Bokros Lajos: Önfia vágta sebét – A trianoni tragédia tanulságai Mi ez? Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban. Már online is: A tizenkilencedik századi magyar romantika első hulláma kiemelkedő költőjének, Kisfaludy Károlynak Mohács elégiájából származik a címadó fordulat. Említett verse 1825-ben, a magyarországi reformkor kezdetén jelent meg. "Nem! nem az ellenség, ön fia vágta sebét" – jajdult föl a költő. Az önvád nem volt alaptalan. Magyarország a Mohácsot megelőző évtizedben anarchiába süllyedt. Közismert Antonio Burgio pápai követ éles jellemzése hazánk akkori állapotáról: "Ha Magyarországot a veszélyek örvényéből három forint árán ki lehetne menteni, nem akadna három ember, aki ezt az áldozatot meghozná. " Kevésbé közkeletű, inkább meghökkentő, hogyha a trianoni tragédiát jelentős részben szintén a hazai uralkodó osztály nemzetvesztő gyalázatának tekintjük. Száz év óta forog közszájon a hamis érvelés, ami az első világháborút lezáró békeszerződést kizárólag külső erők ármánykodásának, még durvábban belső nemzetellenes csoportok tevékenysége következményének tünteti fel.
Meghatározás A kortárs irodalom a jelen kornak az irodalmát jelenti. Ön azt választotta, hogy az alábbi linkhez hibajelzést küld a oldal szerkesztőjének. Kérjük, írja meg a szerkesztőnek a megjegyzés mezőbe, hogy miért találja a lenti linket hibásnak, illetve adja meg e-mail címét, hogy az észrevételére reagálhassunk! Hibás link: Hibás URL: Hibás link doboza: Facebook oldalak Név: E-mail cím: Megjegyzés: Biztonsági kód: Mégsem Elküldés
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Harkályalakak > Harkályfélék> Fekete harkály Dryocopus martius H: 40-46 cm. SzF: 67-73 cm. Idősebb erdőkben, fenyvesekben, elegyes állományban és bükkösökben is költ. ÉNY-Európában és nálunk is terjeszkedik. Félénk, de kíváncsi is, hangját füttyel utánozva közelebb csalogatható. Odúnyílása ovális, kb. 9x12 cm. Gyakran megdézsmálja a hangyabolyokat. Sokszor kéregdarabokat hánt le a fatörzsről és nagy forgácsokat üt ki belőle. MEGHATÁROZÁS: varjú méretű, koromfekete madár, fehéres szemmel, a hímnek egész fejeteteje, a tojónak csak a tarkófoltja piros. A zöld küllővel összevetve, nyaka keskenyebb, feje hosszúkásabb és tarkója szögletesebb. Röpte leginkább egy varjúéra emlékeztet, egyenes vonalú (nem hullámzó, mint a többi harkályé), széles kerek szárnyával laposan, inkább lefelé csapkod és fejét kissé feltartja. HANGJA: röptében és riasztásul adott "krü-krü-krü…" kiáltását egész évben hallani. Leszállás után sokszor éles, panaszos "kíí-ü" hangon szól. Nászhangja éles, fütyülő kacagás, a zöld küllőnél bizonytalanabbul kezdi, de végig azonos magasságban szól: "klű kvlű klü- klü- klü- klü- klü- klü- klü".
A fenyőrigó, bár kis számban költ is a hegyvidékeinkben, szintén a klasszikus téli vendégek sorába tartozik. Nagy csapatokban telel nálunk, így járnak fáról fára, bokorról bokorra. Téli tápláléka magvakból és bogyókból áll, előszeretettel eszi a kökény, a csipkebogyó, a galagonya és a boróka bogyóját, a városokban pedig nagy kedvencük a nyugati ostorfa termése. Őszi téli időszakban az őszapók is nagyobb csapatokba verődve kutatnak táplálék után, és közben folyamatosan cincognak vékony kis hangjukon, mintha szeretnének megbizonyosodni arról, hogy mindenki megvan. A harkályok kopácsolása messzire hangzik a csendes téli erdőben, ahogy legnagyobb termetű harkályfajunk, a fekete harkály hangja is könnyen felismerhető. Ebben a videóban kétféle, jellegzetes hangját is hallhatjuk, a nyávogó, illetve 0. 40-nél a röptében adott, szaggatott krikk-krikk-krükk-krükk hangját. A szajkók, az erdők csendőrei, bármi gyanúsat észlelnek, azonnal őrült rikácsolásba kezdenek. A szajkók is híresen jó hangutánzók, egyik kedvelt hangjuk, az egerészölyv vijjogása, amit ebben a rövid videóban is hallhatunk.
Tollruhájának örökön divatos feketéje miatt a harkályfélék családjának legelegánsabb tagjának is nevezhető a fekete harkály ( Dryocopus martius). De nem csak szolid színe, hanem mérete is egyedülállóvá teszi a nálunk élő harkályok között: testhossza 45-57 centiméter, szárnyfesztávolsága 67-73 centiméter, testtömege 250-370 gramm. Ezzel Európa legnagyobb harkályféléjének számít. Összehasonlításul a nagy fakopáncs ( Dendrocopos major) is csak 23-26 centiméter testhosszal, 38-40 centiméteres szárnyfesztávolsággal és 70-100 grammos testtömeggel rendelkezik. Harkályhoz illőn ő is kopácsol: a fák kérge alól vési ki rovarokból, lárvákból álló táplálékát. Ehhez kemény, hosszú, hegyes csőrrel, erős, ám karcsú nyakkal rendelkezik. A fatörzseken függőleges helyzetben való megmaradást a támasztékul szolgáló merev faroktollak és a két-két előre, valamint hátra irányuló, hegyes karmokkal ellátott ujjak segítik. Viseli a harkályok védjegyét, a vörös kalapot is, igaz a tojóé eléggé tarkóra csúszott, viszont már a fiókákon is ott látható.
A Wikimédia Commons tartalmaz Harkályfélék témájú médiaállományokat és Harkályfélék témájú kategóriát. A harkályfélék (Picidae) a madarak (Aves) osztályába és a harkályalakúak (Piciformes) rendjébe tartozó család. Magyarországon élő fajaikat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1997-ben és 1998-ban "Az év madaraivá" választotta. Ebbe a madárcsaládba 35 recens nem és 249 faj tartozik. Előfordulásuk [ szerkesztés] A családhoz tartozó fajok világszerte megtalálhatóak, kivéve Ausztráliát, Új-Zélandot, Új-Guineát, Madagaszkárt, a Csendes-óceán szigeteit és a szélsőséges sarkvidékeket. A legtöbb faj erdei élőhelyeken él, bár néhány faj fátlan területeken, sziklás domboldalakon és a sivatagokban is megtalálható. Több mint 100 faj otthona Közép- és Dél-Amerika. A törpeharkályok kizárólag a trópusokon élnek. Nyaktekercsek csak az Óvilágban találhatók. Kárpát-medencei előfordulásuk [ szerkesztés] Jellemző magyarországi képviselői a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) és más fakopáncsfajok (más néven tarkaharkályok) (Dendrocopos), a zöld küllő (Picus virirdis), a fekete harkály (Dryocopus martius) és a nyaktekercs (Jynx torquilla).
Fejeteteje és tarkója tollai jó hosszúak szinte búbot alkotnak, farka lapos, csűdje jórészt tollas. Még a ~ nál is nagyobb. Az amerikaiak elefánt csont csőrű harkálynak is nevezik. Hossza 55, kiterjesztett szárnymérete 80, szárnya 28, farka 19 cm. Fajok: ~ V!, fakopáncs V!, zöld küllő V! Bankaalakúak: hosszú, lefelé hajló csőrük van. Fejükön tollbóbitát viselnek, melyet fel tudnak állítani, nyugalmi helyzetben a tarkón nyugszik. Faj: búbos banka V! Szalakóta alakúak: Színes tollú madarak. Rovarokkal, gyümölcsökkel táplálkoznak. A közel varjú nagyságú ~ (Dryocopus martius) sem számít ma már ritkaságnak. A gyors sodrású, tiszta vizű hegyi patakok ékessége az alig 1 - 2 párból álló vízirigó (Cinclus cinclus) állomány. Értékes színfoltja az összefüggő, zárt, háborítatlan idős erdőknek a fekete gólya (Ciconia nigra). Nála csak a ~ nagyobb. Madarunk 31-33 cm hosszú, tehát akkora, mint egy seregély. Hangja gyorsan ismétlődő, ereszkedő hangzású, fokozatosan elhalkuló, kacagó,, plui-plui-plui' kiáltás.
A pergő, doboló hang az énekesmadarak énekének felel meg, a harkályok ezzel jelzik kialakuló territóriumaik határait. Télen a nagy fakopáncs sok magot is eszik. Leszedi például a fenyőtobozokat, egy alkalmas, szélesebb repedésbe dugja őket, és ott bontogatja le a pikkelyeket, hogy az alattuk lévő apró magokhoz jusson. Egy-egy ilyen "harkályműhely" alatt akár ezer lekopasztott toboz is heverhet. Előfordul, hogy a tarka madár télen a kertekbe is ellátogat, és megdézsmálja a cinegék számára kilógatott faggyúdarabot, vagy a napraforgóból torkoskodik. A nyaktekercs (Jynx torquilla) a harkályfélék rendjébe tartozik, de mégsem igazi harkály. Nem ácsol odút, más üreget foglal el, és ősszel Afrika trópusi tájaira költözik. A fakéreg mintázatára emlékeztető színezetű, veréb nagyságú madár áprilisban érkezik vissza, ilyenkor hallhatjuk párt kereső, hangos "vi-vi-vi-vi" kiáltásukat. Később már csak ritkán láthatjuk, mert rendkívül rejtett életet él. Sokat tartózkodik a fűben, ahol hangyák után kutat.