Birsalma lekvár: különleges édesség. A birsalmát fanyar íze miatt nyersen ritkán szokás fogyasztani. A gyümölcs magas pektin tartalma miatt ez a lekvár viszonylag gyorsan elkészül. Birsalma lekvár recept Ez a házi birsalma lekvár recept nagyon régi. Birsalmaszörp- és lekvár | Nosalty. Felmenőim is így készítették. Lényegében ez egy fűszeres birsalma lekvár, a fahéjtól és szegfűszegtől lesz nagyon finom. Elkészítési idő (1 kg tisztított gyümölcsből): 105 perc Kalória tartalma: 230 kcal/100 g Hozzávalók 1 kg megtisztított feldarabolt birsalma 40 dkg cukor 1/2 citrom leve fűszeres víz: 4 szem szegfűszeg, 4 darabka fahéj (fél deci vízben felforralva néhány percig) Bevásárlólista 1, 5 kg birsalma 1 kg cukor (nem kell mind) 1 db citrom Emlékeztető: szegfűszeg, darabos fahéj Megjegyzés: A birs elnevezés kétféle gyümölcsöt takar: van birsalma és birskörte. Ízük azonos, csak az alakjuk különböző, ezért feldolgozásuk azonos. Mindkettőből lehet lekvárt, befőttet, pürét és birsalma sajt ot készíteni. Ez a recept tehát birskörtéből is elkészíthető.
Hogyan készítsünk citrom birsalma lekvárt Ehhez a recepthez a következő összetevőkre lesz szükség: 1 kg érett birsalma; 1 közepes citrom; 1 kg granulált cukor; 200-300 ml vizet. Fontos! A citrom vagy a citromlé világosítja a lekvárt, színét kellemesebbé és természetesebbé teszi. Ezenkívül a sav segít a gyümölcs karamellizálásában, így a lekvár sűrűbb lesz. A lekvár elkészítése egyszerű, csak be kell tartania a technológiát: A gyümölcsöket folyó forró víz alatt kell mosni. Ennek a gyümölcsnek a héján észrevehető virágzás tapasztalható, amelyet nehéz lemosni. Mosás után a birsalmát szárazra töröljük. Minden gyümölcsöt felére kell vágni és kimagozni. Most a gyümölcsöt apró kockákra vágják, körülbelül 2, 5x2, 5 cm-re. Tegye az apróra vágott birsalmat egy serpenyőbe vagy tálba, és adjon hozzá cukrot. Néhány óra múlva a gyümölcsnek el kell kezdenie a gyümölcslevet. Ha nincs elég lé, vizet adhat hozzá. Most folyamatosan kevergetve fel kell forralnia a lekvárt. Alacsony hőfokon a birsalmának körülbelül öt percig forralnia kell.
Élvezd a medvehagymát! Így főztök ti – Erre használják a Nosalty olvasói a... Új cikksorozatunk, az Így főztök ti, azért indult el, hogy tőletek, az olvasóktól tanulhassunk mindannyian. Most arról faggattunk benneteket, hogy mire használjátok az éppen előbújó szezonális kedvencet, a medvehagymát. Fogadjátok szeretettel két Nosalty-hobbiszakács receptjeit, ötleteit és tanácsait, amiket most örömmel megosztanak veletek is. Nosalty Ez lesz a kedvenc medvehagymás tésztád receptje, amibe extra sok... Végre itt a medvehagymaszezon, így érdemes minden egyes pillanatát kihasználni, és változatos ételekbe belecsempészni, hogy még véletlen se unjunk rá. A legtöbben pogácsát készítenek belőle, pedig szinte bármit feldobhatunk vele. Mi ezúttal egy istenifinom tésztát varázsoltunk rengeteg medvehagymával, ami azonnal elhozta a tavaszt. És csak egy edény kell hozzá! Hering András
Tényleg csak ennyi lenne a szerelem? Az ember reménykedik, Móricz is csak embör vót, tévedhetett ő is. Ugye? …
A végtelen birodalom helyett Adának néki egy kis ketrecet! Vasrostélyos kicsiny ketrecben áll Az oroszlán, a sivatag-király. Hagyjátok őt békében állani, Szentségtelenség háborítani. Ha elrablák a szabadságot tőle, Hadd gondolkozzék legalább felőle; Ha el nem éri a fa sudarát, Hadd lépjen árnyékára legalább. Ott áll merően, méltóságosan, Még mostan is mily méltósága van! Elvették szabadságát, mindenét, De nem vehették hős tekintetét. Merően áll, miként a piramíd, amely Sokszor nézett reá komor köveivel. Ott járnak kósza gondolatjai, Magát szülőföldére képzeli, Amelynek sivatagjait vele Együtt zúgá be a szamum szele. Ez a szép föld, ez volt a szép idő!... De tömlöcének őre jő, S merengésének eltünik világa, Mert vesszejével őt ez főbe vágta. Vessző s egy ily fickó parancsol néki, Oh minden égnek minden istenségi! Móricz Zsigmond: Rab oroszlán (idézetek). Ilyen mélyen hajolt magas feje, Ilyen gyalázatot kell tűrnie! S a bámuló, otromba néptömeg Gyalázatán még egy nagyot röhög. Hogy mersz pisszenni, léha söpredék? Ha szét találja törni tömlöcét, Ugy összetéphet, ugy széjjeltagolhat, Hogy lelked sem marad meg a pokolnak!
Így igaz, Móricznak nincs szüksége posztmodern szemfényvesztésre, hogy hatásos legyen. Minden mondatának van eleje, és vége, a mondatok nem fejezet-hosszúságúak, nagybetűvel kezdődnek, ponttal (vagy hárommal sokszor), kérdőjellel vagy felkiáltóval végződnek. Egész rendes szöveg ez. Magyarul van. Értjük. Nincs elvonva az értelem, nem kell keresgélnünk, hogy ezzel meg azzal vajon mi a csudát akar mondani Móricz. Leírja. Őszinte magyar ember módjára. Aztán valahogy mégis, mégis csoda az egész: él, szinte lélegzik a papír (! Rab oroszlán · Móricz Zsigmond · Könyv · Moly. ), ott hagyja rajtunk (bennünk) a keze nyomát, lüktet (képzelj egy lüktető könyvet! félelmetes, mi? )… érthetetlen. Hogy lehet néhány egyszerű mondattal ezt elérni? Hogy lehet ilyen félelmetes erejű prózát írni, ami ledönti az embert a lábáról, mint a hurrikán, ennél már csak a gázszámla lehet sokkolóbb… Bámul az ember, persze csak miután befejezte az olvasást, mert addig nem ereszti ez a világ, a betűk, szavak által megteremtett világ, és együtt él a könyvvel, a szereplőkkel… A regényről még: tényleg ilyen lenne a házasság?
A végtelen birodalom helyett Adának néki egy kis ketrecet! Vasrostélyos kicsiny ketrecben áll Az oroszlán, a sivatag-király. Hagyjátok őt békében állani, Szentségtelenség háborítani. Ha elrablák a szabadságot tőle, Hadd gondolkozzék legalább felőle; Ha el nem éri a fa sudarát, Hadd lépjen árnyékára legalább. Ott áll merően, méltóságosan, Még mostan is mily méltósága van! Elvették szabadságát, mindenét, De nem vehették hős tekintetét. Merően áll, miként a piramíd, amely Sokszor nézett reá komor köveivel. Ott járnak kósza gondolatjai, Magát szülőföldére képzeli, Amelynek sivatagjait vele Együtt zúgá be a szamum szele. Ez a szép föld, ez volt a szép idő!... De tömlöcének őre jő, S merengésének eltünik világa, Mert vesszejével őt ez főbe vágta. Vessző s egy ily fickó parancsol néki, Oh minden égnek minden istenségi! Ilyen mélyen hajolt magas feje, Ilyen gyalázatot kell tűrnie! Rab oroszlán. S a bámuló, otromba néptömeg Gyalázatán még egy nagyot röhög. Hogy mersz pisszenni, léha söpredék? Ha szét találja törni tömlöcét, Ugy összetéphet, ugy széjjeltagolhat, Hogy lelked sem marad meg a pokolnak!
Van olyan felosztás, kb. úgy száz-kétszáz éve, hogy "szépirodalom" meg "szórakoztató irodalom". Vagy mondjuk "rendes/igazi irodalom" kontra "ponyva". Ez persze hülyeség, nem lehet így fölosztani a könyveket, de gustibus non est disputandum, ugye. Akkor már mégis ésszerűbb az a felosztás, hogy "hosszú" meg "rövid" könyvek, annak azért van valóságalapja. Mert hogy nekem Móricz, akit mindenki gondolkodás nélkül a "szépirodalom" kategóriába sorol, ami azért kicsit elrettentő kategória az önbizalomhiányos olvasónak ("én ehhez kevés vagyok", "jaj, hát ezt biztos nehéz olvasni", stb. ), szóval ő nekem szórakoztató irodalom. Nem a szónak abban a lenéző értelmében, hogy eldobható unaloműző, ami semmi nyomot nem hagy az emberben. Dehogyis. Móricz azért nem Májerstefánia vagy Fejős vagy mittudomén, Lakatos Levi, csak hogy kortárs magyar "írókat" is említsek. Egy fenét. Egri csillagok a rab oroszlán olvasónapló. Abban az értelemben szórakoztató, hogy szórakoztat. (Wow! ) Engem legalábbis. Azt érzem olvasás közben, hogy nem tudom letenni a könyvet, hogy az apró betűkkel sűrűn telerótt oldalak csak úgy viharzanak tova, és azon kapom magam, hogy épphogy belekezdtem, máris a felénél tartok, de észre se veszem, hogy az ott egy könyv a kezemben.