A maradék kígyóuborkát vágjuk közepes kockákra és tegyük tálba. Adjuk hozzá a közepes kockákra vágott kovászos uborkát, az összeaprított kaprot, sót és borsot, kefirt, kovászos uborkalevet, vizet, majd az egészet botmixerrel pürésítsük simára. A levest hidegen tálaljuk.
Mennyi kell belőle? kovászos uborkát, egyik felét, kovászos uborka, lehűtött zöldség, apróra zúzott, joghurttal simára, darabolt kovászos, felszolgálnánk, visszatesszük, mentelevéllel, fokhagymával, összeérjenek, pikánsságát, mokkáskanál, turmixoljuk, uborkaleves, Tálaláskor, joghurttal, szorbittal, mentalevél, csorgatjuk, fokhagymás, édesítjük, kockázzuk, alaplével, Mindössze, olívaolaj, fokhagyma, kenyérrel, maradékát, tálalható, felöntjük, kovászos, részére, közepes kovászos uborka, uborkalé, natúr joghurt, gerezd fokhagyma, kevés friss mentalevél, olívaolaj,
Elkészítési idő 45 perc alatt elkészülő ételek Elkészítés nehézsége Pofonegyszerű ételek Árkategória Olcsó ételek Hozzávalók: 2 fő részére: 3 db közepes kovászos uborka 2 dl uborkalé 3 dl zöldség alaplé 200 g natúr joghurt 1 mokkáskanál szorbit vagy cukor 1 gerezd fokhagyma kevés friss mentalevél olívaolaj Elkészítés: A kovászos uborkát nagyon apróra kockázzuk, és kétfelé osztjuk. Az egyik felét felöntjük a kovászos uborka levével, és a lehűtött zöldség alaplével, majd kevés szorbittal, vagy cukorral édesítjük. Mindössze annyival, hogy kiemelje a savanyú lé pikánsságát. Az apróra zúzott fokhagymával, néhány mentelevéllel, és a joghurttal simára turmixoljuk, majd a darabolt kovászos uborka maradékát visszatesszük a levesbe. Egy nap, egy recept: joghurtos hideg uborkaleves - Vince. Mielőtt felszolgálnánk, tanácsos még hűteni rajta, illetve néhány órát hagyni, hogy összeérjenek az ízek. Tálaláskor olíva olajjal csorgatjuk meg ízlés szerint. Pirítós kenyérrel is tálalható. Hasonló receptek
Vaszilij Vajnonen Klasszikus balett két felvonásban – A francia forradalom idején játszódó, sodró erejű és tempójú Párizs lángjai az egyik legsikeresebbnek mondható szovjet balett, melynek első előadásai során a közönség állva, egy emberként énekelte a művészekkel a La Marseillaise-t. Kifejezett újításnak számított akkor és ott az alkotók közös törekvése, hogy vérbeli balettdrámát hozzanak létre. A balett-történetnek ezen emblematikus darabjában a táncosoknak egyszerre kell magas fokon birtokában lenniük a klasszikus balett-technikának és a karakter-jellemábrázolásnak. …Párizs lángjai … : Civilek. A budapesti Operában 1977-ben került színre utoljára, most Michael Messerer újragondolt változatában kerül a Magyar Nemzeti Balett repertoárjára. /Michael Messerer/Borisz Aszafjev: Párizs lángjai -online premier
Most azonban merev volt már a jobb keze, és bal kezének bütykös ujjai sokszor tisztátalanul fogták a hangokat. De azért nem benne volt a legnagyobb hiba. Hanem a hegedűjében, amely eredetileg is gyatra vásári darab volt, most pedig ütött-kopott, repedezett ócskaság. És mindössze két húr volt rajta, a g és az e. A középső húrok hiányoztak. Bizony, angyali kedély kellett ahhoz, hogy valakit ez a szánalmas cincogás meghasson, és pénzt csalogasson ki a zsebéből. Nem is igen hullott a garas a vak koldus kalapjába. A kalap üres volt, pedig szinte rimánkodva látogatta széles és öblös száját a járókelők felé. Egy pékinas száraz zsemlyét dobott bele, irgalomból. A példa hatott. Öreg zöldségárus két csomó zöldhagymával jutalmazta a művészetet. Paganini a zöldhagyma láttára éktelen dühre fakadt. Cifra káromkodások közben földhöz vágta az ócska kalapot, és rettenetes szitkokat szórt a bámészkodó utcanép felé. Párizs lángjai balett. Olaszul. Szerencséjére senki sem értett ezen a nyelven, és megmenekült a megsértett emberek ütlegeléseitől.
Zeneszerző: Borisz Aszafjev Koreográfia: Alexej Ratmanszkij Libretto: Nyikolaj Volkov és Vlagyimir Dmitrijev Vaszilij Vajnonen klasszikus alapokon építkező, de a szovjet időkben, 1932-ben készült balettjét Alexej Ratmanszkij modernizálta. A történet a nagy francia forradalom idején játszódik, Aszafjev által írt zenéje pedig a forradalom dalaira, főként a Marseillesre épül. Főhőse is két marseille-i, Jeanne és bátyja, Jérôme, akik Párizsba indulnak, hogy támogassák a forradalmárokat, s miközben harcolnak a szabadságért, egyenlőségért és testvériségért, mindketten találkoznak a szerelemmel is. Jeanne a marseille-iek ágyúsával, Philippel, Jérôme pedig az arisztokrata Adeline-nel. Ratmanszkij koreográfiája olyan áradóan virtuóz alkotás, amelyet még a Bolsoj színpadán is kevés más darab mondhat el magáról. A cselekmény: I. rész 1. jelenet A történet Marseille egyik külvárosában kezdődik, abban a városban, amely a francia nemzeti himnusznak adta a nevét. A marseille-iek zászlóalja Párizsba indul, s egy ágyút visz magával a párizsi forradalmárok számára.
Az utcáról közben behallatszanak a Marseillaise hangjai. Az udvaroncok és a tisztek pánikba esnek. Ezt kihasználva Adeline megszökik a palotából. II. rész 3. jelenet Egy párizsi téren látjuk a marseille-ieket, köztük Philippe-t, Jerome-ot és Jeanne-t. Egy ágyú lövése jelzi majd a Tuileriák elleni készülő támadás kezdetét. Hirtelen a téren Jerome megpillantja Adeline-t. Odarohan hozzá, de itt is a nyomukban van a baljós vénség, Jarcasse. Időközben egy hordó bor kerül ki a térre és a forradalmárok különféle táncokba kezdenek: az Auvergne-táncot, a Marseillaise-táncot adják elő, majd a baszkok temperamentumos tánca következik, amelyben minden főszereplő részt vesz: Jeanne, Philippe, Adeline, Jerome és Gilbert, a marseille-iek kapitánya. Louis és Marie Antoinette kitömött babáit darabokra vágják. Jeanne egy lándzsával a kezében táncolja a carmagnole-t. A részeg Philippe véletlenül elsüti az ágyút a Tuileriákra. Kezdődik az ostrom. A lövések és a dobok zajában Adeline és Jerome megvallják egymás iránti szeretetüket.
Csak röhögtek rajta. Paganini dühében a levegő után kapkodott, és felnézett az égre, mintha onnan kérne bosszút az örökké szent és dicsőséges művészeten ért sérelemért. Onnan a magasból azonban nem estek kénköves villámlások, ellenkezőleg, valami mennyei ihlet szállt alá, és rátelepedett a művész lelkére. Paganini a homlokára csapott, és terjedelmes kockás zsebkendőjével megtörölte verejtékes ábrázatát. Azután kihúzta magát, és mély alázattal meghajolt a vak koldus előtt. - Uram, szabad egy pillanatra kérnem a hegedűjét? A koldus kissé gyanakodott, Paganini megnyugtatta: - Ne féljen, én is értek valamit e szerszám kezeléséhez. Úgy látom, finom munka, és ha megengedné, néhány futammal kipróbálnám a hangját. Visszaadom sértetlenül. A koldus semmit sem értett ebből a beszédből, de felfogta az udvariasság és gyengédség melódiáját, és átnyújtotta Paganininek a rozoga skatulyát. És Paganini az álla alá szorította azt. Eszébe jutott, hogy fiatal korában Luccában egyszer Elisa hercegnő, Napóleon nővére előtt kellett koncertet adnia.