Fafaragó készlet, 6 részes Megújultunk! F olyamatosan töltjük fel a termékeket. Sütik Kedves Látogató! Felhívjuk figyelmét, hogy weboldalunkon "sütiket" (cookies) használunk a felhasználói élmény javítása érdekében, melyet a böngészésre használt eszközén tárolunk. Tovább A játékot ajánljuk: fiúknak, lányoknak, mindkettőjüknek Ajánlott életkor: 10 éves kortól
Rólam és a faragószerszámokról Rengeteg emberben nemre, korra, vagy képzettségre való tekintet nélkül, gyakran felmerül annak az igénye, hogy kipróbáljanak kézügyesség és kreativitást fejlesztő tevékenységeket. Ezek közül talán a legfejlesztőbb és legcsodálatosabb, a régi időkből a génjeinkben lévő fafaragás. Ennek évtizedek óta a legnagyobb buktatója, hogy bármelyik szakáruházba, barkácsáruházba, vagy hipermarketbe bemegyünk, sajnos jó minőségű faragószerámokat, továbbá ezekhez olyan élezőeszközöket, amelyeket bárki egyszerűen és gond nélkül használhat, gyakorlatilag nem találunk. Fafaragó készlet polírpasztával – Ambrus Aladár kézműves fafaragó szerszámai. Továbbá a faanyag beszerzése sem egyszerű eset. Rengeteg kutatómunkát, és nem utolsó sorban kitartást és türelmet is igényel, hiszen ha találunk nagyon száraz fát, azt még le kell gépeltetni, méretre, vagy akár formára (pl. : a nálam is beszerezhető sulyok, sárkaparó) kell vágatni. Mindent összegezve nagyon sok minden akadályozza a kezdő, fafaragás iránt érdeklődő embereket. Sokan elkezdenek otthon faragni sniccerrel, nagyon gyenge minőségű – mondhatni egyszer használatos – pengékkel, konyhakésekkel, bicskákkal.
Mikor számíthatok a csomagom érkezésére? Minden megrendelést 1 munkanapon belül kiszállítunk. A becsült szállítási idő általában 3-7 munkanapot vesz igénybe. Miután megrendelését átadtuk a futárnak, e-mailt fogunk küldeni Önnek a csomagkövetési számával. Milyen fizetési lehetőségek állnak rendelkezésre? Támogatjuk: Paypal Paypal Express Credit Card Apple Pay
A szegényember mohón előrenyújtja elgémberedett kezét, elpárállanak róla a havak, jegek, derek és zúzmaranénik, az északi-sarki konyha vöröslő fényben dereng. - Te nem fázol, Télapó? - De, egy kicsit én is. - Akkor gyere közelebb. Közelebb jön, leguggol a tűz mellé, ő is a láng felé tartja a kezét. - Jó meleg - mondja. - Ühüm - bólint a szegényember. Melegszenek.
– Na végre – mondta a keselyű, és elengedte Prométheusz máját. A hős felsóhajtott – ez volt évezredek óta az első kín nélküli perce –, megmozgatta elgémberedett tagjait, láncai csörögtek. – Lejárt a büntetésem? – kérdezte. A keselyű megrántotta a vállát. – Ugyan! De minek strapáljam magam? Nincs már tűz a Földön. A leláncolt férfi haragosan előreugrott, s bár láncai visszarántották, öklét rázva kiáltotta: – Hazudsz, kutya! – Nem kutya. Keselyű – mondta egykedvűen a robusztus madár, s szárnyait próbálgatta, működnek-e a több évezredes kényszerszünet után. Prométheusz haragja nem csillapodott. – Végezd a kötelességedet! Lázár ervin tűz elemzés. – rivallt a keselyűre. – Tépd a májam! – Majd megőrültem! – mérgelődött a keselyű. – Nem érted, hogy nincs már tűz a Földön? – Azt akarod mondani, hogy az istenek elpusztították az utolsó embert is? – Ördögöt – legyintett a keselyű –, többen vannak, mint valaha is. Prométheusz megnyugodott. – Tűz nélkül nincs élet – mondta magabiztosan –, gyerünk, láss munkához! – Értsd meg, hogy nincs tűz!
Én oktondi! Még hogy búgócsiga?! Nyilván a hideg téli szelek búgnak a zsebében. Vagy a zúzmaranéni. Egy zúzmaranénitől minden kitelik. A konyhában érezhetően csökken a hőmérséklet, a födőtartón egy piros födő fázósan megrezzen. Összébb húzom magamon az ingem. - Még szerencse, hogy nincs több zsebed - mondom, és vacogok egy kicsit. - Ne beszélj annyit, szegényember - süvíti Télapó -, mert kieresztem a jégt és a hót. Nem is tétovázik: kiereszti. Szép nagy pelyhekben hullani kezd a hó, a mosogatón és a gázcsöveken hegyes jégcsapok híznak. Didergek. - Ha ezt előre mondod, melegebben felöltözöm. Parókia – Pünkösdi tűz. Télapó kutyába se vesz, a másik zsebéből előzúgnak a hideg téli szelek, füttyögnek a konyha egyik sarkából a másikba, cibálják szegény pletyka gyerektenyérnyi, cirmoszöld leveleit, behuhognak a konyhaszekrénybe, megzörrentik az evőeszközöket, és hordják, hordják a havat. Ülök térdig hófúvásban, az ingem alá - megannyi tűszúrás - hópihék száguldanak. És mindez nem elég, kiszabadul a dér is, fehérlik a hajam, a bajszom, és ajjaj, jön már zúzmaranéni is, rám telepszik, olyan a testem, mintha ezüsttel volna bevonva - már amennyi kilátszik belőle a hóból.