Örömmel mentem,,, mert a kopjafa katonai szolgálatot, vitézi teljesítményt nyújtó, fejedelmet, viadalban elesettet illetett. A fejfa vagy gombosfejfa őseink általánosan használt sírjele... " Nincs nagy felhajtás, hivatalos ünnepélyesség. A kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal által biztosított kis teherautón homok, cement, a beöntéshez szükséges szerszámok. Itt fekszünk vendor master. A felállítandó cserefa kopja, a magasabb fajtából, már fenn az ad hoc panteon legmagasabb pontján, kis gödör szélén. A három és fél méteres emlékjel népművész faragójának gyorsan jár a keze, de tüsténkedik két segítője is.,, Földbe gyökerező" sorsára vár, amíg a turisták tízei a kisebb-nagyobb emlékjelek állítói-állíttatói emblémáját silabizálják. S amikor a mester utolsó, vízmértékes kézmozdulata után a jelen levő magyar turisták fényképezőgépei működésbe lépnek, a magyarországi küldöttség fiatalasszonya néhány keresetlen szóval említi a hétköznapiasan is ünnepi percek jelentőségét. S jómagam, az Udvarhelyszéken született háromszéki restelkedve, lehajtott fejjel gyónom, hogy csak most, közel a hetvenhez jutottam el Székelyföld Thermopülaiához!,, Itt fekszünk, vándor... megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. "
– Igen, ők azok. – Az baj. Nem elég, hogy a poliszok egy része az olimpiai játékok miatt el sem jött, még ez is. Alig hétezren vagyunk Spártából, Phókiszból, Thébából, Theszpiából és más, kisebb városokból. – Ezért mondtam, hogy baj van. – Mindegy. Én és a háromszáz hoplita itt marad a sáncok mögött a Thébaiakkal, a többi hátrafelé ügyeljen. Újabb porlepte alak lép be. – Királyom, itt vannak a perzsák! – Máris, hol, Tirzusz? – Ott várakoznak kint. – Az a kettő? – Igen. – Csak az egyikük néz ki perzsának. Mindegy bocsásd be őket. – Leonidasz! Fogadd Xerxész, a perzsa Achaemenid Birodalom királyának, a Médek uralkodójának, a Shahanshahnak, azaz a királyok királyának, a sivatag oroszlánjának, a legyőzhetetlen sasnak, a... – Jó, tudom, minden Is ő. Legyetek üdvözölve. Bitter T. Ákos: Barátaimnak. Mit kívántok? – Mi semmit, hiszen mi csak porszemek vagyunk a nagy Xerxész, a perzsa Achaemenid Birodalom királyának, a Médek uralkodójának, a Shahanshahnak, azaz a királyok kirá... – Jó, jó tudom, a sivatag oroszlánjának, bla, bla, bla.
480 -ban a spártai ephoroszok Leónidaszt küldték a thermopülai szoroshoz, hogy 300 spártaival, akiknek már voltak fiaik és 6700 szövetségessel feltartsa a Perzsa Birodalom hadseregét a Thermopülai-szorosnál. Xerxész perzsa uralkodó serege, amely északi irányból tervezte lerohanni a hellén városállamokat, az ókori források szerint több százezer főt számlált. A források szerint a király azért ilyen kis csapattal indult el, mert a spártai vallásos szokások az évnek ebben a szakában nem engedték meg a hadba indulást. Reformatus.hu | Temetőben, de nem vigasztalanul. Leónidasz a halálba indult, nemcsak az óriási túlerő miatt, hanem mert egy jós azt jövendölte: Spárta csak egy Héraklész véréből származó király halála árán menekülhet meg. Az ephoroszok valószínűleg csak félszívvel támogatták az akciót a Karneia ünnep miatt és mert ők inkább a Korinthoszi-földszorosnál szerették volna összevonni a védekező görög erőket (sorsukra hagyva a Peloponnészosztól északra élő görögöket). Számos történet szól Leónidasz és csapata bátorságáról, ami tovább öregbítette a spártaiak katonai hírnevét az ókori világban.
Megtettük mindazt, amit megkövetelt a Haza. " ( Sz. ) … végül egy egészen hív új fordításában: "Vándor, vidd hírünk Lakedaimónba: hogy itt nyugszunk, mert (meg)tettük a Haza parancsait. ) vagy "Vándor, vidd hírünk Lakedaimónba: hogy itt nyugszunk, hisz követtük a Haza parancsait. ) Ajánlott film-élmény e napra: A 300 Szpártái – Máté Rudolf, amerikaiul Rudolph Maté rendezésében (1962) "Itt nyugszunk. Vándor, vidd hírünk Lakedaimónba: Megtettük mindazt, amit megkövetelt a Haza. ) De diadalmukat a perzsák is megörökítették… Akhaimenida király végez a görög hoplitával (perzsa dombormű I. Xerxész idejéből) Khasajársá illően óperzsául az ógörögből Xerxész -ként (Ξέρξης), azaz I. Xerxész néven (Kr. 519 – Kr. Itt fekszünk vandoren. 465) ismert perzsa király (Kr. 486-tól haláláig) az Akhaimenidák családjából. Az Akhaimenida sereg I. Xerxes alatt szolgáló katonái a Thermopülai csata idején – Xerxész síremlékén Naqse Rosztam ( نقش رستم) Sírvárosban vésetett i. 480 környékén Végezetül… Hadd szólok most a theszpiaiakért!
Daryun sem volt az igazi, neki sem volt olyan a kisugárzása, amilyennek lennie kell, de ettől független nem volt rossz. Narsussal úgy nem volt bajom, szerintem ő sem volt rossz. Szép volt az énekhangja is, és jót mosolyogtam az Alfreeddal közös jelenetén – ami az animében egyébként idegesített. Alfreed itt sokkal elviselhetőbb volt, talán mert nem szerepelt annyit. Elam szintén jó volt, szerintem az egyik legjobb. Farangis is jó volt, karakterhű, meg volt a kisugárzása is, ahogy az animében is, bár a Gieve-vel való találkozásnál a jelenet vége felé kezdte már kicsit túltolni – ez talán a koreográfiának köszönhető és nem a színésznőnek. Szándékosan hagytam utoljára Gievet, mert abszolút kedvenc volt, ő volt a legkarakterhűbb, ő alakított a legjobban, és – Hilmes mellett – énekelni is ő énekelt a legjobban (ami egy bárdtól azért elvárható:D). Meglepett egyébként Yamada James Takeshi, mivel még egy olyan szerepben sem láttam, ahol énekelnie kellett. A többi szereplő közt is voltak jobbak illetve rosszabbak, és bár Andragoras és Tahamine nem sokat szerepeltek, épp ezért nem is kaptak külön színészt, hanem a statiszták valamelyike alakította őket, de talán pont emiatt vagy nem tudom, de eléggé csalódás volt mindkettő.
Lássuk! Arslan hősi legendája lehetne a magyar cím, ami sejteti a jövőt, de… Az elején nehéz volt elképzelni, hogy ez a srác nagy dolgokat visz véghez, annyira életképtelen volt szegény. (Mondjuk 14 éves) Aztán fokozatosan több lett az önbizalma az uralkodás iranti vágya meg nagyobb, ami itt pozitívum, ahogy a megfelelő emberek vették körbe. Még így is nehéz összeegyeztetni ezt az aranyos kinézetet azzal, hogy sikerült nagyjából? teljesen jól megtanulnia vívni. Azok a csodás kék szemek és a fehér haj ami a mai trendeknek is megfelelne XD olyan mértékű együttérzést sugároznak, hogy rögtön tudja a néző, hogy ez a srác lesrácoztam egy herceget nem fog feleslegesen vért ontani spoiler. Fáj a szívem érte, mert a szülei mindig elhanyagolták, hogy lehet egy ilyen aranyos gyereket figyelmen kívül hagyni?! A támogató alattvalói aranyat érnek, nélkülük Arslan nem jutott volna messzire spoiler. Daryun, a Fekete Lovag talán a leghűségesebb, ő próbálja a legjobban védeni a herceget, néha kicsit olyan mint egy védelmező bátyó.
Szemét húzás volt amit Arslannal tett. A gilani részeket nagyon szerettem, új színt hoztak az animébe mondjuk szó szerint is lehet venni, a sok kék a rengeteg barna sivatag után…. Na meg Daryunt is jó volt nézni így ujjatlan felsőben. :D Az op meg az ed jók voltak de az első évadbeliek sokkal jobbak voltak, igazából az ost-k voltak a legjobbak, élvezet volt őket hallgatni. Gazuzangó 2021. október 30., 09:37 Nagyon-nagyon sajnálom, hogy iyen rövid volt és ilyen fontos ponton maradt abba, de még így is jobb, mintha nem lenne. Gondolkodom rajta, hogy elolvassam-e a mangát, mert egyszerűen odavagyok ezért a sorozatért, de azt hiszem, képregény formájában sajnos meg se közelítheti azt az élményt, amit animeként nyújtott. Az animáció elképesztően hatásos volt, még a CGI-t is egészen tudták használni (kivéve a kalózos jelenetnél, ahol megrohamozták a várat. Na, az fájdalmas volt). A képi világ és a karakter designe csakúgy, mint az első évadban szemkápráztató volt, olyan szinten szépek voltak a szereplők (kivéve Alfrid), hogy nem voltam képes nem szeretni őket.
Eközben Hilmest is láthatjuk, ahogy tervezgeti, hogy teljesítse be a bosszúját. Majd Peshawarnál össze is futnak és kiderül, hogy ki ő valójában, Arslan elhatározza, hogy visszafoglalja Ecbatanát, és tulajdonképp ezzel van vége a darabnak. Nagyon jól megoldották a csatajeleneteket azzal a pár statisztával, és a jelmezek is nagyon szépek, karakterhűek voltak, viszont a színészi játék egyáltalán nem volt kiemelkedő. Hilmesből hiányzott a düh, ami éltette a bosszúvágyát. Kedvelem Imari Yuu-t, de ezt a szerepet nem érezte át. Amikor pedig levette a maszkot a sminkje sem volt elég meggyőző, hogy már pedig neki leégett a fél arca… Arslan szerintem túl kétségbeesett volt néhány jelenetnél, ami szintén nem volt rá jellemző. Gondolok itt arra, hogy például, amikor Hilmes megvágta a karját, és amikor realizálta, hisztérikus rohamot kapva markolászni kezdte… Emellett sokszor az empátia sem jött át, megvoltak a jelenetek (már, ami megmaradt így, hogy sokat ki is vettek), de valahogy mégsem éreztem a belőle áradó empátiát; és sokszor inkább gyerekesnek éreztem a karakterét.
Andragorasból is hiányzott az a kisugárzás, amitől félelmetes és visszataszító lesz, illetve Tahamine jelleme sem tükrözte királynői mivoltát. Kahrlan és a többiek viszont jók voltak. A dalok nem voltak rosszak, de különösebben egyik sem ragadott meg igazán. Összességében pedig egy egészen jó adaptáció, és ajánlom azoknak, akik szerették az animét illetve szeretik a történelmi musicaleket.
Mivel nemrég néztem meg az animét, így egész friss az élmény, elég jól emlékszem a cselekményre, a szereplőkre, a történetre. Azt gondoltam, hogy nem fogják az egész animét adaptálni, azt hogy még az első évadot sem, és azt is, hogy ki fognak hagyni egy-két dolgot, szereplőt, de azt nem gondoltam, hogy pont Étoilet hagyják ki, mert hát a lustaniai oldalról ő egy fontos szereplő volt, fontos szerepet játszott Arslan életében, döntéseiben. Szóval ez egy kicsit szíven ütött. Egyébként szinte az összes lustaniait kihagyták a sztoriból – a császárt, aki egyből beleszeret Tahaminébe, az öccsét, aki át akarja venni az uralkodótól a hatalmat – egyedül Bodin maradt meg (hála az égnek -. -) illetve pár nevenincs katona. Szóval az egész történet tulajdonképp Arslanra és Hilmesre koncentrál. A darab bemutatja Arslan első csatáját, ahogy menekülni kényszerül Daryunnal, majd találkozik Narsusal és Elammal, később az Ecbatani események után Gieve és Farangis is csatlakozik hozzájuk, majd a Peshawarba vezető úton elszakadva egymástól Alfreed is előkerül.