Fenyő Iván színművész a hivatalos Facebook-oldalán a következő bejegyzést tette vegán tapasztalatáról és ahogyan látja a világot: "Két dologról is akartam írni.. Most írok az egyikről.. Nézzétek el nekem a központozás, a vesszők, ékezetek hiányát, mobilról írok a teraszomról, lévén laptopom más országban hever valahol.. Szóval az egyik a vegánság.. Azaz, hogy nem eszel semmilyen állati terméket.. Csoda tiszta érzés. Én ezt nyomom most január óta.. Hihetetlen erős.. Nagyon érzem a változást. Ok, fogytam.. Ok, vékonyodok.. De nem kóros.. De nem vesztek energiát.. Fenyő iván idézet kollégának. Izmos vagyok. Friss vagyok. És azt érzem, hogy tiszta(!! ) vagyok. Erős. Stabil. Stramm ( ahogy Nagyikám mondta volna). És egyáltalán nem mellesleg meghagyom a barátaim életét. Nem miattam ölik őket. Nem veszek részt abban, hogy gyilkolják őket üzem szerűen, kíméletlenül, méghozzá bele se gondolva, hogy vajon mindez normális-e. Azon felhördülünk, hogy ki mennyit keres, kinek honnan van, amilye van, hány éves öreguraknak milyen fiatal csajuk van, vagy mondjuk, hogy én a telóról nem írom ki, hogy "hogy", és nincs központozás, de afelett meg szemet hunyunk, hogy naponta hány szerencsétlen, ártatlan, nem-erre-született(!! )
Szeretnünk kéne egymást addig is. Összejárni. Nevetni. Örülni. Köszönni. Alkotni. Szeretni. Főzni, enni, szeretni. Szeretkezni. Átölelni. Sírni a nevetéstől. Fenyő iván idézet esküvőre. Megpihenni. Simogatni. Mosolyogni csendben. Hallgatni nagyokat. Ehelyett teljesen mást teszünk. Aggódunk, félünk, manipulálunk, kepesztünk, szorongunk, félünk, nyomulunk, kompenzálunk, akarunk, sértődünk, haragszunk, stb.. Mennyi elpocsékolt perc és óra… Mennyi elpocsékolt és kárba veszett nap és év… És egyszer …elmegyünk. Haraggal, el nem intézett dolgokkal. Itt vagyunk most. Most még tudnánk szeretni. Most meg tudnánk nevetni. Hálásnak lenni, hogy élünk… Fenyő Iván ( Budapest, 1979. június 15. –) magyar színész.
Bejegyzés navigáció
állatot tartanak rabságban, kínoznak, és ölnek meg. Mondván nekünk kell a kaja. Dehogy kell. Ilyen nem kell. Így nem kell. Ennyi nem kell. Ilyen áron nem kell. Egészségileg sem egyértelműen kell, sőt! Nos? Látjuk e hogy mi a fontos? Helyén vannak e a súlypontok az életünkben? Egyáltalán látunk e..? A nem-ártás elve alapján minden állatot és embert hagynunk kellene. Nem bántani. Se szóval, se gondolatban, se tettel. És tényleg állat holocaust zajlik ezekben a percekben is. És állati terméket mellőző embert nem láttunk a táplálkozása miatt rákban, szivbetegségekben, se diabéteszben meghalni, izületi panaszokban szenvedni vagy magas vérnyomásban.. Ha rákos leszel, azonnal azt mondják, hogy mellőzz minden állati fehérjét, helyette kilószámra friss bio zöldség és gyümölcs, lehetőleg nyersen és minel több frissen préselt/facsart. Nem véletlen. Nos, én nem foglalok állást, hogy vegánnak lenni jobb, mint húst enni. Reggeli Nesze - Nesze!szer. Nem tudom. Én is nézegetem. Pluszban közel fél éve nem eszem semmilyen cukrot, se glutén tartalmú lisztet.
OLDALUNK AZ ÖN TÁJÉKOZÓDÁSÁT SEGÍTI, DE KONKRÉT ORVOSI KÉRDÉSEIVEL, PANASZAIVAL FORDULJON KEZELŐORVOSÁHOZ! MINDEN EMBER, MINDEN ESET MÁS, ÍGY PROBLÉMÁJÁT CSAK AZ ÖNT ISMERŐ ORVOS TUDJA MEGÍTÉLNI, AZZAL KAPCSOLATOSAN SEM A WEBOLDALUNK, SEM A SZERKESZTŐINK FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALNAK. Fenyő iván idézet a szeretetről. Tanácsainkkal, elsősorban segítséget kívánunk nyújtani a PREVENCIÓ-ra, azaz a megelőzésre. A legegyszerűbb gyógyítás a megelőzés, de ha már "baj van", azaz kialakult egy komolyabb betegség, feltétlenül keressen alternatív megoldásokra nyitott és azokat ismerő orvost és az Ő útmutatásának megfelelően használja a termékeket!
Ilyen alapon fograthatnának egy filmet Marilyn Monroe életéről is, amiben egy sikeres elvonókúra után immár megtisztult testtel és lélekkel, a filmezéstől visszavonulva boldogan megöregedne. És nem írnák ki sehol, nem jeleznék semmilyen módon, hogy mindez csak fikció, viszont minden igyekezetükkel azon lennének, hogy hitelesnek tűnjön. Úgyhogy A holló című produkció először is morálisan bukik el, de aztán művészileg is. Már az első jelenettel el akar mondani mindent. Egy kocsmában játszódik, és a következő információkat üzeni: 1. A XIX. század közepén járunk, Baltimore-ban. (Bocs, de a nyelvi hűség nem célunk. ) 2. Edgar Allan Poe a főhősünk, aki menthetetlenül alkoholista. (De ettől még kedveled, ugye? Edgar Allan Poe: A holló (Európa Könyvkiadó, 2002) - antikvarium.hu. ) 3. Írásból él, de egy fillérje sincsen, annyi se, hogy egy felest rendeljen magának. (Szóval írásból talán mégsem lehet megélni. ) 4. Már az egész városban sikerült lejáratnia magát, sehol nincs hitele, viszont büszkesége se. (Súlyos függőség. ) 5. Edgar Allan Poe egy meg nem értett zseni.
A legtöbb kiadó inkább angol művek teljességgel illegális másolatait terjesztette, mert ez ingyen volt, míg az amerikai szerzőknek fizetni kellett volna, mindennek a tetejébe pedig 1837-ben kis híján összeomlott a kiadók piaca a tőzsdepánik miatt. Edgar allan poe a holló elemzés. Poe mindent megpróbált, hogy eljusson az érvényesülés közelébe, sokan éppen a megélhetési forrás keresése iránti kutatásnak tulajdonítják azt is, hogy ennyi különböző, még nem létező műfajban próbálta ki magát. Miután a versekkel nem keresett eleget olykor még arra sem, hogy egy jót vacsorázhasson – hiába írta meg minden idők egyik leghíresebb költeményét, A hollót – Poe megpróbálkozott kisprózai művek megjelentetésével. És éppen ez az, amiért manapság olyannyira tiszteli mindenki, és számtalan műfaj előképének tartják. Poe – utólagos műfaji megjelölésekkel – írt sci-fit ( Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban), dark fantasy-t ( A vörös halál álarca), krimit ( A Morgue utcai kettős gyilkosság), horrort ( A fekete macska) és még egy különös, már-már weird kalandregényt is ( Arthur Gordon Pym, a tengerész).
Témája a haláltól, a megsemmisüléstől való félelem. Poe világszemléletének meghatározó vonása volt a mulandóság, az emberi élet végességének tudata, s az a felismerés, hogy a halál, az elmúlás nem egy másik szférába való átlépés, hanem teljes megsemmisülés. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4
Edgar Allan Poe (1809-1849) Forrás: Egy ember, akiről csak találgatni lehet Nem feltétlenül a ködös és viszontagságos XIX. század hibája, hogy ennek a kiváló, és manapság már az irodalmi világ által egyöntetűen tisztelt írónak az életében talán több a kérdőjel, mint a megingathatatlanul kijelenthető tény. Poe gyakorlatilag mindent megélt, amit a nagy változások és ipari fejlődés alatti önmagát kereső Egyesült Államokban meg lehetett élni. Szülei elvesztése után lakott nevelőszülőknél, volt gazdag örökös, fiatal házas, álnéven, idősebbnek hazudva magát katona, önjelölt újságíró, nagyjából hasonlóképpen, mint kortársa, a neves felfedező Henry Morton Stanley, aztán a seregben jó pénzért gránátokat készített úgy, hogy különösebben nem értett hozzá, majd az amerikai irodalom talán legnehezebb időszakában eltökélte, hogy kizárólag az írásból fog megélni. A holló - The Raven [eKönyv: epub, mobi]. Tudni kell, hogy a XIX. század közepe táján még a legnagyobb amerikai írók, mint Walt Whitman, Henry James, Emily Dickinson, vagy Mark Twain sem kizárólag a művei utána kapott honoráriumból tartotta fent magát, a legtöbbjük számtalan egyéb munkát vállalt, a sokan riporternek, vagy tudósítónak álltak, tehát nem számított általánosnak, hogy valaki kizárólag saját, önálló műveiből akarjon megélni.
Egyszer – unt éjfél közelgett – bóbiskoltam elfelejtett tudományok furcsa könyvén, ellankadva, terhesen, fejem csügge… egyre jobban… s im egyszerre ajtóm roppan, mintha egy kéz félve koppan – dobban ajtóm csöndesen. S szóltam: "Éji vendég toppan küszöbömre csöndesen: – az lehet, más semmisem. Edgar Allan Poe, a műfajmágus és a romantika misztikus zsenije - Ectopolis Magazin. " Ah, jól emlékszem valóban! Tél volt, bús december hóban, szellemét a szén hunyóban földre himzé véresen. Lassan nyult az éji óra; könyvem nem nyujtott a búra enyhülést, óh holt Lenóra, érted, égi kedvesem, kit a mennyekben Lenóra néven hívnak, kedvesem, – itt lenn nincs már neve sem. S bibor kárpit selyme rezzen, bizonytalan zajra zizzen; fájó, vájó, sohsem ismert félés kinját érezem. S míg szivem dobbanva retten, mind ismétlem önfeledten: "Éji vándor vár ijedten ajtóm előtt, azt hiszem – késett vendég kér ijedten bebocsátást, azt hiszem: Most kicsit magamhoz térvén nem haboztam, így beszélvén: "Jó uram, vagy drága hölgyem, ne akadjon fenn ezen: tény hogy kissé szunditottam, és ön olyan halkan koppan: s amint könnyű lépte dobban – koppan ottkünn csöndesen, szinte képzeletnek vélném" – s ajtót tártam csöndesen: – künn az éj, más semmisem.
Hálistennek szégyenkeznünk sem nekünk kell miatta.