A link vágólapra másolása sikertelen! :(
Értesüljön elsőként legfontosabb híreinkről! FRISS HÍREK LEGOLVASOTTABB 1 2 3 4 5 TOVÁBBI AJÁNLATOK
Első televíziós bemutatkozásuk Spanyolországban a Kelly Kids c. műsor volt, 1975-ben. Kezdetben a szomszédaiknak, barátaiknak énekeltek, kisebb partikon léptek fel, majd később pubokban és nagyobb fesztiválokon is egyre többször szerepeltek. Az első number one slágerük a David's Song volt a 70-es években, melyet nem sokkal később a Danny Boy c. sláger követett. Egész Európát bejárták, utcazenészként játszottak Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban. Elhunyt a Kelly Family énekesnője - nlc.hu. Saját menedzsereik és producereik voltak, akik segítettek nekik felállítani a színpadokat és a beállítani hangtechnikát. Hosszú ideig az utcán éltek. Ahogy egyre jobban ment nekik, és egyre tapasztaltabbak lettek, úgy nőtt a közönségük is. Eleinte kisebb, majd az idő múlásával egyre nagyobb sátrakat töltött meg a napról napra növekvő számú közönségük. Egy alkalommal tízezren próbáltak bejutni egy 2000 fős sátorban tartott koncertjükre.
Ez a siker talán már elég indokot fog szolgáltatni ahhoz, hogy hamarosan újabb szuper drámai szerepekben láthassuk őt. Persze tudjuk, hogy előtte még jönnie kell egy bűnrossz Adam Sandler-vígjátéknak, amivel bosszút állhat az Akadémián. A Csiszolatlan gyémánt január 31-től látható a Netflix választékában.
De hiába idegesítő, nem kívánjuk a bukását, Sandler eléri, hogy megszánjuk, holott pont az ilyen alakokról gondoljuk azt általában, hogy nem érdemelnek sajnálatot, egyék meg, amit főztek. A Csiszolatlan gyémánt világa egyszerre nagypályás és végtelenül kisstílű. Nagypályás, hiszen gyémántokról van szó, nagy összegek cserélnek gazdát, mégis kisstílű, mert valahogy minden szereplő az. Adam sandler csiszolatlan gyémánt félkrajcárja. Azzal, hogy a rendezők sok amatőr szereplőt, elsőfilmest választottak, többen pedig saját magukat játsszák (Kevin Garnett mellett például The Weekend is) valóságosabbá teszik ezt az egyébként teljesen valószerűtlen világot. A bűnözők, zenészek, sportolók és ékszerkereskedők nem menők, mint mondjuk Guy Ritchie filmjeiben, nem cserélnénk velük egy napra sem. Ha Oscart nem is kaphat érte, A vizesnyolcast ezzel a filmmel Adam Sandler mindenképpen jóvátette. (Borítókép: Netflix)
Pozitívumként meg kell jegyznem, hogy még így is sokkal nézhetőbb, mint a legtöbb filmje, ami szerintem nem egy nagy dicséret. Sajnos ez egy meglehetősen átlagos film, ami nem fog sok vizet 'zavarni' a filmvilágban. Hasonló filmek címkék alapján
A Ki nevet a végén? című filmben pedig elég bátor volt ahhoz, hogy úgy játsszon el egy sikeres, de amúgy elég nagy seggfej komikust, hogy tudta, a nézők többsége azt fogja gondolni, hogy gyakorlatilag önmagát alakítja, és az életben ő is akkora barom, mint a filmben játszott George Simmons. A Csiszolatlan gyémánt azonban kilóg a sorból. Most először láttam őt teljesen kifordulni önmagából, és valami radikálisan mást és máshogy játszani, mint ahogy azt megszokta. Két dolgot őrzött meg magából Howard Ratnerként is: a már említett kedvelhetőségét, és azt, hogy általában olyankor a legviccesebb, amikor azt játssza, hogy dühbe gurult. Miért nem játszik jobb filmekben? Felmerül a kérdés: ha valaki ilyen jó színész, akkor miért nem játszik jobb filmekben? Ezt nem könnyű megfejteni. Adam sandler csiszolatlan gyémánt gyűrű. Sandler többnyire gagyi vígjátékok főhőseként lett a világ kedvenc nagyra nőtt gyereke, és amikor már elég nagy sztár volt ahhoz, hogy meg merjen kockáztatni egy kirándulást a komolyabb műfajokba, meg is tette. Az első ilyen próbálkozása, a Kótyagos szerelem ugyan szép kritikákat kapott, de komolyabb díjat nem kapott érte, az amerikai bevétele pedig mindössze 17 millió dollár volt, ami a töredéke annak, amit a vígjátékaival keresett.
Howard Ratner és környezete ugyanis bár elvileg a high classt képviselik, valójában rettentő nyomorult figurák. A hamis órák éppúgy a mindennapok részét képzik, mint az ide-oda tologatott hitelek, és persze a megváltásként érkező sportfogadások. A Csiszolatlan gyémánt alapproblémáját leginkább A mocskos zsaru hoz (főleg annak 2009-es remake-jéhez) lehet kötni: ott is főleg az idegesíti a nézőt, hogy a főhős bajai simán megoldhatók lennének, ha nem lenne egy gerinctelen hülye, aki nem csak jól járni, hanem nagyon jól járni akar. Adam sandler csiszolatlan gyémánt kastély. Az ügyeskedésekből kialakult örvények szép lassan elnyelik a főhőst, aki általában csak egy újabb hazugsággal tudja elkerülni a gyors véget. Ezek a filmek akkor működnek, ha elkapják a nézőt, és ehhez kell egy olyan színész, mint Sandler. A figurája már az első perctől annyira ellenszenves, hogy nem győzünk megdöbbenni rajta, a rajta keresztül bemutatott világ pedig annyira sekélyesnek és kisstílűnek tűnik, hogy hirtelen inkább még gazdagok sem akarunk lenni, ha ehhez ékszerekkel kell üzletelni.