1936. szeptember 2-án hangzott el első ízben Kodály Zoltán műve, a Budavári Te Deum, az ősbemutatót a Mátyás-templomban tartották. "Téged, Isten, dicsérünk! Téged Úrnak ismérünk. Egyházi zenék : Te deum dalszöveg, videó - Zeneszöveg.hu. Téged, örök Atyaisten, Mind egész föld áld és tisztel. " (Sík Sándor fordítása) – így ad hálát Kodály Zoltán a korakeresztény himnusz szavaival 1936-ban írott Te Deumában, melyet Budavári Te Deum címen ismerünk. 1936 tavaszán Budapest polgármestere, Szendy Károly kérte fel Kodályt egy kompozíció megírására, mellyel Buda töröktől való visszafoglalásának 250. évfordulóját kívánták megünnepelni. Kodály két hónap alatt készült el a Te Deum megzenésítésével, az ősbemutatóra 1936. szeptember 2-án a Budavári Nagyboldogasszony-templomban (ismertebb nevén: Mátyás-templom) került sor, a templom karnagya, Sugár Viktor vezényletével. A négy szólóénekesre, vegyeskarra, orgonára és zenekarra írott Te Deum ugyanakkor hamar eljutott a hangversenytermekbe is: a londoni rádió stúdiókoncertjét két hónappal követte a budapesti Operaház előadása, rangos szólisták (Bodó Erzsi, Basilides Mária, Rösler Endre és Székely Mihály), a Székesfővárosi Énekkar és a Filharmóniai Társaság Zenekara előadásában, Dohnányi Ernő vezényletével.
R. Et rege eos, et extolle illos usque in aeternum. Per singulos dies benedicimus te. Et laudamus nomen tuum in saeculum, et in saeculum saeculi. Dignare, Domine, die isto sine peccato nos custodire. Miserere nostri, Domine, miserere nostri. Fiat misericordia tua, Domine, super nos, quemadmodum speravimus in te. In te, Domine, speravi: non confundar in aeternum. Téged, Isten dicsérünk, * téged Úrnak ismérünk. Téged, örök Atyaisten * mind egész föld áld és tisztel. Téged minden szép angyalok * Kerubok és Szeráfkarok. Egek és minden hatalmak * szüntelenül magasztalnak. Szent, szent, szent * a Seregek Ura Istene! Nagyságoddal telve ég, s föld, * dicsőséged mindent betölt. Téged dicsér, egek Ura * apostolok boldog kara. Te deum szoveg video. Dicséretes nagy próféták * súlyos ajka hirdet és áld. Jeles mártírseregek * magasztalnak tégedet. Vall tégedet világszerte * szent Egyházad ezerszerte. Ó Atyánk, téged *s mérhetetlen nagy Fölséged. S azt, ki hozzánk tőled jött le * Atya igaz Egyszülöttje. És áldjuk veled * Vigasztaló Szent Szellemedet.
A Győri Hittudományi Főiskola Szombathelyi Képzési Központja a tanárok, a tanulók, a hozzátartozók és barátok közösségével ünnepelte a tanév befejezését, illetve annak eredményeit június 24-én. A szombathelyi Sarlós Boldogasszony Székesegyházban, az itt álló püspöki katedra (tanítóhivatal) előtt, a Madonna kápolnában zajlott az ünnepi hálaadás és a diplomaosztó ünnepség. Az ünneplés szorosan kapcsolódott a nap liturgiájához: mely Keresztelő Szent János születésének ünnepe. Dr. Kürnyek Róbert tanulmányi osztályvezető, homíliájában Keresztelő János életéből sokféle párhuzamot állított példának a tanulók elé. Elsőként az előhírnök szerepet emelte ki, melyet nekünk is fel kell ismernünk a feladataink között. Ezzel összefüggésben a saját csökkenő szerepünkre és Jézus növekvő szerepére mutatott rá. A 'Téged Isten dicsérünk' azaz a 'Te Deum' latin szövegét.... Felhívta a figyelmet Keresztelő János kényelmetlen és fáradságos életére – melyre nekünk is számítanunk kell az evangelizáció munkatársaiként – mely a vértanúságig fokozódott, mivel célját nem cserélte fel egyesek tetszésével.
Mert fölérni könnyű, könnyű nemcsak ésszel, Hanem ököllel is, és megfogni kézzel, Hogy csak őt bosszantja mind e vastag tréfa, Mely ugyan fejétől sem járt messze néha. 5 Toldi tűr azonban, bárha nem békével; Birkozik nagy lelke fellázadt dühével; Majd meggyőzi magát s megvetéssel tűri, Szolganép belőle a csúfot hogy űzi. Mert e nép eperszem volna haragjának, Bosszuló karjától úgy elhullanának, Mint a Sámsonétól, kiről írva vagyon, Hogy ezer pogányt vert egy álcsonttal agyon. 6 Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette, Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette; Úgy mutatta, mintha nem is venné észre, Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre. De, midőn egy dárda válla csontját érte, Iszonyatosképen megharagutt érte, S melyen ült, a malomkő-darabot fogta, Toldi György bosszantó népe közé dobta. 7 Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? Ki tudj, a hol áll meg s kit hogyan talál meg? Toldi - Tananyagok. Fuss, ha futhatsz, Miklós! pallos alatt fejed! Víz sem mossa rólad le a gyilkos nevet! Elvadulsz, elzüllöl [1] az apai háztól, Mint amely kivert kan elzüllik a nyájtól: Ki egyet agyarral halálosan sérte, Ugy aztán kimarta őt a többi érte.
8 Elrepült a nagy kő, és ahol leszálla, Egy nemes vitéznek lőn szörnyű halála: Mint olajütőben szétmállott a teste, És az összetört hús vérolajt ereszte. Vérit a poros föld nagy-mohón felnyalta, Két szemét halálos hályog eltakarta, S aki őt eloltá, az a veszedelem Mindenik bajtársnak fájt, csak ő neki nem. Toldi - Kvíz. 9 György haragja pedig lészen rendkivűli, Mert vitéz szolgáját igen keserűli. Másfelől örül, hogy gyilkos a testvére, Kit hogy elveszessen, most esik kezére. Most ravasz szándékát, melynek úta görbe, Eltakarja törvény és igazság örve, És, hogy öccsét bíró hírivel megrontsa, El kell fogni nyomban, az kemény parancsa.
Toldi - Előhang Készítette:: - Arany János: Toldi Készítette:: Cseriné Pataki Ildikó Hogyan keletkezett a Toldi?, Ilosvai Selymes Péter históriája, Toldi – Előhang Készítette:: Forján Krisztina Toldi – Első ének Toldi – Második ének Toldi – Harmadik ének Toldi – Negyedik ének Toldi – Ötödik ének Toldi – Hatodik ének Toldi – Hetedik ének Toldi – Nyolcadik ének Toldi – Részösszefoglalás, képességfejlesztés Arany és a Toldi Készítette:: Forján Krisztina
Miklós ezzel gyilkossá vált, tudja ezt György is, aki persze csak örül a fejleménynek, hiszen így törvényes úton tüntetheti el az öccsét, és az egész családi vagyon az övé lehet. György azonnal parancsot ad Miklós elfogására. Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
Mert fölérni könnyű, könnyű nemcsak ésszel, Hanem ököllel is, és megfogni kézzel, Hogy csak őt bosszantja mind e vastag tréfa, Mely ugyan fejétől sem járt messze néha. Toldi tűr azonban, bárha nem békével; Birkozik nagy lelke fellázadt dühével; Majd meggyőzi magát s megvetéssel tűri, Szolganép belőle a csúfot hogy űzi. Mert e nép eperszem volna haragjának, Bosszuló karjától úgy elhullanának, Mint a Sámsonétól, kiről írva vagyon, Hogy ezer pogányt vert egy álcsonttal agyon. Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette, Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette; Úgy mutatta, mintha nem is venné észre, Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre. De, midőn egy dárda válla csontját érte, Iszonyatosképen megharagutt érte, S melyen ült, a malomkő-darabot fogta, Toldi György bosszantó népe közé dobta. Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? Ki tudj, a hol áll meg s kit hogyan talál meg? Fuss, ha futhatsz, Miklós! pallos alatt fejed! Víz sem mossa rólad le a gyilkos nevet! Elvadulsz, elzüllöl az apai háztól, Mint amely kivert kan elzüllik a nyájtól: Ki egyet agyarral halálosan sérte, Ugy aztán kimarta őt a többi érte.