkűek és a legtapasztaltabbak sem képesek teljes egészében belehelyezkedni: így ő egy olyan világ hírhozója, amit rajta kívül nem láthat senki sem. "
Olyan, mintha eleve ezzel a szerelemmel születtem volna – amire még mindig félve használom a szerelem szót, hiszen annyira különbözik a költők és a filmek hirtelen fellobbanó, viharszerű érzelmeitől. Ebből sejtem, hogy valószínűleg akkor szerethettem bele, amikor először megpillantottam, valamikor egészen kiskoromban, talán még csecsemőként. Erre az első alkalomra nem emlékszem. Megyei Lapok. Amikortól emlékszem, ott mindig az is benne van az emlékben, hogy szeretem. Lehet, hogy előbb volt a szerelem, mint Olga, és akkor minden hiábavaló. Nem mintha egyébként nem volna az. " Ezzel indít útjára bennünket az elbeszélő, amikor először beszél szerelmének tárgyáról, egy bizonyos Olga nevű nőről, aki amúgy húsz évvel idősebb nála. Ő a regény központi alakja, hozzá tér vissza mindig az elbeszélő, és rajta keresztül látunk egy kort, pontosabban korokat és rendszereket széthullani, majd felépülni újra, sokszor isten tudja, miből, kik által és hogyan. "Szépsége, amelyet most már kívülről láttam – pontosabban: már magamat is láttam, ahogy Olga szépségét figyelem –, ugyanolyan élesen és fájdalmasan hatott rám, mint korábban, de a fájdalomhoz most már társult valami éber figyelem, amely mindig beszámolt nekem arról, éppen hol tartok a tapasztalásban.