riboszómák – minden élő sejt riboszómákat, apró organellákat tartalmaz, amelyek körülbelül 60% RNS-t és 40% fehérjét tartalmaznak., Az eukariótákban a riboszómák négy RNS-szálból készülnek. A prokariótákban három RNS-szálból állnak. az optikai és elektronmikroszkóp mellett a tudósok számos más technikát is alkalmazhatnak az állati sejt titkainak vizsgálatára. A sejteket kémiai módszerekkel lehet szétszedni, az egyes organellákat és makromolekulákat pedig vizsgálat céljából izolálják. A sejtfrakcionálás folyamata lehetővé teszi a tudós számára, hogy bizonyos komponenseket, például a mitokondriumokat nagy mennyiségben készítsen összetételük és funkcióik vizsgálatára., Ezzel a megközelítéssel a sejtbiológusok képesek voltak különböző funkciókat hozzárendelni a sejt bizonyos helyeihez. Azonban a korszak fluoreszcens fehérjék hozott mikroszkópia, hogy az élvonalban biológia által, amely lehetővé teszi a tudósok cél, hogy az élő sejtek nagyon honosított szondák a vizsgálatok, hogy ne zavarja a kényes egyensúly az élet folyamatok.
A sejtek felépítése Az élőlények sejtes szerveződésére a XVII. században derült fény, amikor feltalálták a fénymikroszkópot. A mikroszkópos megfigyelések alapján felfedezték az élőlények sejtes szerveződését, leírták a prokarióta és az eukarióta sejtek közötti különbségeket. Megállapították, hogy a prokarióta sejteket sejthártya határolja, belsejüket sejtplazma tölti ki. Az eukarióta állati sejtekben sejthártyát, sejtplazmát és sejtmagot különítettek el. A növényi sejtekben ezeken kívül felfedezték a sejtfalat, a színtesteket és a zárványokat. A XX. században a fénymikroszkópnál sokkal nagyobb nagyításra képes elektronmikroszkóp feltalálása jelentős előrelépést hozott a kutatásokban. Kiderült, hogy az eukarióta sejtek sejtplazmája nem egységes, hanem sokféle, membránnal határolt sejtalkotót tartalmaz. Kimutatták azt is, hogy a prokarióta sejtek szerkezete jóval egyszerűbb: nincsenek membránnal határolt sejtalkotóik, örökítő anyaguk a sejtplazmában található. Állati sejt modellje elektronmikroszkópos vizsgálat alapján Növényi sejt modellje elektronmikroszkópos vizsgálat alapján
az állatvilág egyedülálló az eukarióta szervezetek között, mivel a legtöbb állati szövetet extracelluláris mátrixban kötik össze a kollagén nevű fehérje hármas hélixével. A növényi és gombás sejteket más molekulák, például pektin kötik össze a szövetekben vagy aggregációkban., Az a tény, hogy egyetlen más szervezet sem használja a kollagént ilyen módon, az egyik jele annak, hogy minden állat egy közös egysejtű ősből származik. Csontok, kagylók, tüskék és más edzett szerkezetek alakulnak ki, amikor az állati sejtek közötti kollagéntartalmú extracelluláris mátrix meszesedéssé válik. az állatok a szervezetek nagy és hihetetlenül változatos csoportja. A Földön élő fajok mintegy háromnegyedét a koralloktól és medúzáktól a hangyákig, bálnákig, elefántokig és természetesen az emberekig teszik ki., Mivel a mobil adott állatok, amelyek képesek érzékelni, és reagál a környezet, a rugalmasságot, hogy számos különböző módok etetés, védelem, reprodukció. A növényekkel ellentétben azonban az állatok nem képesek saját élelmiszert előállítani, ezért mindig közvetlenül vagy közvetve függenek a növényi élettől.
a sejteket 1665-ben Robert Hooke brit tudós fedezte fel, aki először (a mai szabványok szerint) megfigyelte őket., Valójában Hooke a "sejt" kifejezést biológiai kontextusban alkotta meg, amikor a parafa mikroszkopikus szerkezetét úgy írta le, mint egy apró, csupasz szoba vagy szerzetes sejtje. A 2. ábrán látható egy pár fibroblaszt szarvas bőrsejt, amelyeket fluoreszkáló szondákkal jelöltek meg, és a mikroszkópban fényképezték, hogy felfedjék belső szerkezetüket. A magokat vörös szondával festették, míg a Golgi készülék és a mikrofilament actin hálózat zöld, illetve kék színű., A mikroszkóp alapvető eszköz a sejtbiológia területén, gyakran használják az élő sejtek megfigyelésére a kultúrában. Használja az alábbi linkeket, hogy részletesebb információkat szerezzen az állati sejtekben található különféle összetevőkről. Centrioles-Centrioles are self-replikating organelles made from nine köteg of microtubules and are found only in animal cells. Úgy tűnik, hogy segítenek a sejtosztódás megszervezésében, de nem nélkülözhetetlenek a folyamathoz., csillók és Flagella-az egysejtű eukarióták, csillók és flagella esetében alapvető fontosságú az egyes organizmusok mozgása.
a legtöbb állati sejt diploid, ami azt jelenti, hogy kromoszómáik homológ párokban léteznek. Különböző kromoszómális ploidiák is, azonban, ismert, hogy alkalmanként előfordulnak. Az állati sejtek proliferációja számos módon történik., Szexuális reprodukció esetén először a meiózis sejtes folyamata szükséges ahhoz, hogy haploid lánysejteket vagy ivarsejteket lehessen előállítani. Ezután két haploid sejt összeolvad, hogy egy diploid zigóta alakuljon ki, amely új organizmusgá alakul, mivel sejtjei osztódnak és szaporodnak. az állatok legkorábbi fosszilis bizonyítékai a Vendiai időszakból származnak (650-544 millió évvel ezelőtt), coelenterate típusú lényekkel, amelyek lágy testük nyomait sekély vízű üledékekben hagyták., Az első tömeges kihalás véget ért ebben az időszakban, de az ezt követő kambriumi időszakban, új formák robbanása kezdte meg az evolúciós sugárzást, amely a legtöbb nagy csoportot, vagy phyla, ma ismert. A gerincesek (gerinces állatok) nem ismertek a korai Ordoviciai időszakig (505-438 millió évvel ezelőtt).
Ezért típustól függően, különböző anyagok ( lipidek, szacharidok stb. ) nem bomlanak le a sejtben, hanem felhalmozódnak, zárványokat (inclusio) hoznak létre. Ezen bomlástermékek természetesen nem toxikusak, hiszen normálisan is keletkeznek, csak itt nem tudnak tovább bomlani. Betegséget azért okoznak, mert a lebontást általában végző sejtek ( makrofágok) "megtelnek", funkciójukat nem képesek ellátni, felhalmozódnak a csontvelőben, ott kiszorítják a normál sejteket stb. (pl. Gaucher-kór, Niemann–Pick-kór)) így immunrendszeri, vérképzési zavarokat látunk. Más esetben nem makrofág-eredetű szöveti sejtekben történik a felhalmozódás, ilyenkor értelemszerűen a kérdéses szövet-szerv fog károsodni (pl. Tay–Sachs-kór, ahol az idegsejtekben történik akkumuláció, mentális retardációhoz, vaksághoz vezetve). Néhány példa ezekre az ún.
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben
Pont d'Aël Koordináták 45 ° 40′36 ″ É 7 ° 13′20 ″ k / 45. 676667 ° N 7. 222309 ° E Koordináták: 45. 222309 ° E 45 ° 40′36 ″ É 7 ° 13′20 ″ k / Viszi Vízvezeték Augusta Prætoria Salassorum ( Aosta) Keresztek Grand Eyvia Locale Pont d'Aël, Aymavilles, Aosta -völgy, Olaszország Jellemzők Tervezés Íves híd Anyag Kő Teljes hossz 60, 46 m Szélesség 2, 26 m Magasság 22, 15 m Leghosszabb fesztáv 14, 24 m Fesztávok száma 1 Tisztítás lent 66 m (a hídpályától a torrentig) Történelem Az építkezés vége Kr. E. 3 Elhelyezkedés A Pont d'AEL egy római vízvezetéket található falu az azonos nevet a comune a Aymavilles az Aosta-völgy, Észak- Olaszországban. 3BC -ben építették öntözésre és vízellátásra az újonnan alapított Augusta Praetoria kolóniában, amely ma Aosta néven ismert. A vizet egy kifinomult rendszeren keresztül, az Aosta -völgy talaja fölött 66 m -rel egy szomszédos völgyön keresztül irányították. A vízvezeték összesen 6 km hosszú. Az eredetileg háromszintes szerkezetnek szokatlan helyzetén kívül az építkezés egyedi jellemzőket mutat, mint például a vízvonal alatti ellenőrző folyosó, valamint kifejezett magánfinanszírozás.
Ma, a víz csatorna a vízvezeték szolgál, mint egy nyilvános gyalogos ösvény. Emellett a Pont d'AEL, két másik római híd az Aosta-völgyben még ép: a Pont-Saint-Martin, a város az azonos nevű és a Pont de Pierre az Aosta. Kutatás és funkció A híd a Grand Eyvia folyón keresztezi a Pont d'Aël -t, a Cogne -völgy bejárata mellett, 8 km -re Aostától nyugatra. Pingone az első leírást és egy vázlatot 1550 -ben jegyezte fel. További illusztrációkat 1826 -ban de Malzen báró és 1860 -ban Aubert közölt, amelyek már a jelenlegi formájában mutatták be a konstrukciót. Barocelli 1864 -ből származó méréseket tett hozzá a híd keleti szélén 1930 -ban végzett ásatások után. A teljes felmérést és dokumentációt először 1996 -ban végezte el Mathias Döring. Itt kiderült, hogy a híd használt közlekedési vasérc, mint korábban gondolták, hanem egyértelműen a növekvő kolónia Augusta Praetoria Salassorum (modern Aosta) használják öntözésre csővezeték termőföld és a szénmosó a vasérc Cogne. Az ötletet, hogy az Augusta Praetoria vízellátása lenne, kizárták, mivel magát a várost a közeli Buthier -folyó szolgáltatja.
Ennek ellenére a vizet fő gazdasági funkciója mellett a helyi ivóvízszükségletek kielégítésére is felhasználhatták. Öntözővezeték A 6 km hosszú csővezeték egyik vége egy 200 hektáros farmra nyílt, amely Aosta nyugati részén található, 50-150 m -re a Dora Baltea főfolyó felett, a szomszédos völgyből származó gradiensvonalat használva. Útközben a vizet eltéríthetik érc mosás, valószínűleg közelében található a falu Aymavilles. A Cogne -völgy meredek sziklalapjai mentén a csővezeték fektetésével kapcsolatos technikai nehézségeket a római mérnökök gravitációs csővezeték segítségével oldották meg. A Pont d'Aël felett 2, 9 km -re elterelt Grand Eyvia vizét lefelé, a Cogne -völgy meredek lejtőire irányították nyílt csatornákon, átlagosan 6, 6 ezrelékes lejtéssel. A kemény sziklafelszín miatt alagutak vagy qanátok keletkeztek. Az 1, 20 méter széles (3, 9 láb) vonalat félgalériának vágták a sziklás lejtőn, úgy, hogy egy, legfeljebb 3 m magas mellvéd alakult ki, amely a völgyoldali alapkőzetben végződött.